Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-22 / 34. szám

EVANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 kezetek", melyeket elnyomni és megsemmisíteni szent kötelesség. A magyar kath. egykeáznak két nagy előnye volt a többi vallásfelekezetek ellen hősiesen folytatott harcában: nagy vagyona és hierarchikus szervezete. De egyúttal ezek voltak okai annak is, hogy nem tudott felemelkedni a valódi szabadság magaslatára. Ma is ez a főbaj. Vagyona miatt, mely állami vagyon, nem lehet szabad és nem lehet független az államtól. Hierarchiája miatt pedig, melynek feje a pápa, nem lehet szabad és független Rómától. Sem az állami vagyonnal nem rendelkezhetik szabadon; sem az egyházi szervezetet nem változtathatja meg tetszése szerint. Az állami vagyon felett csak a kormány, illetve a törvényhozás rendelkezhetik. A római hiarchia épségben tartásáról pedig Róma gondoskodik. Innét ered az a természetellenes törekvés, mnly szerint a római papság az egyenlőség és viszonosság elveit 1848 ban is, jelenben is a protestánsokéhoz hasonló szabadsággal és függetlenséggel szerette összehasonlítgatni. Anélkül azonban, hogy akár az állami vagyon használatáról, akár a hierarchia szeretetéről akart volna lemondani. Ezt az önámító lehetetlenséget az alsóbb papság már 1848-ban is belátta. Azért sürgette, hogy a római egyház „rázza le magáról az államnak nagy áron szerzett és megfizetett gyámságát és szerezze vissza ősi szabadságát az amerikai rendszer behozatala által, mely külszegénysége mellett gazdag szellemmel dicsekedhetik".* A rozsnyói egyházmegye papsága épúgy mint az egrié, egészen helyes logikával új egyházszervezetet kért. Mert meggyőződött arról, hogy a régi hierarchikus szervezet nem fér össze a szabadsággal. Ezért követelte a püspököknek titkos szavazás útján való szabad választását. A váci egyházmegyei papság ugyanezt követelte azzal, hogy „nem kegyet kér, hanem jogot követel, és pedig azon jogot, melyet — úgymond — hazánkban létező egyéb hitfelekezetek saját egyházi főnökeik választásában tettleg gyakorolnak ..." A jogegyenlőség és viszonosság elve csakugyan ezt követeli. Ha a római egyház valódi „autonomiát" — és nemcsak vagyont — kíván, akkor valóban nincs más mód, mint hogy rázza le magáról az államnak drágán megfizetett gyámságát és adjon magának új egyházi szervezetet! Es akkor önkényt fog bekövetkezni a sokszor hangoztatott tökéletes jogegyenlőség és viszonosság a szegény elnyomott és megzsarolt protestánsokkal. Minden más mód keresése hasztalan. ~ L. a rozsnyói, egri és váci egyházmegyék zsinatainak határozatait és kívánságait 1848-ban. Ezzel a vagyon kérdése is el volna döntve. Mert ha az 1848: XX. t.-c. 3. szakasza alapján az összes vallásfelekezetek összes iskolai és egyházi szükségleteinek fedezését az állam váilalta magára, akkor igazán nincs okos célja a papi vagyon külön fenntartásának. Vajon mire akarják fordítani, ha az egyházi és iskolai szükségletek fedezve vannak! ? A törvény becsületes végrehajtásával megszűnnének mindazon aiiomaliák, melyek most a különböző vallású honpolgárok békéjét megzavarják. Tudjuk azonban, hogy a gazdag főpapság nem szívesen tűri az állam gyámságát, de az állami vagyon jogához görcsösebben ragaszkodik, mint a szegényes alsóbb papság, mely püspök-választási jogot kér. De mivel a mai szervezet szerint a főpapság dönt és továbbra is dönteni akar az ország felekezetei között; azért nem lehet kath. egyházi szabadság sem mindenben, azért nem lehet teljes jogegyenlőség. Mikor mi a sokszor idézett törvény alapján a tökéletes jogegyenlőséget és viszonosságot kívánjuk érvényre emelni az egész vonalon, és pedig minden természetes következményekkel együtt, — akkor ezt nem a római egyház főpapságától, hanem a magyar államtól, mindnyájunknak közös anyjától követeljük. A haza nem lehet mostohája saját gyermekeinek vallási meggyőződésük különbsége miatt! Mi római kath. polgártársainkkal együtt egyenlő kötelességeket teljesítünk a haza iránt. Viseljük az államnak minden terheit; meghozzuk a pénzbeli és vérbeli áldozatot a haza szent oltárára. Viseljük gondját századok óta a szellemi és erkölcsi érdekeknek. Sőt őseink dicső példáját követve részt veszünk a haza szabadságának és függetlenségének biztosításában is. Es mindezért nem kívánunk egyebet, mint törvényben kifejezett jogot és igazságot. Az igazság pedig az, hogy egyenlő kötelességekkel egyenlő jogok és egyenlő javadalmak járnak. Amely nemzet ezt az egyszerű, de megdönthetetlen igazságot nem tudja, vagy nem akarja saját polgáraira alkalmazni, az öntudatlanúl és botorúl önkényt lemondott nemzeti fejlődésének és nyiígoclt haladásának feltételeiről. (Vége köv.) y• yDunáninneiii egyházkerületi közgyűlés.* — Kiküldött tudósítónktól. — I. A diináriinneni á. h. ev. egyházkerület lelkészi értekezlete, 1907. év augusztus hó 20-án Komáromban. Püspöki megnyitó. A lelkipásztorkodás akadályairól a mi egyházunkban. Cura pastoralis a jelszó, amely ma erősebben hangsúlyoztatik a mi egyházunkban, mint annak előtte. * Részletes tudósítást lapunk következő számaiban hozunk.