Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-07-04 / 27. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 köze, intézete ós közössége, melyben mi, lelkészek, híveinkkel együtt az Istent lélekben és igazságban szolgáljuk, az isteni kegyelmet a Krisztusban elsajátítsuk, szóval a Krisztust kövessük ! Ez a mi lelkészi hivatalos vagy főfoglalkozásunk! Ehez nemcsak hivány, rendszabály s törvényszabta minden ténykedés, hanem a hivatallal s hivatással járó többé-kevésbé önkónytes minden egyéb foglalkozás is tartozik, jelesül: írásmagyarázati órák, vallásos előadások tartása, kül- s belmissiói intézmények, ifjú-, nő- s egyházi ének-egylet, gyülekezeti könyvtár, óvoda, vagy gyermekkert létesítése, női kézimunka-, nevelő- s jótékony intézetek alkotása s pártolása is ! Ez is mind fő- s hivatalos-, de nem mellékfoglalkozás, ez mind, püspök urunk szavával élve, a mi apostoli feladatunkkal vele jár! Aki hivatalát komolyan viszi, azaz teljes szivéből, teljes lelkéből s minden erejéből lelkészi tisztjének meg akar felelni, az ugyan legyen ám ember, hogy minden e kötelmének eleget tegyen ! Az mellékfoglalkozásra alig gondolhat; nagy kiterjedt s fárasztó gyülekezetben, más tulajdonkópeni, vagy úgynevezett mellékfoglalkozásra nem igen marad ideje! Kisebb, nyugodtabb s jobb módú gyülekezetben ez előbb lehetséges! De vannak, hála az Istennek, oly lelkészeink is, akik a legkiterjedtebb s legfárasztóbb fárákban is, nemcsak a fentemlített összes fő- hanem az ezután tárgyalandó s felsorolandó egy vagy több kíváltképeni mellékfoglalkozásra is fordítanak időt ós erőt, mellyel gyülekezetük lelki gondozását s épülését nem károsítják meg, hanem részben lelki, részint testi jóllétét, munkakedvét s életörömét előmozdítják. Csak Rajcsányi, soproni, Riggenbach, bázeli egyetemi theol. tanár, személyes előadásai s Palmer „Evang. Pastoraltheologie" című müve állván rendelkezésemre, de egy emberöltőnél tovább, meglehetős küzdelmes és mozgalmas gyülekezetekben már magam is szolgálván az Urat s az ő egyházát, könnyebb áttekintés végett a lelkész mellékfoglalkozásait felosztom : I. lelkiekre II. testiekre. I. A lelki mellékfoglalkozásokhoz, melyek tehát többé-kevésbé a lelkész szellemét veszik igénybe, tartoznak : az öntovaképzés, folytonos tanulás, tanítgatás, tudomány s művészet pártolása s terjesztése, a tudomány lehető továbbfejlesztése s irodalmi működés. Legelső helyen áll a folytonos önképzés s továbbtanúlás! „Holtiglan tanúi a jó pap." Mert az iskolai s főiskolai tanulás s tanulmány mind csak alapvetés, csak kezdet; ami ott röviden összefoglalva s idehaza múlt időkben, fájdalom, csak csonkán adatott s adathatott elő, azt hivatalunkban kiegészíteni, pótolni, bővíteni, terjedelmesebben s mélyebben meggondolni, elménkben forgatni s megemészteni kell; a szentírásba magunkat nemcsak betanúlni, hanem beleélni szükséges; hogy az nemcsak saját szívünkben, szellemünk- s jellemünkben meggyőződéssé megjegecedjen, hanem híveinkben is lélekké s életté váljék! Tanúlmányozzuk híveinket, azok életét, szellemi s testi képességeit, tanúlmányozzuk, ismerjük meg egymást s önnönmagunkat is egyre jobban, hogy tudjuk, hol közöljük tej- hol erős ételként az igét s hogy tehetségünk, hajlamunk, véralkatunk, helyzetünk s pénzerőnkhez képest mely tudományos