Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-17 / 20. szám

177 *~v \ EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 jogviszonynál, vagy kedvezmény előny elnyerésénél, akkor veszik észre, hogy mily kárt szenvednek a miatt, hogy okmányilag nem úgy van feltüntetve a felekezeti jellegük, mint kellene. Mivel pedig az anyakönyvvezetők s alsóbbfokú anyakönyvi hatóságok nemcsak felekezeti elfogultságból járhatnak el törvénytelenül, hanem — mint a jelen példa is igazolja, hol prot. emberek intézkedtek — enyhén szólva tájékozatlanságból vagy az anyakönyvi eljárást szabályozó miniszteri rendeletek félremagyarázásából is, azért ez úton is bátorkodom felhívni a közös prot. jogügyi bizottság figyelmét, miszerint odahatni méltóztatnék, hogy a nmélt. miniszter úr minden bizonytalanság eloszlatására s törvénytelenségek megakadályozása céljából ne csak a felekezeti főhatósághoz, hanem az anyakönyvi hatóságokhoz is intézzen világos rendeletet, melyből a kevésbbé fogékony anyakönyvvezető is megtanulja eljárásának biztos törvényes módját. S még egyet. Az anyakönyvvezető azt tanácsolta az illető félnek, hogy térjen ki. Ez a legkönnyebb megoldás. Azonban a lelkész tanácsára ezt nem tette. Ha ezt teszi, akkor a törvénytelen elkeresztelési eljárást ahhoz való alkalmazkodásunkkal szentesítjük. így is jogához jut ugyan, de oly úton, mely egyházunk érdekét sérti. Azért fokozott éberséggel kell lennünk, minden ravaszkodását a r. kath. egyháznak meghiúsítanunk s egyházunk jogait minden téren érvényesítenünk s követelnünk. Balczo Lajos. D. Baltik Frigyes püspök beszéde a főrendiházban, 1907. május 8 án a nem állami elemi népiskola jogviszonyairól és járandóságairól szóló törvényjavaslatnál. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak azon álláspontját, a melyről ezen törvényjavaslatban indult ki, és a mely elvként uralja az egész művet, hogy a hitfelekezeti népiskolák meghagyandók és nem állarnosítandók, magaménak vallom. A hitfelekezeti tanintézetek nálunk hazánkban évszázadokon keresztül áldással működtek és működnek, létjoguk van, és én abban elismerését látom ez esetben is némileg annak, hogy az egyházak a népnevelés ügyének terén oly nagy áldozatokat hoztak a közjóért és önmegtagadással hoznak is. Nem csak egyházi, de ép úgy állami, történeti és társadalmi szempontok azok, a melyek nálunk a hitfelekezeti iskolák mellett szólanak. Örömmel üdvözlöm a javaslatnak azon részét, a hol a tanítók jogviszonyai rendeztetnek, s a hazának ezen tiszteletreméltó munkásai a jól megérdemelt nehéz és fárasztó, de magasztos munkának méltánylása cimén a társadalomban és az államban magasabb hivatali fokozatba jönnek, s főkép örömmel üdvözlöm, hogy anyagi helyzetük javíttatik; rászolgáltak minden tekintetben. Es ámbár őszintén sajnálom, hogy fizetésük még nem azonos az állami tanítókéval, hiszem, hogy annak kiegészítése nem fog késni, és ma csak azért történt ilyetén megoldása, a mint azt a törvényjavaslatban látjuk, mert az államnak financiális helyzete azt még nem engedte. Azért belenyugszom a törvényjavaslat ezen részébe. A mi a törvényjavaslatnak azon szakaszait illeti, a hol az állami érdek megóvása szempontjából az állam nemzeti jellegének kidomborításáról van szó, és a hol a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek, a népiskolákban való alapos taníttatása kívántatik, a hol tehát az állam érdekkörébe az iskolának magasztos feladata, és a tanítónak fontos működése a haza javára beillesztetik : azt teljes szivemből elfogadom a tanulók anyanyelvének tekintetbe vétele mellett. Tiszteletben tartom a régibb törvények által elfogadott s általunk mindég tiszteletben tartott felügyeleti jogát 0 Felségének a felekezeti, valamint minden iskolák felett, s hazánk alkotmánya alapján a felelős miniszternek állami szempontból gyakorlandó jogkörét a nem állami iskolák felett is. S mind ezért ezen törvényjavaslatot tárgyalás alapjául elfogadom. Azonban vannak a törvényjavaslatnak oly intézkedései, a melyeket előbbi iskolatörvények, valamint a magyarhoni evang. egyház magna chartája, az 1790/1 : XXVI. t.-c. szempontjából, a mely az iskolák tekintetében is az evang. egyháznak autonomiát biztosít, úgy a hogy ezen szakaszok a törvényjavaslatban szövegezve vannak, el nem fogadhatom. Tudatában vagyok ugyan annak, hogy itt, a hol állok, egyes felekezetek szempontjából a törvényjavaslatokat elbírálni nem vagyunk hivatalosak, azonban hivatásunk, hogy az alkotandó törvények összhangzásba hozassanak az állam egyes hitfelekezeteinek törvény által biztosított jogaikkal, autonómiájukkal, mindég az 1848 évi XX. t,-c. alapján, a mely a vallás terén az egyenjogúságot és viszonosságot a hitfélekezeteknek biztosította, bár csak lenne már végre valahára végre is hajtva. Mind ebből kifolyólag ezen törvényjavaslatnak mindazon pontozatai,. a melyek az elemi népiskolák terén az egyes hitfelekezetek autonómiáját szűkebb körre szorítják, illetve illuzóriussá teszik, szerintem a jog és igazság, béke és megnyugtatás szempontjából megváltoztatandók. Oda tartozik a tanítók választásának jóváhagyása, azok elbocsátása, egyes esetekben kinevezése, a mely szót és jogot a mi evang. egyházunk canonjoga nem is ismer, a fegyelmi ügyben való eljárás, a mely jogérvényes oldalát tekintve, jóformán az iskolafentartó egyházak kezéből kivétetik, és a minisztérium kezébe megy át a közigazgatási bizottságok révén: mind oly dolgok, a melyek eddigi iskolai törvényekkel, főkép az 1790 1 évi autonómiánkat e téren biztosító magna chartával, a mely nálunk a szolgálati eskümintába is fel van véve, merőben ellentétben vannak. Maga az iskola kormányzatánál is az autonomkör keretén túl ezen törvényjavaslat szerint érvényesülni akar a miniszteri hatáskör. A tanrendszer az iskolafentartó hitfelekezeti hatóságok jogkörébe tartozik s azoktól el