Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-10 / 19. szám

172 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 fizetése 3000 finn márka (körülbelül ugyanannyi korona), a közepes fizetés átlaga : (ilyen a Wainióé is) 6000 márka. A lelkészek állami nyugdijat élveznek. Az iskola- és szegényügy községi ellátásban részesül, de a tanító fizetését mindenütt az állam egészíii ki. Minimális fizetés 1200 márka, 2—3 szobás lakás és egy hektár föld. Lelkész és tanító az állami adófizetés köte­lezettsége alól mentesítve van. Vannak vándorló iskolák is, a melyekben az I—II. népiskolai osztály tanítását egyházi alkalmaztatásban álló tanítók teljesítik. Istentiszteletet városban minden nap, falvakon vasár­napokon és ünnepnapokon tartanak. Szertartásuk: a régi lutheri (Deutsche Messe"). Vasárnap délutánonként a lelkész vagy meghívásra, vagy — ritka esetben ennek híján — saját kezdeményezésé­ből felváltva egy-egy parasztgazda házát keresi fel, ott össze­gyűl az atyafiság és ismerősök és közös énekből, biblia­magyarázatból és imából álló, a németeknél „ Andacht­stunde "-nak nevezett buzgólkodást tartanak, megjegyez­vén, hogy még a legszegényebb földművesnek is van családi-, vendég- és fürdőszobája, a mieinknél magasab­ban megépítve és nagyobb ablakokkal ellátva. A hívek áldozatkészsége, vallásos buzgólkodása közepes fokon áll. A lelkészek évenkint kétszer konferenciáznak a káptalan hivatalos helyiségeiben. Ifjúsági egyesületek mindenhol vannak. Körülbelül ezekben adhatom vissza azt a tanulságos leírást, a melyet a távol Finnország e lelkes papja adott egyliáza viszonyairól. Mindenesetre lélekemelő gondolat egy vallásilag és nyelvileg compact nemzeti egyház (2 l/ 2 millió evang., 50,000 g. keleti, 2000 más vallású keresztyén, 450 izraelita lakik Finnországban) lelkésze­ként, állami és községi igaz patrónusi, jóindulatú támo­gatás mellett, buzgó hívő nép élén, anyagilag is goncl­talanúl működni. És megnyugtató nekünk tudni azt, hogy egy egyszerű falusi gyülekezet élén (Arbjärwi egy 3000 lélekből álló gyülekezet, Helsingforstól vasúton 4 órányira, tó partján 5 kisebb falu csoportosulásából áll) ily kiválóan képzett és buzgó, komoly lelkipásztor áll. Egyéniségéhez méltó fogadtatásban volt része nálunk. Egyházunk fel­ügyelője, Májerszky Béla polgármester személyesen tette tiszteletét nála. Dr. Pröhle Vilmos, ez a sokoldalú nyelv­ismerettel megáldott főgimn. tanár, az ő anyanyelvén való társalgással tette kedvesebbé ittlétét. Dr. Popini Albert a finn irodalom és kulturviszonyok alapos ismerője, Abo Jánosnak, a finnek Jókaijának lelkes fordítója pedig bámulatba ejtette őt a finn közélet, tudományos törek­vések, irodalmi és zenei nagyságok legkiválóbb képvi­selőire vonatkozó, alapos tájékozottságról tanúskodó beszélgetésével, könyv, zene és műtárgyak gyűjteményé­vel,. nemkülönben úgy ő, mint Porubszky Pál tanár is magyaros, őszinte vendégszeretetükkel. Azzal távozott körünkből Kassára, a premontrei rend viszonyainak tanulmányozására, hogy élete boldog­ságának tekintené, ha magyarországi evang. lelkésztársai, a finn nemzet és egyház barátai közül mennél többekkel szemben viszonozhatná a tapasztalt testvéries, meleg szívélyességet. Isten vezérelje őt vissza nekünk