vagy gyakorlati szak- vagy egyéb müveket szerezzünk meg magunk s mely szellemi táplálékot híveink számára. A folytonos "öntovaképzés megedzi, felfrissíti, megifjítja a lelkészi szellemet, megeleveníti a híveket is! Nemcsak az apostoloknak s lelkészeknek tehetsége, ereje, hajlama s temperamentuma, hanem a gyülekezeteknek észjárása, életmódja, környéke, helye s szellemi láthatára is különféle, s azért minket, egyes lelkészeket is, más-más mellékfoglalkozásra szorít ! Akinek adatott, az kutasson ám forrásmüveket, fürkésszen a történetben vagy természetben, mint p. o. Kalchbrenner, egyházmegyénk fia, a későbbi szepesi jeles botanikus, lelkész ós akadémiai tag; hatoljon a mélyre s vigye előbbre a tudományt, vagy annak egy ágát egy lépéssel. A kit félreeső, távol s elszigetelt gyülekezete késztet, a jogból, országos, igazgatási, törvénykezési vagy itelőszéki, katonai vagy polgári törvényekből, vagy a pastorális medicinából szerzett ismeretével sokat használhat híveinek a perkedvelők kibékítésére, a kisebb bajok megszüntetésére, anélkül azonban, hogy az orvos vagy prókátor hatáskörébe avatkoznék. Akit a szentlélek megszáll, az írjon maga is szent cikket, építő könyvet, magasztos éneket ! De mindezen mellékfoglalkozásai közt tartsa szeme előtt a nagy apostol szavát: „Mindeneknek minden lettem, hogy mindenestül fogva valakiket megnyernék." (I. or. 9, 22.) A lelkek, még a leggyarlóbb lelkek gondozása a fö s első apostoli, azaz lelkészi foglalkozás. Amely lelkész jobbban szereti a tudományos munkát, mint a lelkészséget, váljon meg az útóbbitól; amely lelkész inkább kedveli a cikks lapszerkesztóst, mint nejét, családját, annak gondozását s felnevelését, az férjnek s családapának sem való ! Nem egy lelkész van, ki nemcsak diák vagy theologus korában tanított s nevelősködött, hanem még mint lelkész is, vagy bukott- vagy magántanúlót készít elő vizsgára, vagy táplál házában testileg is s szellemileg is ! Amely lelkésznek a donum docendi ós erudiendi megadatott, ily szép felfrisítö, lelkesítő munkában is, melyben saját tanúló ifjúkorát némileg újra élheti, mértéket tartson! A lelkészi hivatal teendői az elsők! Sót aki saját gyermekeit kiképezni vagy felnevelni tudja, bár tegye azt is szívvel-lélekkel, tudja meg, hogy ő első sorban a hívők lelki atyja! Ha ő lelkesedik tudomány s művészetért, lelkesítse híveit is a szépért, igazért ós jóért, hogy eszök, szívok és érzékök tisztú'jon s nemesüljön. Az irodalmi működés bármennyire is kedvenc-paripája a mi papirszázadunknak, — hogy a Prédikátor könyvének írója ma is felsóhajthatna: a sok könyvek írásának nem volna vége (12, 11): — még inkább háttérbe szorúljon a lelkek gondozása előtt. Az írói viszketeg hiúsága, a nagyzási hóbort, derék, fiatal, de tapasztalatlan elmét, könnyen öntúlbecslésre csábít s ez által fontos, jó ügyet másokkal nemhogy megkedveltet, hanem még inkább megutáltat s, a messze távolban mereng, Anglia, Nómethon s Északamorika világmissiójával szeretne versenyezni, megfeledkezvén a közelről: . . . fennálliiat-e gyámoldánk s egyházkerületi leányiskolánk ; lelkószözvegyeink s árváink nem éheznek-e ? Erdemekben elhalt lelkész- s tanáraink leányai nem kónytelenek-e kerületünk könyöradományaiért esedezni.. . számos saját hívünk nem szükölködik-e lelki táplálók nélkül ? . . .