Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-01-24 / 4. szám

III. év. Budapest, 1907. január 24. 4. szám. EVANGELIKUS ÖEAILÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. Egyházi élet. — TARTALOM : A kegyelem kötelezése. — Egyetemes püspök. Raffay Sáudor. — A lókuti vallásügyi sérelem. — Irodalom. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. A kegyelem kötelezése. Róma 12, 1—2. Az ádventi szent várakozás, a karácsonyi áldott örvendezés Istennek a Krisztusban megjelent végtelen atyai kegyelmét hirdette a világnak. Ideje, hogy számot vessünk azzal is, mire kötelez bennünket Istennek kegyelme ? Mert nem elég csak megnyugodnunk abban a tudatban, hogy szerető Atyánk, kegyelmes Istenünk van ott fönt az égben, nem elég megelégednünk az Úrnak ama bíztatásával: Ne félj, csak higyj! hanem szükséges ismernünk és átéreznünk azokat a kötelességeket is, melyeket az Istennek jósága és kegyelme ró ránk. Ki a kötelességteljesítésre meg nem érett, nem érdemel jogokat, s mennél több joggal rendelkezik valaki, annál több és komolyabb kötelesség terhe nehezedik reá. Ha Isten kegyelméből jogunk van magunkat a mi Urunk Jézus Krisztus által Isten fiainak nevezni, akkor kötelezettségünket is le kell rónunk, hogy azok teljesítése alapján valóban Isten fiai legyünk is. Szent leckénkben az apostol az Istennek irgalmasságára való emlékeztetéssel kéri a rómaiakat, hogy hivatásukkal járó kötelességeiket teljesítsék: Állassátok a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. A régi népek, köztük a zsidók is, élő állatokat hurcoltak az Úrnak oltárához abban a hitben, hogy azoknak vére és füstje kedves az Isten előtt. Ez élő állatok feláldozásával iparkodtak megszerezni Istennek megelégedését és jótetszését. Pál apostol ezt nem okos, hanem oktalan istentiszteletnek mondja. Az okos, a józan, Isten és ember méltóságának megfelelő istentisztelet nem az áldozatok hozatala, hanem az Isten szolgálatába lépés. Az okos istentisztelet csak az, mely az Isten igazságának hűséges munkálásában az önmegtagadásig megy. Az áldozatok minden neme az emberi önzés uralmát bizonyítja. Magunk helyett áldozatul hozni mást, nagyon könnyű és kényelmes módja az istentiszteletnek, de oktalan és méltatlan módja. Önmagunkat hozni áldozatul, miként a Krisztus, nehéz, de okos és dicsőséges. Állassátok a ti testeiteket áldozatul. Nem a máglyákon, mert élő áldozatot kíván az Úr, ki nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (Máté 22, 32.). Ki életre teremtett, nem akarja, hogy az emberek meghaljanak, hanem hogy éljenek. De éljenek e testben is ne testnek, hanem a léleknek, az anyagiak körében is ne az anyagnak, hanem a szellemnek. Test nélkül nem élhetünk ugyan e világban, ezért a test életének gondozása is szent kötelesség. De mi a test magában, ha a lélek elhomályosul, avagy elköltözik I! A testet a lélek otthonául rendelte az Úr, de elmúlása csak idő kérdése, míg a lélek örök. S ha éltet az Isten, ezen ő nagy irgalmasságáért, gyermeki hálából állassátok a ti testeiteket élő szent es kedves áldozatul. Áldozatról beszél az apostol. Mert bizony áldozat az önmegtagadás, áldozat a testnek szentségben való megtartása. Sok édes bűnt, sok kívánatos örömet meg kell ezért tagadni. De nem minden örömet. Az embert Isten a föld urává tette. Mindent, mit az élet adhat, Isten dicsőségére élvezhet is az ember. Csak azt kívánja az Úr tőle, hogy ne adja magát szolgálatra a tagok vágyainak, hanem egyedül az Úrnak szolgáljon. Ki önként, a jóért, a tisztának, a szentnek szeretetéből, s nem azért, hogy magának érdemként az Isten tetszését megszerezze, ki lelke vágyát követve, cselekszi a jót, a tisztát, a szentet; ki megtartja testét tisztaságban, mert hogy az az Isten lelkének otthona: annak áldozata kedves az Úr előtt. Az megtagadta magát és felvette a maga keresztjét és úgy követi az ő Megváltóját! Az eljutott odáig, a hová az apostol intése kívánja emelni az embert: Ne szabjátok magatokat e világhoz. Nehéz körülmény! Hiszen az embert gyermekkorától kezdve folyton arra szoktatja a szülői szeretet gondoskodása, a nevelés, a tapasztalat, hogy alkalmazkodjék a körhöz, melyben él. S a legtöbb ember fürkészve figyeli, mit mondanak róla az emberek. Mindenkinek kedvében igyekszik járni, s inkább meghajlik a gazság előtt is, szemet húny még az igazságnak is, csakhogy mennél több barátot szerezzen. A tömeg tetszésének hajszolása is az önzésnek és a vakságnak egy neme.