Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-10 / 19. szám

171 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 A minisztérium a Szabályzat 5-dik pontjának megváltoztatásával a 16 evang. gimnázium összes rendes tanárait egy státusba osztotta. Az 1907-ik év első feléről közölt miniszteri kimutatás szerint 172 evangelikus gimnáziumi tanár fele a VIII-ik, másik fele a IX. fizetési osztályba van sorolva. A VIII. osztály 1. fokozata terjed 1—26-ig, a 2-dik 27—44-ig, a 8-dik 45—86-ig, a IX. osztály 1. fokozata 87—91-ig, a 2-dik 92—131-ig, a 3-dik 132—172-ig. Az osztályokba sorolás megtartja az állami tanárok fizetési rendjét, a mennyiben itt is, mint ott, a tanárok fele a VIII-ik, fele a IX-ik osztályban van. De nem ismerjük azt az elvet, a mely szerint a minisztérium az osztályokon belül az egyes fizetési fokozatokba soroltak számát megállapította, és — a mi legkellemetlenebb — sem a miniszteri átiratból, sem a Szabályzatból, sem máshonnét semmi biztosat nem tudhatunk arra nézve, hogy az egyes fokozatokba az előmenetel a jövőben mily elvek szerint fog végbemenni. Az igazgatókra nézve, kiknek fele a VII. osztály 3-dik fokáig nyert fizetéskiegészítést, közli a miniszteri átirat, hogy ha egy-egy fokozatban 5 —5 évet eltöltenek, a felsőbb fokozatba emelkednek. Az állami tanároknál is 1904 óta az az eljárás van gyakorlatban, hogy a kik a IX. osztály egy-egy fokozatában 4—4 évet, vagy a VIII. osztály egy-egy fokozatában 5—5 évet eltöltenek, automatice a következő magasabb fokozatba emelkednek. Ebből azt lehetne következtetni, hogy ekkép fog a minisztérium a felekezeti tanárokkal szemben is eljárni. De- nem tudjuk, hogy a hallgatás erre nézve nem a szabad kéz fentartását jelenti-e. Nagy megnyugtatására szolgálna a tanárságnak, ha erre nézve kedvező felvilágosítás tnyerhetne. Többekre sérelmes a minisztérium azon eljárása, hogy a beszámítható rendes tanári szolgálat kezdőidejének megállapításánál egyiknél a megválasztás napját, másiknál a szolgálat kezdetét vette kezdőidőül. Kívánatos, hogy a jövőben ez a kezdőidő-meghatározás egyöntetűen történjék. Azok, a kik jogaikban a rendezés folytán sértve érzik magukat s a kiknek szolgálati kezdőidejét a rendezés sérelmesen állapította meg, jól teszik, ha sérelmeik orvoslásáért május 20-ig a minisztériumhoz fordulnak, mert csak az ezideig beérkező kérvényeket veszik tekintetbe. —y. TÁRCA. Finn evang. lelkész hazánkban. (Befejezés.) Másnap csütörtökön a salamonbokori tanyai népiskolába látogattunk el, a hol ugyancsak alapos megfigyelés alá fogott minden körülményt, elkészítette s jegyzetébe felvette a népiskola és tanítólak vázrajzát, meghallgatta az I - IV. osztály feleleteit az eddig végzett vallástanítási anyagból, ellátogatott velem néhány parasztgazda házába, ott szemügyre vette a lakásbeosztást, festést, a kiilső rend és tisztasághoz tartozó jelenségeket, a házi s különösen szövőipari cikkeket stb. Meglepő őszinteséggel nyilatkozott különösen három dolog felől: 1. hogy a magas egyházi adó daczára a szegényebb néposztály hűséggel ragaszkodik egyházához s az áttérések ritkaságszámba mennek; 2. hogy a konfirmációi oktatáshoz már 12 éves gyermeket is felveszünk, s a tankötelezettség ily korán véget ér; náluk csak 15 éveseket konfirmálnak; 3. hogy noha Magyarországon vagyunk s híveink tudnak magyarul is,, minket mégis tótul köszöntöttek és hogy a képviselőház leszavazta a Bozókyféle indítványt (a magyar nyelv belterjesebb tanítása tekintetében). Sokallta az egyes iskolák növendékeinek létszámát, keveslette a tanítók fizetését. Egyházunk és hazánk végzetes bajának mondta a soknyelvűséget és a sokfelekezetűséget. Csodálkozásának adott kifejezést a felett, hogy a liberális szelleműnek ismert magyar törvényhozás a katholicizmus számára oly kiváltságokat tudott biztosítani, a melyek csak mások rovására állhatnak fenn. Dicsérőleg szólt népünk tisztaságszeretetéről, vallásosságáról, erkölcsi életmódjáról. Kijelentette, hogy e tekintetben megelőzzük a finneket, mert ott a törvénytelen születések százaléka magasabb, mint nálunk és a sociáldemokrácia tanai rohamosan terjednek. Természetes, hogy kérdezősködés dolgában én sem maradtam adósa. És ki kell jelentenem, hogy szavaiból a lehetőségig hű képet szereztem a finnországi egyházi viszonyokról. Egyházuk alkotmánya aféle állami vezetés alatt működő hierarchico — autonomikus szervezetet képez, a melynek legfőbb protektora a császár (a cár), legfőbb végrehajtó közege a finn szenátus (minisztérium) egyházi osztálya, legfőbb törvényhozója az öt évenként összeülő zsinat, belső kormányzó szervei a régi fővárosnak, Turkunak mindenkori püspökével, mint érsekkel, a zsinat mindenkori elnökével élén a négy püspök, az ezek oldalán működő káptalan (elnöke a püspök, tagjai: a lelkészek által soraikból választott két assessor, a püspök székvárosában lakó lelkész mint dekánus — domprobst — egy jogtudós és egy rendszerint lelkész-jegyző); egyházmegyékben, a melyek nem szabad egyházi alakulásból támadtak, de a melyek beosztása azonos a politikai beosztással, a főispán; egyházközségekben pedig az egyházi adót fizető családfők tanácsa, élén a lelkészszel. A lelkészválasztásra nézve a következő tények és intézkedések mérvadók. Kétféle lelkészi állomás van, t. i. gyülekezeti és állami alapítású, a mely utóbbiak papi telkét az államkormány adományozta. A megürült lelkészi állomásra mindenkor a káptalan jelöl három egyént. A hívek (az egyházi adót fizető családfők) szavaznak a három jelöltre. A hol a lelkészi állomást a gyülekezet alapította, ott a három jelölt közül legtöbb szavazatot nyert egyént a káptalan tartozik lelkészi felhatalmazással ellátni, a másik alapítású lelkészi állomásoknál ellenben a legtöbb szavazatot nyert egyént a szenátus (a miniszerium) nem tartozik kinevezni, bár majdnem kivétel nélkül ki szokta nevezni. A lelkészi állomások minimális