Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-01-11 / 1-2. szám

16 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190? A hitbuzgó gyülekezet, a melynek körében nagy számmal voltak más vallásúak is, feszült figyelemmel hallgatta végig az egész műsort, melynek több pontja külsőleg is látható mély benyomást gyakorolt a jelen­voltakra. Az a hatás pedig, melyet a jól rendezett és mintaszerűen vezetett, előkelő gyülekezet vallásos buzgó­ságával és páratlan szives vendégszeretetével ébresz­tett theologiai ifjúságunkban, maradandó lesz bizonyára és gyümölcsöző. A közebéden elhangzott felköszöntő után a gyülekezet táviratilag üdvözölte Poszvélc Sándor igaz­gatót. úgy is mint az egyházmegye volt esperesét. Hálás érzelmekkel vettünk búcsút a kedves papi családtól s a vasútra is vele jött presbyterektől. Szombathelyen pedig a várakozási időt arra használtuk fel, hogy az ottani szép templomunkat is Kiss János lelkész úr szives kalauzolása mellett megtekintettük. Körmendi és Szom­bathelyi templomaink művészi styl jukkái és eredeti, értékes oltárképeikkel (amaz Vágó Pál, ez Kaditz Ottó festménye) méltó büszkeségei a prot. egyháznak s mint ilyenek leendő lelkészeinknek mintaképül szolgálhatnak. Vallásos estély. 1906. dec. 23 án tartatott a szokott érdeklődés mellett Orosházán a Polgári Olvasó-Kör nagy­termében az ezidei 2-ik vallásos^estély. Ez alkalommal az állami elemi iskola leánynövendékei nyitották meg össz­liangzatos énekükkel az estélyt. A műsor második pont­jául Csermák Elemér szavalata következett. Vörösmarty Mihály „A szegény asszony könyve" cimű népies és vallásos tartalommal megírt költeményét szavalta el a tőle már megszokott remek előadással. A sikerült szavalat után Okályi Adolf ev. lelkész olvasott fel „Tököly Imre kora, élete és küzdelmei" címen. Felolvasásában érde­kesen tárja a hallgatóság elé a nagy szabadsághős személyiségét, jellemét és történeti szereplését. A tör­téneti ismeret, érzék és szakavatottságról tanúskodó előadásból különösen kitetszett az, hogy a felolvasó sokat tartózkodott Thököly születési és fő tartózkodási helyén : Késmárkon. A hős élete körülményeinek a város­hoz fűződő sok érdekes és nevezetes eseményeit is ismer­tette a közönséggel. Ezután még Jároli Erzsike szavalta el Sántha Károlynak „A könyvek könyve" cimű költe­ményét, melynek előadásával várakozáson felüli sikert aratott. Az estélyt végül a fent említett leánynövendékek esti éneke zárta be. J)r. Eöttevényi Nagy Olivért, eperjesi jogakadé­miánk tanárát, lapunk egyik kiváló dolgozótársát a kassai állami jogakadémia tanárává nevezték ki. Sajnálattal látjuk kiválását evang. tanügyünk munkásai közül, mert igazán értékes embernek bizonyult, de egyúttal örömün­ket kell kifejeznünk megérdemelt előmenetelén s hisz­sziik, hogy cikkeivel ezentúl is hű támogatója lesz az egyházi sajtónak. Kaczián Jánost, a budapesti egyházmegye új esperesét január 14-én iktatják tisztébe. „Az Orsz. Paedagogiai Könyvtár és vele kap­csolatos paedagogiai olvasó és állandó tanszerkiállítás (VIII. Szentkirályi-utca 47. Ferenc József Tanítók Háza) nyitva van állandóan és díjtalanul az ünnepnapok kivé­telével; hétfőn d. u. 3—6-ig, szerdán d. u. 3—6-ig, csütörtökön d. e. 9—12-ig és d. u. 3—6-ig, szombaton d. u. 3—6 ig és vasárnap d. e. 9 —12-ig. Az olvasóban 98 hazai és külföldi tanügyi lap áll az érdeklődőknek rendelkezésére." A Hallei Magyar Egylet, az idén is megalakult 20 taggal. Elnöke Obál Béla, jegyzője Rátz Vilmos. Decemberben fényes sikerű Rákóczy-ünnepet rendezett, a melyen az egyetem tanárai s az ifjúság képviselői közül számosan vettek részt. Az ünnep sora a következő volt: 1. Megnyitó és emlékbeszéd, Obál Bélától. 