Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-21 / 25. szám

190 7 gyűjtött adatok alapján vonván le az eredményt, de mindég távol állva a személyeskedéstől. Honnan hát a feleletet író úrnak a szenvedélytől izzó hangja? Bizonyára volt igazság cikkemben, mert az már általános psichologiai jelenség, hogy ha gyengéimet tárják fel, akkor haragszom s támadok leginkább. Egészen véletlen volt a Selmecbányái liceum adatainak felhasználása, mert annak pontos igazgatója (a növendékek stat. adatait) s efórusa (az élelmező adatait) a legminuciózusabban, az utolsó fillérig számították ki a tételeket. Bármely intézet számadását (egy-kettő kivételével) vehettem volna alapul, az eredmény semmit sem változna, sőt tizenhat gimnáziumunk közt, pl. a tanulók vallását tekintve, öt még szomorúbb képet mutat, mint Selmecbánya. Nem változna mondom semmit, mert a dolog a következőképen áll. Az összes ev. középiskolákba 5214 növendék jár, ezek közt pedig ev. vallású csak 2136, a mí 41 °/

0-nak felel meg. Nos, hát ez olyan dolog, a mi felett méltán lehet gondolkodni! Kerestem az okokat, egynéhányra rá is mutattam, lehet, hogy van még sok más, fontosabb is azoknál, de épen az volt a célom, hogy másoknak hozzászólása útján megvilágíttatnék a dolog. Mert az a körülmény, hogy ev. középiskoláinkban a tanulóknak körülbelül csak 2/

ö része ev. vallású, míg a többi része más vallású, a kérdések egész sorát állítja elénk 1 Hisz tulajdonképen középiskoláink jelenleg nem annyira egyházunk, mint inkább a más vallásúak érdekét szolgálják. Ez lehet kulturális és nemzeti szempontból nagy fontosságú munka, de ezt — azon tanulók kiképzését, a kiknek nincs saját felekezeti iskolájuk vagy a kik felekezeti iskolájukból kiszorultak — épen ezért végezze az állam. Mert az ev. középiskoláknak, mint felekezeti középiskoláknak nem lehet más céljuk, mint, hogy elsősorban épen az ev. vallású tanulókat tanítsák és neveljék. Nos és így felmerül az a kérdés is, hogy szükségünk van-e nekünk evangélikusoknak . mincl a 16 ev. középiskolára ? Ha egyszer nincs annyi ev. tanulónk, mint a mennyit e 16 középiskola be tudna fogadni, nem volna-e helyesebb a 16 középiskola helyett mondjuk kerületenkint csak kettőt-kettőt, vagyis összesen csak nyolcat fenntartani ? De ezeket azután tisztán egyházi forrásból, hogy valóban ev. felekezeti gimnáziumok lehessenek (a mi alatt azonban nem értem azt, hogy a tárgyak felekezeti szempontból tárgyaltassanak, mert a tudomány nem lehet egy felekezetnek sem monopoliuma; hanem, hogy az egyház tagjainak megingathatatlan protestáns szellemben való neveléséről úgy gondoskodhassék, a mint azt a legcélszerűbbnek gondolja), menten azon állami befolyástól és korlátozástól, a mely az államsegéllyel együtt jár! ? Ennek a keresztülvitele, úgy hiszem, nem is ütköznék nagy nehézségekbe. Mostani 16 középiskolánk közöl minden egyes kerület a neki legmegfelelőbb helyen, melyek egyrészt a kerületek középpontjában vannak, másrészt pedig az ev. tanulók nagy számánál fogva már jelenleg is kiemelkednek, megtartana kettőt-kettőt. Nyolcat át lehetne adni az államnak, még pedig a következő kikötéssel. Ezen középiskolákra nézve a jövőben megszűnne 1907 minden egyházi segély; átadatnék az épület s az alapok közül azok, a melyek helyhez vannak kötve. Viszont az állam átvenné az összes tanerőket és kötelezöleg kijelentené, hogy a jövőben is csak ev. vallású tanárokat fog ezen középiskolákhoz kinevezni. Egyébként a felügyelet, vezetés stb. olyan volna, mint az állami középiskolákban. Ezen feltételeket az állam valószínűleg elfogadná, a mint megtette azt nem egy elemi iskolánknál, másrészt e nyolc középiskola az ev. tanárokkal bizonyára az állam kezében is teljesítene egyházunkkal szemben annyit, mint a mennyit a jelenben fennálló középiskoláink. Első cikkemben (1. Ev. Őrálló 1906. év 50-51. sz.) középiskoláink sebeinek orvoslásánál nem e „radikális kúrára" mutattam rá, hanem sokkal enyhébbre, nevezetesen a más vallású tanulók tandíjának felemelésére, kedvezményeiknek megszüntetésére, s a mi ezzel együtt jár, ev. növendékeink tandíjának leszállítására és nagyobb kedvezményekben való részesítésére ; de főképen a tanárképzés reformjának szükségességére; hogy ev. tanulóink ez által tanulmányaikat egyrészt minél kevesebb anyagi gond mellett folytathassák, másrészt az egyház hasznos és törhetetlen hűségű tagjaivá legyenek nevelhetők. És ha a fenti „radikális kúrát" az illetékes körök nem is vinnék keresztül, (pedig csak így lehetne gyökeresen orvosolni középiskoláink bajait) gimnáziumaink sebeinek az utóbbi módon való gyógyítása elkerülhetetlen, mert a jelen alakjukban való fentartásuknak értelme kevés. Mindezt az első alkalommal bővebben fejtegettem. Ismétlésekbe bocsájtkozni nem akarok. Mivel azonban dr. Paulovits I. úr egynémely lényegtelen és az egészből mintegy kiszakított dologra megjegyzéseket tett, erre válaszolok. Ami első sorban is a fentartó testületnek az intézet költségeihez való hozzájárulását illeti, nos megmondom, honnét vettem az adatokat. Minden államsegélyes gimnázium, tehát a Selmecbányái is minden iskolai év végén felterjeszti számadásait a minisztériumhoz: nekem a Selmecbányái líceumnak a mult iskolai év végén felterjesztett számadásai szolgáltak alapul. Magam is érthetetlennek tartanám, hogy egy középiskolai számadásban tanítóképezdei adatok szerepeljenek (1800 kor.). No. de ha el is ejtjük e tételt, akkor sem változik állításomnak alapigazsága, hogy t. i. a fentartó testületeknek a Selmecbányái, de beszéljünk általánosságban, minden egyes középiskolánk ev. vallású tanulói nevelési többletbe kerülnek. Hogy tehát általános keretben mozogjunk: a 16 ev. középiskola költségeihez a fentartó testületek évente 129,322 kor. összeggel járulnak. (1. 1906. évi egyet, gyűlési jegyzőkv.) Az egyháznak ezen segély nyújtásával — és ez nem csűrés-csavarás — kétségtelen az az intenciója, hogy fiai ev. szellemben, ev. középiskolákban neveltessenek. Mert tessék elhinni, ha nem ez volna a cél, ev. középiskolákra szükség nem volna! Az egyházi fentartó testület nem hiszem, hogy oly nagy zsáknak értelmezné a prot. szabadelvűséget, melybe a más vallású növendékeknek áldozatok árán való kiképzése is bele volna tömhető. Szóval az áldozatokat saját fiaiért s nem EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19