oly rokonszenves hazájába! Nyíregyháza, 1907. április 28. Oeduly Henrik. BELÉLET. Balf. (Sopronm) Magasztos és lélekemelő szép ünnepélynek voltunk tanúi az elmúlt cantate vasárnapján a balfi kisded, de buzgó és egy házias érzületű evang. gyülekezet kebelében. Ekkor történt meg ugyanis az egyhangú lelkesedéssel megválasztott új lelkésznek, Gyalog Istvánnak (ki előbb Nagyvázsonyban működött) ünnepélyes beiktatása. Az új lelkész a jelzett napon, április 28-án reggel ^/.fi órakor érkezett meg Sopronból, az esperes, a gyülekezeti felügyelő és egyéb rokonok és érdeklődők társaságában új működésének színhelyére. Tulajdonképen nem egészen „új" színhely, a mennyiben Gy. I. már három évvel ezelőtt több hónapon át adminisz­trátora volt Balfnak, a honnét csakis betegsége miatt kellett távoznia. Most pedig egészségének helyreálltával örömmel engedett a balfiak meghívásának. Az egész gyülekezet apraja - nagyja ünnepi díszben fogadta új lelkipásztorát. Schrauf É. főtauító meleghangú, lendületes beszédben üdvözölte az esperes és felügyelő urakat, majd pedig az új lelkészt, annak nejét és hozzátartozandóit, úgy az egyházközség, mint a nőegylet és tanuló ifjúság nevében. Három fehérruhás hajadon az esperesnek, más három az új lelkésznek, más három a lelkész nejének nyújtott át megható alkalmi költemények elszavalása mellett gyönyörű virágcsokrokat. Három hajadon a lel­késznek a nőegylet nevében gyönyörű beszéd kíséreté­ben egy jelmondatos selyem szalagokkal felékesített dísz­bibliát ajánlott fel. Az alkalmi költeményeket mind Schrauf tanító készítette, a ki egyszersmind a fogadtatási ünnepélyek főrendezője is volt. Élőször az esperes, majd Gy. lelkész feleltek a meleg és szívélyes üdvözlésekre. Azután egy idősebb férfiú, majd pedig a kurátor üdvö­zölték az új lelkészt, a ki mindegyiknek külön köszönte meg a meglepetésszerű, impozáns fogadtatást. V 210 óra­kor kezdődött a templomi ünnepély a szorongásig meg­telt Istenházában. Brunner I. esperes Zábrák soproni és Kasper I. ruszti lelkészek kíséretében az oltár előtt tartotta meg remek és mélyen átérzett beiktató beszédét, melyben úgy az új lelkésznek, mint a gyülekezetnek lelkére kötötte az egymásiránti kötelességeiket. Azután úgy ő, mint a segédkező lelkészek megáldották új testvérüket. A gyülekezeti énekkar, mely már a fogadtatásnál is szerepelt, igen szép alkalmi éneket zengett s az esperes meleghangú imája befejezte az ünnepélyes beiktatást. Közének után az új lelkész a szószékre lépett s a hall­gatók feszült figyelme közt elmondotta Ézsaiás 6,1—8. alapján készült magvas és érdekes beköszöntő beszédét, melynek hatásáról a hívek szemeiben csillogó öröm­könyek tanúskodtak. Közben ismét a gyülekezeti férfikar énekelt. Isteni tisztelet végeztével közgyűlés tartatott, a hol az új lelkész ismét hangos ovációknak tárgya volt. A lélekemelő szép ünnepélyt közebéd fejezte be, melyen számos felköszöntőben éltették az új lelkészt, a balfi derék gyülekezetet, az esperest, a felügyelőt, a tanítókat és a közel, távolból egybesereglett ünnepi vendégeket. Szó volt arról is, hogy a szép ünnepélyt és az ott el­hangzott jeles beszédeket kinyomatják és az utókor számára is megörökítik. Istennek leggazdagabb áldása

Next

/
Thumbnails
Contents