Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-21 / 25. szám

190 7 Iában degradáltatnék, és a hivatali rangfokozatban ismét egy fokkal több volna, minek folytán az egyéni felelős­ség érzete csökkennék. A tapasztalat mutatja azt minden téren, hogy mennél több a rangfokozat, annál kisebb az egyes hivatali fokozatok felelősség érzete és igy iigy­buzgósága. De meg az egyházkerületi gyűlés eléggé elleír őrzi, illetőleg jobban ellenőrizheti a kerületi püspökök működését, mint bárki más. Irányítás szempontjából felesleges az egyetemes püspöki állás, hisz ott az egyetemes gyűlés, a melyen az egyházkerületek kiküldöttei összegyűlvén, együtt álla­pítják meg az elveket, melyek szerint az egyház ügyei intéztessenek. Ezek előrebocsátása után vissza kell térnünk azon kiinduló pontra, a mely az egyetemes felügyelői állás létesítését indokolta s kimagyarázni, tulajdonképen mire van szükség? Mert, hogy valamire szükség van, azt érezzük mindnyájan, csak még helyes öntudatra nem jutottunk és gondolataink a célszerű alakot nem öltöt­ték fel. Térjünk vissza elődjeink álláspontjára és ha a leg­közelebbi időben egyházalkotmányunkat felülvizsgálat alá vesszük, az egyetemes felügyelőre vonatkozó szakaszokat oly irányban módosítsuk, a mely irány nagyobb részben megfelel a másfélszáz évvel ezelőtt megnyilvánult szük­ségességnek már csak azért is, mert újabb időkben is apródonkint nagyon szomorú tapasztalatokat szerzünk, természetesen tekintetbe kell vennünk s figyelemre kell méltatnunk a szakaszok megalkotásánál azon körülményt is, hogy az idők és viszonyok alakultával az egyetemes felügyelő állásra, igazgatási és felügyeleti szempontból újabb terhek nehezedtek. Jelenlegi E. A. §§-ai szerint az egyetemes egyház egyházi és iskolai felügyelője kormányozza és képviseli az egyházat, egyik elnöke az egyetemes közgyűlésnek és hatásköre rendeletileg lesz 1! ? meghatározva ; eljárá­sáról és az egyetemes egyház életében felmerülő neve­zetesebb mozzanatokról évenként jelentést tesz. Az egyetemes felügyelőt az egyetemes közgyűlés felesketi és hivatalába iktatja, megválasztatását a kor­mánynyal tudatja. A mit itt látunk az egyetemes egyházi felügyelőről egy törvényben, úgy hiszem, ez édes kevés. Egy ország egy oly tekintélyes egyházának, mint a milyen a magyar­honi ág. h. ev. egyház felügyelőjéről egy törvényben így rövidesen intézkedni és hatáskörét szabályrendeletileg akarni megállapítani, legalább is nem felel meg az állás méltóságának. A megalkotandó új törvényben az állás kimagaslóbb körvonalozását kérjük, kidomborításával annak, hogy az egyetemes felügyelő az egyetemes egyháznak őrszeme, az egyetemes egyház vagyonának kezelője és hogy ő az a központ illetőleg közvetítő, a kinek kezeiben az egyház szükségletei úgy anyagi, mint erkölcsi téren összefutnak oly célból, hogy onnét az államkormányzathoz és más nagy testületekhez továbbíttassanak, hogy az egyetemes felügyelő legyen az a közeg, a ki meghúzza a vész­2.19 harangot akkor, ha az ev. egyház bármely ügye veszély­ben forog. A kormányzás és az egyház képviselete majdnem másodrangú kérdés, arra ott vannak a kerületi elnökségek. Mióta az egyetemes egyházi felügyelői állás szer­vezve van, mindig kiváló és jómódú, előkelő emberekkel szoktuk azt betölteni, a kiknek állásuknál fogva a fel­ügyelői állással járó teendők mellérendelt foglalkozást nyújtanak, a dolog természeténél fogva olyanokkal, a kik egy bizonyos fokig hivatásuk betöltésében szívesen hoznak anyagi áldozatot is. Azonban ma már nem hoz­hatják meg azt az anyagi áldozatot, a mivel az állás betöltése jár és ha támogatásért nem is fordulnak senki­hez, a dolgok elintézésében bizonyos mulasztások és elmaradások mégis észlelhetők. Nézetem szerint az egyetemes felügyelői állás hatás­körének előbb hangsúlyozott újabb megállapítása alkal­mával az egyetemes felügyelő segítségére egy rendszeres egyházi hivatalról kell gondoskodnunk, a mely az egye­temes felügyelő helyett a fizikai munkát elvégzi, az egy­ház feletti őrködés és a vagyon felügyelete és a közvetítés munkájában neki mindenkor rendelkezésére álljon. Ép ezért az egyetemes aljegyzői, ügyészi, ellenőri állásokat mellőzve, rendszeresítsünk egy egyetemes egy­házi hivatalt, élén egy egyetemes jegyzővel, a ki jogász téren kiváló gyakorlati képességgel bír, válasszunk egye­temes pénztárost, egyetemes levéltárnokot, a kik együtte­sen a számvitelt is vezetik, a kik élethossziglan válasz­tatnak, rendes hivatalnokok s csakis fegyelmi úton mozdíthatók el. Az egyetemes iroda felülvizsgálatára választassék évről-évre egy ellenőrző bizottság. Ezen felfogásnak megfelelően volna az egyetemes közgyűlés hatásköre is átdolgozandó. A megkezdett kérdés tárgyalását egyidőre befejez­tem volna, azonban nem hallgathatom el azon nézetemet, hogy egész egyházalkotmányunk úgy gyakorlati, mint logikai és elvi tekintetekből a legbehatóbb felülvizsgá­latra és módosításra szorul, így tehát újból alkotandó. Apatelek, 1907. május hó 26-án. B. Solymossy Lajos, az apateleki egyház felügyelője. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk... 1906-ban „Magyar Szó" hasábjain, nevezetesen április hó valamelyik számában „Fekete lovagok" című cikk jelent meg. Ebben a szerző szóvá tette a Nyíregy­házán akkor prédikáló jezsuitának a beszédeit és a róm. kath. egyháznak a hálátlanságát a protestáns Nyíregyháza városával szemben; a hálátlanságot látva épen abban, hogy a r. k. plébános megengedte, hogy az ott prédi­káló jezsuita izgasson. Ennek válaszul az „Alkotmány"­ban jelent meg egy ellencikkecske, inkább néhány rövid sorocska, de az is elég volt, hogy lelkemben azok egy kitörülhetetlen nyomot hagyjanak. Nem is annyira a sorok, mint inkább egy szócska az, melyik oly nagyon EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents