Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-04-26 / 17. szám

1907 153 8. Lubomirszki Sebestyén fejedelemnek egyik leirata megállapítja azokat az új-évi ajándékokat, melyeket a XIII város lelkészei évenkint a lublói várba szállították és elrendeli, hogy azokat csak a régi mód szerint fizessék. Az eredeti okmányok másolatai is (transumpta) az egyesület ládájában találtattak és őriztettek. Az 1556-ik tűzvész alkalmából a testvérek kiváltságlevelei odaégtek ugyan, de a testvérek hiteles másolatokról gondoskodtak. Ha az addig említett okiratok inkább csak történeti becsűek, az alább következők aktuális értékűek, melyek nélkül Szepesmegye politikai, egyházi és kulturális történetét alaposan meg nem írhatja senki: 1. A szövetkezetnek mai nap is meglevő eredeti jegyzőkönyve e címet viseli: „Liber seu Registrant fraternitatis Vener. Dom. XXIV Plebanorum Regalium in Scepusio, in se continens Recepta, Data, Exposita, acta et omnia facta ejusdem laudabilis fraternitatis, ordinatum per Hon. Dom. Laurentium Hylclebrandi, de Wogendrützel

1 pro tunc plebanum in Iglo et seniorem fraternitatis, cum suis consenioribus, videlicet D. Valentino pleb. in Váralja, D. Andrea pleb. in Odorino, D Stephano de Palmarum, ab anno incarnationis 1520. Charitas fraternitatis maneat in nobis. Ad Hel. 13. E jegyzőkönyv a történet valóságos kincstára, „Matricula Moleriana" és „Matricula Vetus" név alatt ismeretes. A nevet a külső címtől kapta: „Matricula XXIVRegalium Pastorum Moleriana et Jantschiana". E folio- és könyvalakban kötött kézirat ma a késmárki ev. hitközség levéltárában őriztetik

2 és felöleli a tárgyakat 1520—1606. 2. A Matricula Moleriana folytatása a „Matricula Goltziana" ily címmel: „Codex Novus — Accepti et Expensi — Factorum Et Consiliorum Praecipuorum Venerabilis Fraternitatis XXIV Pastorum Regalium In Scepusio: Inckoatus A. M. Ioachimo Goltzis Dragenburgensis-Marchio-Pastore Ecclesiae Dei, Quae Est Neocomii, Tunc Temporis Seniore. Anno. Post Stupendum Virginis Mariae Partum 1606. Ezen jegyzőkönyv Goltz esperestől neveztetett el, ki az 1606 nov. 15. Bélán tartott egyesületi gyűlés alkalmával annak hivatalos ügyeit feljegyezni kezdte. E hivatalos jegyzőkönyvek terjednek 1673 nov. 22. Az eredeti kézirat 671 foliót tartalmaz és a szepeshelyi kath. káptalan levéltár tulajdona. 3. Codex seu Tabula Accepti Et Expensi Actionum. Item Molestiarum Et Gravaminum Pastorum 13 oppidorum in Scepu-sio. Confecta Et Incepta, Seniore M. Joachi-mo Goltzio-Pastore Iglo-viensi. Anno Christi Magul Del. ld est 1604. Ez a 1412 óta elzálogosított XIII szepesi város lelkészeinek hivatalos jegyzőkönyve. A 272 folio lapra terjedő eredeti codex a szepeshelyi káptalan tulajdona. 4. A lipcsei zólyomi születésű Jantschi János, 1 Merény. 2 Ezen matricula másolatai találtatnak a gyulafehérvári püspöki levéltárban és a wittenbergi magyar könyvtárban több más okmányokkal bövitve. Sclioltz János matheóci lelkész is csinált másolatot, mely Matkeóc ev. hitközségnek a tulajdona. iglói lelkésztől szerzett codex chronologicus ily címmel: „Matricula seu Codex Chronologicus fraternitatis XXIV Regalium". A történeti adatok többnyire Xylander István szepesváraljai tollából valók. 5. Egy, a kiváltságlevelek másolatait tartalmazó könyv. 6. Négy quart formájú könyv, melyeknek ketteje a szövetkezetnek 1549-ben Ferdinánd király elé terjesztett hitvallását tartalmazza azon lelkészek neveivel, kik a hitvallást aláírták.

1 Két könyv azonban a fraternitás alapszabályait és néhány kiváltságot tartalmaz. 7. „Liber Inventariorum XXIV Regalium" szerzé Erykraeus Tóbiás, senior. 8. „Liber Apocharum" a census cathedraticus lefizetéséről. 9. „Liber Epistolarum", levelek és levelezések gyűjteménye. 10. Eredeti kiváltságlevelek, vagy azok másolatai, melyek vagy az összes XXIV város, vagy pedig csak a XIII város lelkészeit illették. Kérdés már most, milyen volt a sorsa ezeknek a nagybecsű ev. egyházhoz tartozó okmányoknak? Midőn Klesch György szepesszombati lelkész és a lelkészi testvérület jegyzője az ellenreformáció hatalmaskodása folytán 1674-ben május hóban Németországba menekült, magával vitte a Moler-, Goltz-féle matriculákat, a XIII városai lelkészeinek codexét és a többi fontosabb okmányokat, Az irományokat a weimári herceg könyvtárába helyezte el, azon kikötéssel, hogy ha Magyarországon újból megalakul az ev. lelkészek fraternitása, azok e szövetkezetnek adassanak vissza. Ezek az iratok tényleg 1775-ben visszakerültek Magyarországba és Szepesszombaton őrizték azokat. Alig hallották neszét azoknak az iratoknak, már is megmozdultak minden hatalmak, hogy kath. kézre kerüljenek, mi Mária Therezia alatt, nem volt nehéz dolog. A XVI szepesi városi hatóság az evangélikusoktól bekivánta az iratokat. A XIII városi egyházmegye azonban 1783-ban júl. 30-án folyamodványt nyújtott be II. József császárhoz, hogy a kérdéses iratok az evangélikusok kezén maradjanak. E folyamodványhoz csatolva volt azon irományok jegyzéke, melyek Weimárból hazakerültek. Mindjárt 1784-ben a XIII város kath. plébánosai is folyamodtak ezekért az iratokért. Erre a XVI szepesi városi hatóság az eldöntést a helytartótanácsra bízta, mely 1786 jún. 27-én kelt leiratával a Goltz-féle mairiculát és a XIII város lelkészeinek codexét a szepesi káptalannak, a Moler-féle matriculát azonban a késmárki ev. hitközségnek ítélte oda. A többi irományok részint az országos és megyei levéltárok, vagy magán emberek birtokába jutottak.

2 Talán ezen történeti visszaemlékezés folytán újra feltámadt egyik vagy másik iromány százados pókháló és porlepte sírjából. 1 Ev. hitvallást kell érteni. 2 Teljes jegyzékök a Weimárból visszakerülő ev. iratoknak az iglói róm. kath. plébániai levéltárban őriztetik.