2. Szózat. Szavalta Rátz Vilmos. 3. Kürucnóták. Cimbalmon elő­adta Obál Béla, 4. Legenda Rákócziról. Vass Bélától. 5. Magyar dalok. Fuvolán előadta Deák János. 6. Hym­nus. Az ünnepet követő vacsorán dr. Blass világhírű philologus gyönyörű felköszöntőben ünnepelte a magyar nemzetet Általában az egész ünnep nagy hatást tett s nagyban hozzájárult ama tévedések eloszlatásához, a melyek egyes rossz indulatú informálok nyomán a német közvéleménybe egy időre befészkelték magukat. Itt említjük meg, hogy Obál Béla kiadta az ünne­pen mondott német nyelvű beszédét. A talpra esett kis munkának nagy elterjedést kívánunk, mert nemes célt szolgál s külföldön igazán hasznos szalgálatokat tehet nemzetünk ügyének. Kíváncsian várjuk az egylet tör­ténelmét, a melyet Görög Ernő theologus írt meg s mely nem nagy, de érdekes'kis epizódja egyházunk tör­ténelmének. Tanító választás. A limbachi ág. h. ev. egyház, a bazini állami iskolához kinevezett Wendelin Ernő tanító helyére tanítójául egyhangúlag Skrabák Károlyt okL tanítót választotta meg. Halálozások. Liptai Endre fakóvezekényi test­vérünket súlyos csapás érte. Fiát Lászlót 26 éves korá­ban f. hó 2-án elragadta a kérlelhetetlen halál. A meg­boldogult volt nevezett testvérünknek legidősebb gyer­meke, ki a theologia elvégzése után Salgótarjánban töltött be segédlelkészi állást. Súlyos torokbaja miatt azonban már egy évvel ezelőtt el kellett hagynia állását s a szülői háznál keresett üdülést, a honnan f. hó 4-én kisérte ki nagyszámú gyászközönség a csendes temetőbe. Az Úr nyújtson vigasztalást a mélyen megszomorodott családnak. — Nagycsepcsényi és mutnai Wlcidár Antónia hosszas szenvedés után 82 éves korában f. évi január 2-án elhunyt Szirákon. A megboldogult hült tetemeit január hó 4-én d. e. 11 órakor Sámsonházán helyezték örök nyugalomra. Az elhúnyt nagy családot borít mély gyászba. Többek közt testvérét Wladár Miksa, nógrádi esperest. Áldásán emlékén ! — Wéber Pál a késmárki lyceum nyugalmazott tanára december hó 18-án, áldásos életének 64-ik, 31 évi buzgó tanári munkásság után, nyugalomba vonulása második évében elhúnyt. A meg­boldogult földi maradványait december 20-án d. u. 7-3 órakor helyezték örök nyugalomra a késmárki temetőben. Hű munkása volt a prot. magyar tanügynek, buzgón, önzetlenül szolgálta egyházát, hazáját. Legyen áldott érte emlékezete örökké! Kérelem. Megható fölhívást közölt a Pesti Napló egyik decemberi számában.. Egy evang. esperes 90 éves özvegyének nyomorát tárja föl a jószívű emberbarátok előtt. Azóta sikerült többet megtudnunk szegény agg­testvérünk életéből: Krizsán Józ'sefnének hívják, ki 25 év óta özvegye Krizsán József tabi, később veszprémi lel­késznek. Az időben nem voltak rendezve az esp. Özv. árva-segélyegyletek s az özvegy a dunántúli kerület gyámintézetétől évi 33 kor. 60. fill, kegydijban részesül. Egyetlen leánya 15 évvel ezelőtt halt meg, a tavaszszal pedig utolsó támasza, segédjegyző unokája. Senkije és semmije most már, Csak ép teste-lelke, még Istenbe vetett hite! Éhezik, fázik, csoda, hogy éhen nem hal. Dunántúlról 6-7 éve Újpestre ment lakni s tavasz óta irtózatos ínséget szenved, mit némikép jó szomszédai, ismerősei enyhítenek. Ne hagyjuk szegény testvérünket elveszni! Hoz­zunk áldozatot érte, ha nélkülözhető fillérünk van s ne keveseljük a legcsekélyebb összeget sem, melyet kap, mert a legméltóbb helyre jut hozzá. Lám az égi madarak sem vetnek, sem aratnak, mégis a mi mennyei Atyánk

Next

/
Thumbnails
Contents