Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-06-21 / 25. szám
190 7 EVANGEL IKUS ŐRÁLLÓ 2.19 a más vallásúakért hozza. Nos, és akkor helyes alapon áll számításom, a midőn azt mondom, hogy egy ev. növendék a fentartó testületnek évente átlag 129322: 2136 = 60 K többletet okoz. Ez eléggé bizonyítja azt, hogy a midőn a Selmecbányái körülményeket vettem számításba, az alapigazságban a legkevésbbé sem tévedtem, mert első alkalommal is ennyit jelöltem meg nevelési többletül, úgy hogy épen találó volt választásom a Selmecbányái intézet adatainak felhasználásakor, mert Selmecbánya a két szélsőségtől távol van s a mint a fenti számítás igazolja, az általános képet tünteti fel. Ezen nevelési többletet, a mint már említettem is az első alkalommal, kifogásolnom a legkevésbé sem lehetne, ha ifjaink megkapnák azt a prot. szellemű nevelést, a melyet a fenntartó testület az áldozatok révén méltán megkívánhat. Hegy mennyiben nélkülözik e nevelést tanulóink, azt elmondtam első cikkemben, most csak ráutalok. De igenis kifogásolnom kell azt, hogy ezen nevelési többletet nem térítik meg a más vallású tanulók, egyenlő tandíjat fizetvén az ev. növendékekkel. Mert hogy ők is többe kerülnek, mint amennyi tandíjat fizetnek, még pedig a viszonylagos számítás alapján legalább annyival, mint amennyivel az ev. növendékek, azt megdönteni nem lehet. Igaz, hogy a gyakorlatban tulaj donképen az ő utánuk járó többlet is megterűl az államsegélyből, vagy más módon, ámde ez nem jogos, mert az államsegélyt nem a más vallású tanulók után kapják ev. intézeteink. De még inkább kifogásolható az a tény, hogy nemcsak hogy nem fizetnek nagyobb tandíjat, hanem még tandíj elengedésben is részesülnek, gyakran az ev. tanulók rovására, pedig a fenntartó testületnek nem lehet más az intenciója, minthogy egyházunk fiai minél kevesebb anyagi goncl mellett nyerjék kiképeztetésüket. Jelenleg tehát középiskoláink e téren épen ellenkező úton járnak, mint a milyenen kellene járniok. Azt nem mondom én sem, hogy már most minden ev. tanuló: szegény és kevésbbé az, szorgalmas és hanyag egyaránt kedvezményben részesüljön. De az már még sem járja, hogy például egy különben szegény, szorgalmas ev. tanuló, mert talán egy-két jóval vagy jelessel kevesebbje van, mint egy más vallású növendéknek, ez utóbbi előnyére háttérbe szoruljon s esetleg, mivel betelt a %-úk, egyáltalában ne részesüljön tandíj elengedésben, vagy más kedvezményben. Persze dr. Paulovits úr ebben türelmetlenséget, gyűlölködést, haszonlesést lát s igazságnak, méltányosságnak és szeretetnek mondja azt, hogy a másvallású növendékek felekezeti középiskoláinkban teljesen olyan megítélés alá esnek, mint az ev. tanulók. Szép elv a szeretet. A keresztyénség fő jellemvonása, de egyházszeretetet nem mennék Dr. P. úrhoz tanulni! Mert gondolkozzunk csak egy kicsit. Hisz a feleletet író úrnak, ha a consequentiákat levonja magára nézve, tulajdonképen kozmopolitának kellene lennie, mert hisz ez is az egész emberiséget magába foglaló szeretet alapján áll és nem ismeri a nemzeti korlátokat. De úgy tudom, nem az, mert nem is lehet, hiszen az ember meg van határozva, kifejezője annak a kornak, a melyben él, számolnia kell az adott körülményekkel! Talán lesz idő, a midőn a nemzeti korlátok ledőlnek, és a szeretet az egész emberiséget magába foglalja. Ám a jelen időben, a midőn a nemzeti érzés mindenütt oly erős, erről beszélni nem lehet, sőt hazafiallanság. Nos a milyen a viszony a nemzetek, olyan a viszony jelenleg az egyházak között is. Igaz, hogy az volna az ideális keresztyénség, ha nem lenne kiilömbség ember és ember közt, hiszen egy célunk, egy országnak örökösei, egy mennyei Atyának gyermekei, egymásközt testvérek vagyunk. Ám jelenleg, a midőn oly élesen vannak az egyházak egymástól elhatárolva, mintegy ellentétesen Pál apostol azon mondásával, hogy „Mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivel" (G-al. 6 1 0). és a szeretetet a más vallásuakkal szemben úgy gyakorolni, hogy utunkban elgázoljuk a mi egyházunk tagjait, „a mi hitünknek cselédeit", ez nem protestáns türelem, hanem igenis gyámoltalanság, sőt a legnagyobb mértékben egyháziatlanság. („Ha valaki az övéiről és főképen az ö háznépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alább való" I. Tim 58). (Vége köv.) TÁRCA. Zsilinszky Mihálynak. („A Luthertársaság ev. könyvkereskedése" megnyitásakor kibocsátott lelkes felhívó szózatára) * Bolt-meg nyitást hirdetsz, kegyelmes Barátom ! Merész egy ember vagy, azt az egyet látom. Nem félsz, hogy Bád szárad: boltos lett belőle. ... Az Excellenciás halad még előbbre 9 Áldjon meg az Isten szivünk szerint Téged', Te szentegyházadért rajongó nagy lélek! Bolt-megnyitást hirdetsz—könyvek fenn a polcon — Hogy Társaságunkra ez is áldást hozzon; Krisztus tudománya, örök igazsága, Hogy e könyvek útján virágzását lássa; Nagy Lutherünk a mit dicsőséggel kezdett: Millióknak nyújtson vigasztalást, enyhet. Bolt-megnyitást hirdetsz, a jelszó kiadva : „Egyesülésben van az erő hatalma /" Egy cél, egy akarat, egy eszme a hol van S ezrek kebelében a szív összedobban: Isten van ott s művel csodál ma is velünk, Ördög, pokol haddal törjön bár ellenünk. Bolt-megnyitást hirdetsz, megnyílt az ajtaja, Nem földi nyereség a cégér jutalma, Hitbuzgóság Neked jő szolgálatodra S a népmüvelődés beh vihetné sokra, Ha felbuzdulnánk már tettre valahára, Letűnt fényes multunk feltámasztására * * * *) Az „Alföldi Ellenzék" f. évi 114-ik számából vesszük át ez aktuálitást. Szerk.
