Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-24 / 21. szám

III. év. Budapest, 1907 május 24. 21. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : GEDULY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Pünkösd ünnepén! — Válasz az „egyetemes püspök" kérdésében tett észrevételekre. Zsilinszky Mihály. — Az egyetemes pénzügyi bizottság ülése. —r. —y. — Tárca: Kubinyi Albert. 1856—1906. — Belmisszió. — Belélet. — Pályázatok. Pünkösd ünnepén ! Mint sötét, nehéz éjszakából, melyben láz üli meg

1 az embert, az ébredés a nap világos fényére, — oly édes, örömteli volt a keresztyénség első apostolainak ébredése is, midőn az Üdvözítő mennybemenetele után magánosságuk, elhagyatottságuk szomorú helyzetéből az első pünkösd csodálatos eseménye kiragadta őket s egy új, eddig nem sejtett világot tárt szemeik elé, — világot, a melyben érezék, hogy ők többé nein közönséges emberi erővel, de Isten lelkének erejével felruházva képviselik a szellem harcát a test ellenében, — világot, a melyben érezék, hogy a testnek meg kell hódolnia a szellem előtt, a régi pogány és zsidóvilág tévedéseinek a Krisztus igazságai előtt, a régi csüggedésnek, meghasonlottságnak, kétségbeesésnek a hit és remény előtt, az emberi nemet részekre bontó korlátoltságnak a szeretet egyetemes parancsa előtt. Csodálatos, szép munkamező! Drága örökség! Az egész világ tárult elébök, mely mint a megrepedezett föld az égi harmatot, annyira készen várta már őket ama mennyei élővizek hirdetésére. A szellemvilág küzdelmeiben az egyetlen szocializmuson kívül ma — fájdalom — nincsen többé oly vezérlő eszme, nincsenek oly lánglelkű buzgósággal fellépő apostolok, nincsen többé a sziveket és lelkeket annyira csábító munkamező — mint volt az első pünkösd után Jeruzsálemben — és onnantól „széles e világon". Eszmeszegény a kor, hamar ellankadnak az idegek, kevés a héroszi elhatározás, még kevesebb a céltudatos, szerves és határozott előrehaladás kitűzött szent célok felé. A Krisztus magyarországi evangelikus egyházában is fájóan érezzük az Isten országa magasztos céljai felé való haladás egyre fokozódó halványodását. A kenyér gondjai, a hatáskörök összezavarása, a szeretetben munkás hit lankadása, e világi hatalmasságok előtt való meghódolás, az ellentábor kihívó magatartására való bátor, elszánt hitvallókhoz illő felelet helyett a helyzettel való örökös megalkuvás mind-mind nyomasztó légkört támaszt sorainkban. Egyik-másik már alig érez kedvet, hivatottságot további munkás küzdésre ! Már nem is úgy áll a dolog, hogy „jobb néktek, hogy elmenjek, ynert ha el nem menéndek, ama Vigasztaló nem jő tihozzátokhanem ha szinte maga az Üdvözítő Úr Jézus Krisztus csodát nem támaszt közöttünk, egyházunk mai közszellemével nem tizenkét, de 8 — 10 lelkes apostolt se tud az ő igazai köré csoportosítani. Úgy látjuk, új célokat, új feladatokat kell a hazai protestantizmus elé állítani. Új célokat és új feladatokat, a melyeket az adott helyzetből kell meríteni és a melyeknek felismerése az elernyedt tagokat serény munkára, a lankadó lelkeket a Krisztusban való megelevenedésre hevítse. Mi főkép két nagy új feladatot látunk: küzdelem az elvadult szociáldemokrácia hatása alatt terjedő hitetlenség ellen az egyik, -— küzdelem a nemzetre és evangéliomra egyaránt veszedelmes klerikálizmus ellen a másik. Ehhez a kettős küzdelemhez kérjétek Istennek megvilágosító, megerősítő és megszentelő szent lelkét hü evangelikus testvéreink, — és jó az Úr, megadja az ő lelkét azoknak, a kik azt tőle kérik. S ha egyszer, valamikor — megint velünk lesz ez a lélek, — ki lehet akkor ellenünk? ... Válasz az „egyetemes püspök" kérdésében tett észrevételekre. i. Zsinati előkészület kezdetén, a legtisztább jóakarattal szükségesnek láttam felvetni ezt a fontos kérdést, mely mellékesen a mult zsinaton is felmerült, de akkor alapos tárgyalás alá nem vétetett. Egyes szónokok szavaiból kitűnt, hogy ezen egyházszervezeti és kormányzati szempontból felette fontos kérdés fölött nem is gondol-