Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-14 / 24. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 dr. Masznyik Endre és dr. Szlávik Mátyás főiskolai, Gömöry János középiskolai igazg. tanárok, Händel Vilmos, Varga Márton, Kármán István és Geduly Henrik lelkészek jöttek el. Az érkezőket dr. Balthazar Dezső esperes-lelkész üdvözölte. Szavaira a prot. irodalmi társaság nevében dr. Zsilinszky Mihály, a tiszántúli ref. egyházi értekezlet nevében annak elnöke, gr. Degenfeld József válaszolt. Az elszállásolás teendőin túlesvén, az újonnan épített, magyaros stílű szép városháza dísztermében este 7 órakor kezdetét vette mintegy 200 tag jelenlétében aprót, irocl. társaság közgyűlése. Antal Gábor püspök elnöktársa, Zsilinszky Mihály nevében is megnyitotta az ülést. Kegyeletes szavakkal áldozott a társaság volt áldozatkész, ritka buzgóságú, lelkes elnöke, Hegedűs Sándor emlékének. Majd rátért a társaság hivatásának ecsetelésére s érdekesen fejtette ki, hogy az atheizmus és szocializmus előretörő iránya dacára a vallási eszme ereje és az egyházhoz való ragaszkodás érzete ép oly erős lesz, mint volt a múltban. Például idézte az orosz időszámítást, a horvát Cyrill betűk használatát, az újabb francia eszmeáramlatot, az osztrák keresztyénszocializmust, a néppártot, a centrum pártot, mint bizonyságokat arra, hogy a vallási eszme ma már politikai pártalakulásoknak is alapját képezi. Sőt — mondá — míg a közös hadsereg magyarországi részének magyarrá tételeért óriási harcokat kell vívni, addig a róm. kath. egyház szertartásainak latin nyelven való végzését senki se támadja. Világos tehát, hogy a vallási eszme még a XX. században is felette áll a politikainak, s így igen nagy szolgálatot tesz a maga egyházának, a ki megérti a tények logikáját és felkarolja a vallásos irodalmat. Szemünkre vetik, — úgymond, — hogy tudományos és népies vallásos irodalmunk terén túlon-túl sokat foglalkozunk a bennünket ért üldözésekkel. Erre válaszunk az, hogy ezt tesszük öntudatosan, jogosan és szándékosan, egyfelől azért, hogy híveinkben az egyházunkhoz való ragaszkodást tartsuk ébren, másfelől azért, hogy tudományosan megállapított tényekkel igazoljuk be az elfogulatlanok előtt, hogy egyházunk múltja és jelen közjogi állása, helyzete mennyire ellentétben áll az általános emberi igazsággal. E tények megállapításával az egyetemes emberi érdekeknek is szolgálatot teszünk. E téren azonban még igen kiskörű a társaság működése. Azon reményben, hogy a lelkesedés fokozásával, az erők tömörülésével a társaság megtalálja a milliók szívéhez vezető utat, üdvözli a megjelenteket és megnyitja a magyar prot. irod. társaság 10. vándorgyűlését. A gondolatokban gazdag, mély tudományos alapon megépített elnöki megnyitót élénk tetszéssel fogadta a közgyűlés, melyet Balthazár Dezső az alsószabolcs-hajdúvidéki ev. ref. egyházmegye, Somossy Béla polgármester a város, Kálmán Lajos nyug. járásbiró, főgondnok (ez utóbbi különösen lelkes szavakkal: „ha minden elveszett, de a hit megmarad, azt nem adjuk") a helyi egyház és főgimn. nevében üdvözöltek. Az üdvözlésekre az elnöklő püspök válaszolt, pár érdekes szóval jellemezvén a hajdúk történeti szerepét és jelen hivatását. A közgyűlés másik kiemelkedő mozzanata volt, Szöts Farkasnak, a társaság buzgó főtitkárának évi jelentése, melynek kapcsán a közgyűlés elhatározta, hogy elhúnyt buzgó elnöke, Hegedűs Sándor emlékének az ősszel külön ülés keretében ünnepet szentel, a vagyoni ügyekről szóló kimutatást tudomásul vészig Bendl Henrik főpénztárosnak a felmentvényt megadja, a 17,000 K-ra rúgó tagdíjhátralék behajtása érdekében erélyes lépéseket tesz, a kiadványok forgalmának, s különösen a Koszorú-füzetek fogyasztóinak jelentékeny emelkedését (a mi azok pasztorális és missziói jelentősége mellett bizonyít) örvendetesen veszi tudomásul, a költségvetést 16,000 K bevétellel és kiadással megállapítja, a kálvinizmus rendszerének tudományos kifejtésére megírt pályázat meddő maradván, a titkárt megbízza, hogy 1909-re Kálvin világtörténeti jelentőségét feltűntető élet- és jellemrajzot írjon, örvendetesen hallja, hogy a társaság 1907. évi kiadványai közül a Koszorú, a Monografia, a történeti Adattár sorozatai, a Jézus példázatai, a Jézus élete nagyobbára sajtó alatt vannak, felhívja az egyházkerületek és egyházmegyék figyelmét az eddig b. e. Hegedűs Sándor által fedezett, de most már a társaság hiányát képező azon 1000 K-nak, a mely összeg a Koszorúfüzetek kiadására kellett, — adakozás útján való összegyűjtésére, — a tagoknak kellő lelkesedéssel való gyűjtésére (az elmúlt évben a tagok száma 65-el apadt), köszönetet szavaz a pozsonyvidéki körnek, a mely dr. Dobrovits Mátyás elnöklete alatt a lefolyt évben 16 prot. estét rendezett és a Luther-Társaság és a Prot. írod. Társaság kiadványainak terjesztésére Kovács Sándor vezetése alatt protestáns könyvkiadó-vállalatot létesített; jegyzőkönyvébe iktatja egyik legkiválóbb működő tagjának, Stromp Lászlónak emlékét s elismerést szavaz az egész, mandátuma lejártával lemondó tisztikarnak, nemkülönben jelen gondos, mindenre kiterjedő alapossággal megszerkesztett jelentésért a társaság érdemes főtitkárának. Azután következett a tisztikar megújítása. Balogh Ferenc hozzászólása után lelkesedéssel, egyhangúlag választattak meg elnökökül: Antal Gábor és Zsilinszky Mihály eddigi alelnökök, alelnökökül: Baksay Sándor püspök és gróf Tisza István főgondnok. Titkárul: Szőts Farkas. Pénztárosul: Bendl Henrik. Ügyészül: dr. Fromm Lajos. Választmányi tagokul: a) Fővárosiak: Beöthy Zsolt, György Endre, Horváth Ödön, Horváth Sándor, Láng Lajos, Nagy Dezső dr., Ballagi Géza, Petri Elek, Zelenka Pál. b) Vidékiek: Antal Géza dr., Ardai F

# Dániel, Csengey Gusztáv, gr. Degenfeld József, Deák Lajos, Duka Tivadar Gyurátz Ferenc, Kiss Áron püspök, Kun Bertalan püspök Német István, Pokoly József, Radácsy György, Raffay Sándor, Révész Kálmán, Sárkány Sámuel, Schneller István dr., Szabolcska Mihály, Széli Kálmán, Trsztyénszky Ferenc, Veres József, Zoványi Jenő. Elhunyt: Stromp László. Az új tisztikart éltetve, Antal Gábor elnök záró-