Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-22 / 34. szám

III. év. Nyíregyháza, Í907. augusztus 22. 34. szam. // EYAMELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk. Nagy kérdéseink, y. y. (Vége köv.) — Dunáninneni egyházkerületi közgyűlés. — Egyetemes nyugdíjintézet. Felszólamlások az új rendezés tárgyában. — Tárca. A socialis kérdés és az egyházak, (Vége köv.) — Tanügy. — Belélet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenet — Pályázatok Nagy kérdéseink, ií. Mit tegyünk? A múlt számunkban felhozott veszedelmes jelenségek méltán zavarba hozhatták a hazai protestantizmus jövőjéért aggódó lelkeket. Önkényt az a kérdés tolul előtérbe: mit tegyünk? A Krisztus evangelioma iránt közönyös emberek egyszerűen azt felelik: semmit! Kár bolygatni az ilyen kényes kérdéseket. Mundus se expediet. A protestantizmus világhívatását érző és azért lelkesedni és cselekedni kész emberek azonban borús homlokkal néznek a jövőbe és tanácsot a protestáns egyház viharos múltjában keresnek. Ez a mult pedig azt mondja: legyetek hívek vallástokhoz és hazátokhoz, Bízzatok ügyetek igazságában, a szellemi felvilágosodás hatalmában, az evangeliom erejében és a törvények védelmében. Ezek legtermészetesebb szövetségeseiteK. De ha akadnak gonosz emberek, akik Krisztusnak szent tana ellenében törvényes jogaitok ellen merészelnek törni, akik önző hatalmi érdekből megalázni és megsemmisíteni akarnak, azok ellen törvénnyel kezetekben, a szellemi és erkölcsi fegyverek lesújtó hatalmával kell bátran szembeszáilnotok! A győzelem a túlnyomó erő miatt késhetik; de nem maradhat el. A dicső múltnak ezt a tanácsát fogadjuk el. Először is ébresszük fel kábult álomba merült testvéreinket és világosítsuk fel őket a mai helyzet veszélyes voltáról, az önvédelem és állami segítség szükségességéről. Azután lelkiismeretesen vizsgáljuk az ellenfélnek, ez esetben a klerikalizmusnak veszélyes céljait és fegyvereit és ahoz képest, kell védekeznünk. Ezt felmaradásunk és biztos haladhatásunk nagy érdeke is követeli. Az állam kormányától pedig férfias önérzettel kell követelnünk az 1848: XX. t.-c. igazságos, részrehajlatlan, becsületes végrehajtását. Ebben aztán össze kell tartani az utolsó emberig; nem fogadva el semmi kitérést, semmi kertelést, hanem hajthatatlanul kell sürgetnünk a már többször részletesen felsorolt sérelmeinknek orvoslását és a törvénysértő hatalmasoknak megbüntetését. De khet-e a sérelmek orvoslását várni azoktól, akik többségükre való hivatkozással a törvényekkel homlokegyenest ellenkező irányban haladnak? A legújabb tapasztalások és a múlt századok példái ilyen reményre nem jogosítanak. Azért kénytelenek vagyunk hatékonyabb orvosszerekről gondoskodni, ha élni és fejlődni akarunk. Egyértelemmel követelnünk kell, hogy az állam és egyház közötti viszony végre valahára — új törvénnyel — a valódi szabadság, a tökéletes jogegyenlőség és az igazi viszonosság elvei alapján rendeztessék. Több mint háromszáz évnek története bizonyítja, hogy a magyar állam, a klérus izgatásai és hatalmaskodásai miatt nem volt képes a legvilágosabb törvényeket sem végrehajtani. Sérelmek és kívánságok felett folytak a viták ; de a törvény sértői ellen soha büntetést nem alkalmaztak. Százados bűnöknek és harcoknak akart véget vetni az 1848-diki vallási törvény. Nem sikerült. Hogy miért nem? — mindenki tudja. A jogegyenlőséget és a viszonosságot, mihelyt a törvény végrehajtásáról volt a szó, egészen más értelemben magyarázták a római főpapok, mint más elfogúlatlan emberek. Bámulatos ügyességgel tudták kihasználni a körülményeket, az állami hatalom gyengeségét és a néptömegek tudatlanságát. Az üdvösség malasztját és a földi jólét paradicsomát egyedül és kizárólag a római egyház számára foglalták le. Más vallásfelekezetek jogegyenlőségét sem az égben, sem a földön nem akarták elismerni. Az ő egyházuk ősi örökös „egyház", a többiek csak ideiglenes „fele-