Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-17 / 20. szám

178 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 nem vehető. Mi mellett azonban teljes érvényben legyen a miniszternek ellenőrzési joga e téren is. Hasonló el­bírálás alá esik a tankönyvek használatának engedélye­zése. Azok úgyis csak egyházfőhatósági s kormányzati úton engedélyezhetők, és itt a miniszternek ellenőrzési körét nemcsak helyén valónak látom, de hogy az ő jog­körébe tartozik a tankönyvek kitiltásának hatalma, el­ismerem. Különben eddig is úgy volt, s mi ezen ren­deleteket tiszteltük. Nem helyeselhetem ama iskolabezáratási eljárást, a mely eltérőleg az 1868. XXXVIII. t.-c.-től olyformán terveztetik, hogy még akkor is beáll, ha az iskolának érdemetlen, eltávolítandó tanítója volt. Az ilyen eljárás össze nem egyeztethető a jogállam fogalmával. De a tételes törvényekkel az sem, hogy egyáltalában valamely iskolafentartó egyházközség veszítse el azon jogát, mely szerint iskolát tarthat. Mind ennek indokolása az államérdekkel függ össze a törvényjavaslat szerint. Ott a hol a törvényjavaslatban a népiskolai tanító fegyelmi vétségeiről van szó, azoknak javarészét a mi evang. egyházunkban eddig is érvény­ben levőknek tartottuk ; értem az alatt főkép, ha a tanító az államellenes irányt követi. Mert a mi evang. egy­házunk utolsó zsinatában kánoni vétségnek minősítette azt is, ha valaki a magyar haza, a magyar nemzet ellen izgat. Mi, iskoláinkat tekintve, az államérclek meg­óvását is szem előtt tartjuk, a magyar protestantizmus és a magyar haza a történelem tanúbizonysága szerint szorosan vannak összeforrva, úgy a mint az iskola az evang. egyháztól el nem választható. Nem látom be tehát szükségét annak, hogy ily torló intézkedések történjenek az egyházak autonómiájának rovására, és még azon irányban is, hogy még a lelkész kongruájával is bűnhőd­jék, ha iskolafelügyeleti körében valami ellen vét. És ha vét bárki, s vét súlyosan, ott a biró, a ki a törvény szerint itél, a hol bűnvádi eljárásnak van helye, ott az egyházi törvényszék, a mely fegyelmileg eljár. Kifogásom van azon jogcím ellen is, a melynek következtében a miniszternek oly hatalmi nagy kör adatik a hitfelekezeti iskolák felett. Ez az államsegély. Szerintem az államsegély nem azért nyujtatik, mert egyes hitfelekezetek nem akarnak áldozatokat hozni iskolájukért. Hozzák, de nagyon is. Hanem mert iskola címén az államhatalom által oly terhek rovatnak az iskolafentartóra, amelyeket elviselni képtelen; ott jogos és méltányos, hogy államsegély adassék. Adassék pedig nem azon konzekvenciával, hogy ennek ellenében a hit­felekezet jogai csorbíttatnak az iskola terén, hanem kell, hogy adassék az 1848 évi XX. t.-c. alapján, a hol az állam lekötelezte magát az egyes egyházak terheinek elviselésére. Különben az állampénz felett a teljes ellen­őrzési jogot kell. hogy a miniszter gyakorolja, és ha valamely iskola csakugyan nem méltó arra, hogy állam­segélyt, önvétke miatt, kaphasson, *ám ott helyénvaló az államsegély elvonása, csak nem más címen, a hol az iskolafentartó nem vétkes, p. o. a tanulók számát tekintve. E téren üdvösnek bizonyult ama eljárás, a mely az állam és a hitfelekezeti középiskolák közt fennáll: szerződéses viszony, az államsegély elfogadása követ­keztében ; talán az elemi iskolák terén lehetne annak némi analógiáját találni. S lesz béke és haladás a ma­gasztos téren. Tudatában vagyok annak, hogy ezen törvényjavas­latban vannak még némely szakaszok, a hol az egyházak autonómiájának szempontjából lehetne ellenmegjegy­zéseket megtenni, de nem folytatom, s tudatában vagyok annak is, hogy a magyarhoni evang. egyház a salus reipublicae szempontjából tud önmegtagadással áldozato­kat is hozni, ott a hol léte nem veszélyeztetik. Mindezért azon reményben, hogy még lehetséges lesz a tárgyalás alatt levő igen fontos ügyben a modus vivendit meg­találni, zárom igénytelen szavaimat azzal, hogy a tár­gyalás alapjául a javaslatot elfogadom. Szervezkedjünk a klerikalizmus ellen! — Az összes protestáns lapok szerkesztőinek és a napilapok protestáns rovatvezetőinek ügyeimébe ! — A hajdúböszörményi szoborleleplezés ós prot. iro­dalmi társasági közgyűlés — az előjelek után ítélve — a hazai protestantizmusnak előkelő ünnepéül Ígérkezik. A klerikalizmus folyton előrehaladó szervezkedése, a mely hazánk katholikus népét és társadalmát egyre szembetűnőbb módon igyekszik saját önző hatalmi körébe vonni, s a mely, ha méltó ellenfelet útjában nem talál, — ugyancsak az előjelek s a napról-napra ismétlődő tapasztalatok után ítélve — már a közel jövőben ráfek­szik a magyar közéletre, céljait keresztülviszi kormány és törvényhozás útján és a protestantizmust létfeltételeitől, szabad, autonomikus kormányzatától, törvény szerint neki kijáró anyagi fentartási eszközeitől igyekszik elütni, míg önmagának, szerzeteseinek, apácáinak, plébániáinak, auto­nómiájának hamis cégér alatt tör rést az ország és a többi felekezetek rovására való előnyomulására: a kleri­kalizmusnak ez a folyton előrehaladó szervezkedése pedig — mondom — nyilt felhívást tartalmaz velünk, a protes­táns sajtó és közvélemény munkáival szemben, hogy most *már szervezkedjünk mi is ellene, mentsünk meg mindent, a mit lehet, a protestantizmus, az igazi békés és nyugodt államfejlődés javára és kellő szervezkedés mellett a napi és heti sajtóban álljunk útjába a hazára és protestantizmusra egyaránt végzetes klerikalizmus terjedésének. E szervezkedésre kész alkalmul kínálkozik a hajdú­böszörményi ünnep. Felkérem és a szent ügy nevében egyenesen felhívom tehát az összes prot. lapok szerkesz­tőit, munkatársait és a napilapok protestáns rovatvezetőit, hogy ez egyház és országmentő munka részleteinek meg­beszélése, a klerikalizmus elleni sajtóvédelem szervezése érdekében tartsák elengedhetetlen hazafiúi és egyházias kötelességeiknek a június hó 2-án délután tartandó megbeszélésünkön való részvételt. A közelebbiekről, az összejövetel órájáról és helyé­ről aznap reggel fogjuk az összes résztvevőket tájékoztatni. Jelen közlemény átvételére felkérjük összes prot. laptestvéreinket! Az „Evang. Őrálló a szerkesztősége.

Next

/
Thumbnails
Contents