Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-07-04 / 27. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 Most a tagsági díj 56 korona. Miután a lelkészek legnagyobb része kongruás, az összeg le nem szállítható, mert akkor az állam annál kevesebbet folyósít kongruára, fel sem emelhető, mert akkor a felemelt összegért hiába folyamodnánk az államhoz, hisz azt mondhatná: ép e címre adtam segélyt. Az egyházak évi járuléka sem szállítható le, mert akkor az ogyház szükséglete kevesbedvén, az államsegély is kevesbedhetik s így magunk vallanánk kárát, mintegy visszaadnék az államnak az egyházak járulékát. A 48 ezer kor. közalapi segély sem vonható el, mert hiszen ki van mondva, hogy ezen 3 irillió segély az eddigi segélyeket érintetlenül hagyja, tehát azok ezután is folyósíttatnak, sőt esetleg emeltetnek is. Ugy az egyes tagok és egyházközségek, mint a kerületek ós egyetem ezek alapján rendezték be háztartásukat s tekintve a nyugdíj stb. igények csekélységét, nem volna értelme a járulékok leszállításának, — és tekintve a folyton nehezebbé váló megélhetési viszonyokat s a fentebb mondottakat, felemelésének sem. így tehát nem marad más hátra, mint az új tíz évre a régi járulékokat ós igényeket érintetlenül hagyván, ezen uj segéllyel az új tíz évre, tíz évi várakozási idő mellett a második 800 korona stb. stb. igényt fölállítani, ép oly módozatok mellett, mint az első tíz éven volt. Ehhez aztán nem járulna senki semmivel, maga a segély adná a járulékokat, fizetné az igényeket. A tíz óv folyama alatt a most már bizbiztosított 800 korona igény fölé jő a kegydíj az évekkel fokozódva, az özvegyeknek a 400 koronán felül a levonásokkal az ujabb kegydíj, úgyszintén az árváknál a most már megillető összegen felül az árvadíj, csak a második 10 illetve 5 óv elteltével lenne a mostani igények kétszerese íolyósítva. Azokra nézve, kik nem 1898-ban, hanem később lépnek be, szintén a két várakozási idő álljon érvényben. És pedig: ök is fizessenek 120 korona alaptőkét s évi 56 kor. tagsági díjat, melyért jár nekik 10 óv után 800 kor. nyugdíj stb. úgy mint az az első tíz évre meg van állapítva. Azután a már elért 800 kor. nyugdíj stb. igény fölé a második tíz évben nekik is a kegydíj stb. s ök is csak 20 illetve 15 óv múlva nyerjenek 1600 kor. nyugdíjat, özvegyeik 800 korona kegydíjat, árváik a segély kétszeresét. így úgy az első mint az utolsó belépőkkel szemben fennáll az osztó igazság. Í gy de az első megalakulásnál az egyetemes egyház 50 ezer korona alaptőkét s minden tag 120 kor. alaptőkét fizetett be, mely utóbbi, kerek számmal 710 állomás után, 85,200 korona, a kettő együtt: 135,200 kor. Miután e második alapba senki nem fizet, miután ez alaptőkére itt is szükség van, hogy 10 óv múlva itt is meglegyen az 1 millió 3 00 ezer kor. alaptőke: a segély 15°/o-a nem elegendő. Hogy az a 135,200 kor. alaptőke bejöjjön az államsegélyből 1907—1911. években 20% fordíttassék a nyugdíjintézet javára, azután elegendő lesz 15% is. Az ujabb tíz év végén az intézet rendelkezik: 2 millió 600 ezer, talán 3 millió tökének kamatjával mondjuk 100,000 koronával az államsegélyből évi 150,000 „ egyházi járulókokból . 110,000 „ összesen 360 ezer koronával, mely akkor — a maihoz képest — a kétszeres igények kielégítésére elegendő lesz, mert az, nagyjából számítva, 100 nyugdíjas lelkésznek — pedig annyi egyszerre soha sem lesz — és 250 özvegynek kielégítésére elegendő. Még az új tíz múlva sem mennének a l ongruás lelkészek tömegesen nyugalomba, mert szent meggyőződésem, hogy már akkor a fizetési minimum 2400, vagy 3000 korona leend, hiszen minden józan eszű ember belátja, hogy egy lelkész 1600 koronából családdal meg nem élhet. így vélem én minden nagyobb matematikai számítás nélkül — alapúi fogadva az 1898. évtől kezdődő tíz évre kidolgozott matematikai kulcsot — az egyetemes nyugdíjintézet revízióját keresztül vinni, illetve a nyugdíjintézetet megalakítani. Galsán, 1907. junius 12. Varga Pál, ev. leli;ész. TÁRCA. A lelkész mellékfoglalkozásai. Melyek megengedhetők ? Melyek hathatnak bénítólag apostoli feladatának betöltésére ? A kereszténység fogalmát, lényegét, velejét, hogy ne mondjam eszményét, úgy értelmezhetjük : hogy az az Isten elvesztett eredeti hasonmásának a Krisztus ós az emberiség együttes működése által az emberben való helyreállítása ; — mert az ember, ki eredetileg a teremtés remeke, Isten élő tiszta képe volt, a bún által megromolván, torzképpé vált s önmagától eredeti állapotát vissza nem nyerheti, csakis a kereszténység, vagyis Jézus evangelioma, lelke s élete folytán jut oda, hogy az atyának minden teremtménye, a fiúnak minden cselekedete s a szent léleknek minden adománya az ő üdvére szolgál —; ha a keresztény ember hitben az isteni kegyelem minden nyilatkozatát elfogadva benne a Krisztus alakot ölt, testté s valósággá válik ; vagyis ha ö Krisztus urunkkal egy lényt, egy személyt képezvén a Krisztus lelke az ő lelkébe — Jézus teste az ö testébe, az Ur élete és vére az ő életébe és vérébe megy át, s ő Krisztusnak ő beléje oltott szeretetével Jézus cselekedeteit és müvét gyakorolja: akkor lesz ö ismét a teremtés remekévé; akkor valósul meg a kereszténység eszménye, hogy Jézus főpapi imája szerint az Isten, a Krisztus és az emberiség szentháromsággá egyesül, melyben az Isten lesz minden mindenekben ! Hogy az Isten és az emberiség ezen együttes remekmüvéről mondhassák : elvégeztetett, s ama mennyei szombatnapi szent nyugalmukban a remekmű szemléletében örvendjenek: „ hogy igen jó" : e célra egyházunk a kereszténységnek közege, esz-