Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-21 / 25. szám

1907 évre ténylegesen beszolgáltatott 700 kor. előfizetési díj az eddigi kiadóhivatal számlájának kiegyenlítésére lesz szükséges, a hátralékos előfizetők előfizetéseinek beszedésére a mai naptól kezdve viszont az új kiadó hatalmaztatott fel. íme, ez a tényállás! Tisztelt olvasóink meggyőződhettek belőle, hogy alulírottat kizárólag a lap szeretete s a lap fennállásában kifejezést találó egyházi érdek figyelembentartása vezette arra, hogy ezen a multak alapján annyira kockázatosnak mutatkozó vállalatot átvette. S hogy még jobban meggyőződjenek róla, kötelezöleg jelenti ki alulírott, hogy a lapot a szerkesztői jogokkal és kötelességekkel együtt az egyházkerületek elnökségei által megbízandó bármely egyéniségnek bármely pillanatban kész átadni. Ám ily körülmények között legyen szabad reménylenünk, hogy t. olvasóink és munkatársaink fokozottabb mérvben fogják támogatni az „Evang. Őrálló"-t küzdelmes útjában, igyekezni fognak terjeszteni a lapot különösen az igen t. egyházfelügyelő és más világi urak körében, a kiknek végre is kedves feladatuk kell, hogy legyen anyaszentegyházuk törekvéseinek megismerése, és a mi szintén nem utolsó szempont a lap exisztenciájának kérdésében: mérsékelni fogják igényeiket a lapnak terjedelmében, megjelenése formájában stb. Lapunk szelleme, iránya ugyanaz marad, a mi volt. Hithű, türelmes szellemben, az anyaszentegyház érdekeinek kitartó szolgálatában, a szeretet evangéliumi törvényének vezérlő útmutatása mellett becsületes lélekkel óhajtunk haladni mind előbbre és előbbre! Ebbeli törekvésünkben legyen velünk az Úr! Nyíregyháza, 1907. június 20. Geduly Henrik. Egyetemes püspök és más egyházszervezeti kérdések. Az eszme, az egyetemes püspöki állás rendszeresítésének eszméje világgá röppent s az most úgy látszik a magyarhoni ág. h. evang. egyház tagjait különféle rétegeiben foglalkoztatja. A négy kerületnek hivatalos közlönye úgylátszik gondoskodik arról, hogy a kérdés el ne aludjék s így folytonos megvitatás tárgyát képezze. Ezen előzményekből biztosra vehető, hogy a kérdés úgy az alsóbb, mint a közép- és felsőfokú gyűléseken tárgyalás és megvitatás alá kerül. Úgy elméleti, mint gyakorlati oldalról eddig is többszörösen hozzászólott dr. Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő, a ki tulajdonképen a kérdést szőnyegre hozta és Poszvék Sándor theol. akad. igazgatótanár. Az előbbeni inkább világi s gyakorlati oldalával foglalkozott a kérdésnek, utóbbi pedig inkább elméleti s egyházi szempontból. Szerintem azonban egyik sem azon oldalról, a mely oldalról tulajdonképen foglalkozni kell. Mint tudjuk evang. egyházunk Magyarországon évszázadokon keresztül sok üldözésnek, viszontagságnak és sanyargattatásnak volt kitéve, úgyannyira, hogy csodának lehet mondani, hogy a hívek szétszórtan egymástól elkülönítve állhatatosak, hithűek, teli át protestánsok maradtak. A szétszórtság mindinkább érlelte azon tudatot, hogy egyesülve nagyobb ellentállást tudnának kifejteni s így nagyobb önvédelmet. Az öntudat felébredése megnyilvánult abban, hogy előkelő evang. emberek kezdtek összejöveteleket tartani, melyeken a bajok megszüntetéséről tanácskoztak. Ezen összejövetelek eleintén barátságos színezetűek voltak, később állandó gyűlésekké alakultak, végre mint a négy egyházkerületnek közös, egyetemes gyűlései szerepeltek. Az 1758-iki pesti gyűlés már a négy egyházkerület több nevezetesebb ügyéről rendelkezett. Sikeres önvédelem szempontjából nem is lehetett mást üdvösebbnek s hasznosabbnak képzelni, minthogy a magyarhoni evang. egyháznak legyen egy középpontja, melyen az ügyek együttesen tárgyaltassanak s a melyből az egyes gyülekezetek veszély idején erőt merítsenek és a melyet őrszemnek tekintsenek. Midőn Mária Terézia II. Józsefet kormánytársul nevezte ki maga mellé, szabadabb szellem kezdett lengeni a magyar protestantizmus felett. A királyné beleegyezésével létrejött a négy egyházkerület együttes egyetemes gyűlése és az egyetemes felügyelői állás felállítása. Az 1758-ban megválasztott br. Zay Péter egyetemes felügyelői állásában 1774-ben megerősítve lett. A mint tehát a történelemből — pedig az az élet legjobb tanítómestere — kiolvassuk, az egyetemes felfelügyelői állás nem annyira az egyházi kormányzat szükségéből lett felállítva, hanem védelmi tekintetekből. És midőn az egyetemes püspöki állás szervezéséről van szó, ebből a szempontból kell kiindulni, hogy az egyetemes felügyelő mellett, mint őrszem mellett szükség van-e egy egyetemes püspökre? A paritás igen alárendelt kérdés lehet csak. Szerintem sem egyházi sem igazgatási szempontból egyetemes püspökre szükség nincs, már csak azon egy okból sem, hogy az állás rendszeresítésével egyházunk nagyon is hierarchikus színezetet nyerne. Az egyetemes püspöknek legelső és legfőbb kötelessége az lehetne, hogy az egyházkerületi püspököket hivatásuk gyakorlatában ellenőrizze és irányítsa. Szükség van erre ? ! ? Az ellenőrzés már azért is felesleges, mert fel kell tételeznünk, hogy minden kerületnek olyan püspöke van, a ki a saját kezdeményezéséből, egyháza szeretetéből, legkiváltképen azonban lelkiismeretességéből kifolyólag azon van, hogy kerületében „mindenek ékesen és jó rendben legyenek" I. Kor. XIV. 40; másrészt pedig felesleges azért, mert általa a kerületi püspöki állás hivata-