Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-14 / 24. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 szavaival véget ért a prot. írod. társaság közgyűlése, a melylyel különben egyidejűleg folyt le a főgimn. dísz­termében a tiszántúli ref. egyházi értekezlet közgyűlése. Ennek minket közelebbről is érdeklő egyik tárgya az volt, hogy dr. Erdős József jelentése szerint a „Lelki­pásztorkodástan" c. 600 koronával jutalmazott pályadíjat — úgy, mint a Luther-Társaság hasonló irányú pálya­díját, — itt is Csiky Lajos debreceni theologiai tanár nyerte el. Másnap, vasárnap következett az ünnepélyesebb rész. Reggel 9 órakor a Bocskay-téri nagy ref. templom­ban folyt le az ünnepi istentisztelet az összes fönt emlí­tett küldöttségek és mintegy 3000 hallgató jelenlétében. A három hajdú város egyesített dalárdáinak éneke, a „Jövel Szentlélek Úristen" két versének eléneklése után Geduly Henrik nyíregyházi lelkész lépett a szószékre^ hogy elmondja ez alkalomra készített imáját, melynek gondolatmenete hála a múltért, töredelmes magunkba­szállás a sivár jelenért, reményteljes segedelemkérés a jövendőért. Majd Dicsöffy József debreceni evang. ref. lelkész lépett a szószékre s tartotta meg hatalmas ünnepi beszédét János Jelenései XVIII. rész, 1. verse alapján Bocskayt, mint Istenküldötte szabadító angyalt tűntetvén fel, kinek neve, jelleme, haza és egyházszeretete hata­lom volt a múltban, lelkesítő példa a jelenben, komoly intelem a jövőre nézve. Mély történeti tudással, gondo­san, találós képekkel, megragadó hasonlatokkal, színes, világos irálylyal kidolgozott, tömör, hatásos, szép beszéd volt, a mely a jelenlévő díszes közönségre a legmélyebb benyomást gyakorolta. Általában beszélték, hogy az isten­tisztelet komoly linnepiessége, az előadott részletek mag­vassága, önérzetes s mást még sem bántó hangja az ünnepély legemlékezetesebb részét tette. Azután követ­kezett Hajdúvármegye díszközgyűlése, a mely örök időkre szóló feljegyzéssel rótta le a hajdúnép kegyeletes háláját és szeretetét a nagy fejedelem iránt. Ezt követte az óriási Bocskay-téren, mintegy 10,000 főnyi közönség, a kormány, hatóságok, különböző felekezetek képviselőinek jelenlétében lefolyt szoborleleplezés, a mely alkalommal Balthazár esperes tartotta az ünnepi beszédet. Az ő beszéde közben hullott le a lepel Holló Barnabás gyönyörű művészi alkotásáról. Fenségesen emelkedik ki Bocskay alakja, a mely egyik kezét a kard markolatán tartja, másikával a bécsi béke okmányát fogja. Alulról egy hajdú levett süveggel és meghajtott zászlóval néz fel rajongó szeretettel az ő szabadító fejedelmére. A leg­szebb szobrok egyike hazánkban! Leleplezése után követ­kezett a kormány, a képviselőház és számos más testület (összesen mintegy 40) koszorújának elhelyezése. A leleplezést követőleg tervezett díszebédet, a mely a város által megépített nagy sátorban lett volna meg­tartandó, elmosta a hirtelenében kitört felhőszakadás­szerű zápor. De a komoly munka ismét összehozta az embere­ket. Délután 4 órakor tartotta a magyar belmissziói egye­sület közgyűlését, körülbelül 150 résztvevő jelenlétében. Szabó Aladár imája nyitotta meg a belmissziói köz­gyűlést. Ugyancsak ő tartotta érdekes bibliamagyarázatát, melynek alapgondolata: Jézus istenségének elismerése és Jézus váltságának elfogadása az egyházi munka alap­ján. Jézus helyes megismerésére és megértésére hívta föl hallgatói figyelmét élvezetes előadásában. Utána Takaró Géza olvasott fel a vasárnapi iskolák fontossá, gáról s a római protestáns világgyűlésről. Kónya Gábor és Gergely Antal nagyhatású buzdító beszéde után véget is ért a belmissziói egylet gyűlése, mely szokatlan érdek­lődés mellett folyt le. Azután következett az az esemény, a melyet lapuuk kezdeményezett s a melynek váratlan nagy sikere, ha valakinek, úgy lapunknak méltán okozott nagy örömet. Ertjük ez alatt a protestáns sajtó gyűlését, a melynek lefolyása határozott bizonyságot tett a felől, hogy prot. egyházaink hivatott képviselői megértették a hazai pro­testantizmus helyzetéből kifolyólag hozzájuk intézett intő szózatot, felébredtek, dolgozni, tenni akarnak ! Az ülésen a sajtó képviseletében megjelentek: Geduly Henrik, dr. Balthazár Dezső, dr. Szlávik Mátyás, Faragó János, Gömöri János, Marschalkó Gusztáv, Szőts Farkas, dr. Székely József, Kis József, Hamar István, dr. Fleischer Gyula, Keresztes Gyula, Fodor Benjámin, Lukáts Gyula, Benkeö Viktor, Birtha József és Szilágyi Sándor s így az egész protestáns sajtó képviselve volt a szerkesztők vagy munkatársaik révén. Az érdekes tárgy több mint száz hallgatót csalt a gyűlésterembe s megjelent ott Zsilinszky Mihály is. A hallgatóság mindvégig a legnagyobb érdek­lődés és tetszés mellett hallgatta a felszólalásokat s Görömbei Péter köszönetet is mondott a sajtó munkásai­nak törekvésükért. Egyébként bizalmas jellegűnek mon­datván ki az értekezlet, itt csak rövid összefoglalását adjuk a történteknek. A gyűlést Geduly Henrik nyitotta meg. Hivatkozott a jelenben észlelhető és egyházunknak egyáltalában nem kedvező közállapotokra s szervezkedésre szólítja fel a sajtó munkásait. Birtha József osztja Geduly szavait mindenben s egy határozati javaslatot nyújt be, a melyben tiltakozni kiván a protestáns sajtó nevében a vallásügyi kormány sérelmes munkássága ellen. O maga is, de mindannyian egyetértünk abban, hogy a protestáns sajtónak köteles­sége a pratestáns közvéleményt egy táborba hozni és erős ellentállást teremteni. A kérdéskez érdekes vita kereté­ben Hamar István, Szilágyi Sándor, Szőts Farkas, Tóth József, Kiss János, dr. Varga Lajos szólottak s határo­zatba ment, hogy a Birtha-féle javaslat szellemében a protestáns sajtó egyöntetű működése érdekében meg­alakítandó a magyar prot. sajtó munkásainak szindikátusa. Az idő túlon-túl előrehaladván, Geduly az ülést be­zárta este 8 órakor. E tudósítás kiegészítéséül csak annyit, hogy az egyöntetű sajtó-tevékenység már a közel jövőben érez­hető lesz, a mennyiben távol minden pártpolitikai irány­zattól vagy a róm. kath. vallás elleni izgatástól, — de mégis egységesen, tömör falankszban kívánunk és fogunk tudni fellépni mindeu olyan törekvés ellenében, a mely

Next

/
Thumbnails
Contents