Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-07-04 / 27. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 terjesztést az egyetemes közgyűléshez és pedig oly értelemben, hogy egyházegyetemünk keresse meg a magyar képviselőházat, hogy tiszteletben tartván a vallási egyenlőséget biztosító 1848-iki törvényt, jövendőben az úrnapi körmenetben, egy ilyen kifejezetten felekezeti ünnepen, mely a vallási türelmetlenség jegyében született s egész történetében is a vallási üldözés emlékeivel van összeforrva, többé magát hivatalosan ne képviseltesse, az ily képviselet által a protestánsok vallásos önérzetét kihívólag ne sértse; mondja ki továbbá egyetemes közgyűlésünk, hogy alsóbb fokon is oda fog hatni, hogy protestáns vallású megyei és városi tisztviselők az ilyen kihívólag tüntető és a protestáns önérzetet mélyen sértő ünneplésen részt ne vegyenek." A f. hó 18-án tartott esperességi gyűlés is elfogadta az indítványt és felterjeszti az egyházkerület elé. Jó volna, ha egyéb lelkészi értekezletek és esperességek is tárgyalnák ez ügyet s hasonló értelemben felterjesztést intéznének egyházegyetemünkhöz, hogy annál hathatósabban nyilatkoznék meg egyházunk tiltakozása és jogos követelése. A beküldő. EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. Az egyetemes nyugdíjintézet revíziójához.*) Az egyetemes nyugdíjintézet felállítása óta az első tíz év ez évvel letelik s így az revízió alá kerül. Csak itt-ott hallani egyes hangokat a revízióról, a nyugdíjintézeti bizottságtól nem hallottunk semmit, hogy mily irányban óhajtaná azt végrehajtani, melyhez aztán minden oldalról hozzászólhatnánk, padig már a küszöbön van az 1908. óv január l-e. Igénytelen soraimmal a revízióhoz akarok szólani, talán felszólalásomban talál a bizottság némi használható gondolatot s másokat is megszólalásra serkent. Alapja egész okoskodásomnak az: 1. hogy az 1898—1907. dec. 31-ig terjedő időre készített s most is érvényben levő munkálat alapos ós lelkismeretes számítás eredménye, a melynek alapján határoztattak meg a különféle járulékok ós nyugdíjigények ; 2. hogy ez a kulcs talán egészében, talán csekély változással — megmaradt volna az új tíz évre is, ha semmi ujabb körülmény közbe nem jő. ) Bár c cikket szerzője más lapnak is beküldte s az ott (1. a „Magyar Szó4 egyik juniusi számát) meg is jelent, — az ügy fontosságára való tekintettel kivételt teszünk vele s közöljük mi is. Szerk. Vegyük tehát úgy, mintha semmi közbe nem jött volna. Az eg)

retemes nyugdíjintézet beszedvéa a járulókokat, folyósította volna a nyugdíj igényeket, melyekre — azt hiszem — az évi járulókok s a tíz éven át gyűjtött tőkének kamata elegendők lettek volna, mert ha nem, akkor a matematikai kulcs lett volna hibás, mit fentebb kizártnak tekintettem. Az egyetemes gyűlések elé nyújtott jelentésekből azt látom, hogy az intézet évi járulékszámlája kitett átlagban — hogy kerek számot mondjak — 120 ezer koronát; az egyszersmindenkorra adott 50 ezer korona alaptőkével, a tagok részéről egyenként befizetett 120 kor. tőkével, kegyadományokkal, alapítványokkal s egyéb jövedelmekkel 1905. óv végén az alaptőke 1.100,000 koronára szaporodott fel s így az 1907. óv végén remélhetőleg kitesz 1 millió 300 ezer koronát. Az évi járulók — a jelentések szerint apad — bizonyosan kitesz 110 ezer koronát, az 1 millió 300 ezer kor. alaptőke hoz évente 40 ezer koronát, igy az intézet 1908. évben rendelkezik 150 ezer korona évi jövedelemmel, hogy csak a legbiztosabb számadatokat vegyem fel. Ha az uj tíz évben megháromszorozódik is az intézet segélyét igénybe vevők száma, még akkor megfelelhet az intézet kötelezettségének, sőt némi összeg tőkésítésre is marad. De azt alig hiszem, hogy egyszerre megháromszorozódnék, mert még a biztosított igény oly csekély, hogy abból a fokozódott életigények ós drágaság miatt nyugalomban megélni lehetetlen s így csak azok mennek nyugalomba, akik egy s más okból kénytelenek. Meggyőződésem tehát az, hogy a régi járulékokkal s a régi biztosított igényekkel az intézet a következő uj tíz éven is fennállhatna. De uj helyzet állott elő azzal, hogy az állami költségvetésben már 1907-ik évre is meg van szavazva egy összeg a nyugdíjintézet számára, mely kétség kivül az egyetemes nyugdíjintézetet illeti, nem részesülhet belőle sem az erdélyi szász kerületi, mint a többi négy kerületi nyugdíjintézet sem. Úgy hallom, hogy az van tervbe véve, miszerint a megszavazott segélynek 15%-a fordittatik a nyugdíjintézetre. Egyelőre fogadjuk el számításunk alapjául a 15%-ot, alább kimutatom, hogy az nem elég. 15% mellett a nyugdíjintézet kapna 1907. évre 45 ezer, 1908. évre 90 ezer, 1909-re 150 ezer koronát, tehát 1909 tői kezdve ujabb 150 ezer koronával rendelkezik az intézet. Ha az intézet a fentebb kimutatott 150 ezer korona évi jövedelemmel kielégíti a most biztosított igényeket, felületesen gondolkodva azt mondhatnók a kétszer 150 ezer korona évi jövedelemmel kielégít kétszeres igényeket. Ez nem állhat meg, mert akkor a kongruás lelkószak nagyrésze nyugalomba menne, hisz az teljes fizetésüknek felelne meg lakás nélkül ugyan, de dolog nélkül is. Erről tehát józan ésszel ne beszéljünk ! Mi volna tehát teendő az uj segéllyel! Tervem ez.