Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-01-11 / 1-2. szám

13 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190? eltartja azokat, nemde nem drágább-e ama szegény asszony azoknál ? Legyen a mi szivünk szeretete igazán Isten képéhez hasonlatos s gondoskodjunk a szegény özvegyről utolsó néhány évében. Lakik: Újpest, Mezőutca 8. fyy papleány. Laukó Károly*. 1836—1906. Ezt az egyszerű nevet most fájdalommal írjuk soraink fölé. Ha élne és szemeivel olvashatná, szeretetre méltó zsémbelő levelet kapnék tőle. Megdorgálna, hogy ugyan minek teszem feltűnővé nevét, mikor csak szerény baráti körben vagy munkaműhelyében érezte magát jól és e világnak bálványozását kerülte, És bizony, örömest tűrném szelíd dorgálását, csak tudnám őt feltámasztani. Egész emberöltő választott el bennünket egymástól; más korszak szülte őt, más vidék nevelte, mégis mindjárt bizalommal tudtam feléje közeledni. A fiatalok ösztönével megéreztem benne a nemes gondolkodású, emberszeretettel gazdag lelket, a kinek szabadon, őszintén feltárhatjuk belsőnket. Az ifjúságból az ő lelke megőrzött annyit, hogy meg tudta érteni törekvéseinket, keblünk forró hevét, az életpályán viszont annyi tapasztalatot szerzett, hogy az egyház kormányvezető tanácsán számot tett bölcsessége, kiváló tudása. Tiszta jelleme pedig általános tisztelet tárgya volt mindenütt. Megható módon nyilvánult az iránta érzett bizalom Sárkány lemondása után; nagy számú szavazatot kapott egyenes tiltakozása ellenére. Fájt egyenes lelkének akkor, hogy a püspökség után való kapaszkodásból nem átallták az ő tisztelt személyét is sárral dobálni. Mint az öreg Toldi, elkeseredett, de fenkölt szellemű nyilatkozatban ítélte el a korteskedés egyháziatlan fogásait, a miket régibb időkben meg sem mertek volna próbálni. A megbotránkozás fergetege elsöpörte volna a vakmerőt. Most már nem haragszik többé. Elbúsult lelke megenyhült, a dolgos kéz elpihent. Tengernyi munkát végzett s megvolt az az öröme, hogy siker járt keze munkája nyomán. A mihez hozzányúlt, sikerült. A kecskeméti egyház, a pestmegyei papi özvegy-árvaintézet, a gyámintézet érezte kivált munkája áldását. S a sok siker, a környező nagy tisztelet mellett lelke alázatos és egyszerű tudott maradni. Jellemének rejtett mélységeibe bevilágít végrendelete, a melyben egyszerű temetést kívánt, minden fény, sok beszéd nélkül. Meghagyta, ne vigyék a templomba, koporsójára virág helyett tegyék oda használt Bibliáját s a temetőben is csak a sorba, hívei közé temessék. Egyenes lelke, mely a maga értékét ismerte, megborzadt a nagy rendezett temetések hazugságától. Pompánál, szónoklatnál igazabb gyász az a könycsepp, mely kéretlen a szemekben megjelen. Laukó Székács tanítványa volt és a pesti közös theologiában végezte tanulmányait. Mindenkép vezetőnek termett ember volt s főkép puritán, a mocsoknak még árnyékát is utáló erkölcse tette azzá. Mint kecskeméti papnak kezdetben sok nehézséggel kellett kiizködnie; a hívek egy része nehezen nyugodott bele az ő papságába. Laukó, hogy a békét helyreállítsa, visszaadta a kecskemétieknek hiványát, E fellépése oly hatással * E megemlékezés régi tartozásunk. Halálakor, a midőn actualis érdekű lett volna, adatok híjján nem búcsúztathattuk el úgy, a mint megérdemelte volna. Azóta az adatok kezünkhöz jutottak s mulasztásunkat mai számunkban jóvá teszsziik. Szerk. volt a háborgó hívekre, hogy nyomban egyhangúlag újra megválasztották. Ez időtől fogva valóságos hatalom lett Kecskeméten s nem csak gyülekezete, hanem az egész város osztatlan tisztelettel ós szeretettel környezte. Nagyban készültek 40 éves lelkészi jubileumára; az ő kértére azonban mellőzni kellett a zajosabb ünnepséget. Bátor, szókimondó férfi, fáradhatatlan munkás, igazi gondviselő pásztor, jó barát húnyt el benne. Földi útján boldog családi élete volt legédesebb jutalma. Áldás legyen a puritán pap emlékén s példája indítsa követésre az ifjú nemzedéket! Életrajzi adatai a következők: Laukó Károly 1836. december 16-án született Cegléden. Elemi iskoláit Cegléden, középiskoláit pedig Szarvason, majd a felsőbb osztályokat Nagykőrösön végezte. A papi pályát választotta élethivatásául, mint a mely pálya legjobban illett szelíd, istenfélő lelkületéhez. Húsz éves korában, 1858-ban a pesti prot. egyesült theologiai tanintézet növendékei közé lépett. Mint szegény diák az ország fővárosában leckék adásával tartotta fenn magát. Házi tanító volt Székácsnál is. Hűséges pártfogói és jótevői beajánlották Lónyay Menyhért családjához nevelőnek. Az 1863—1865. éveket neveltjével: Lónyay Bélával együtt a berlini, müncheni, jénai és heidelbergi egyetemeken töltötte ; ott hallgatott theologiai és philosophiai előadásokat. Külföldi tartózkodása alatt érte az a megtisztelés, hogy a pesti magyar ev. egyházba káplánul hívták meg Székács püspök mellé. Laukó ezt a nagy kitüntetést nem fogadta el, mert nem tartotta illőnek jótevőjét és neveltjét idő előtt elhagyni Később távozván a Lónyay-családból egy évig a pesti ev. gymnasiumnál tanárkodott. Mindössze egy évig folytatta tanári működését; a kecskeméti egyház 1866. év tavaszán nagy lelkesedéssel papjává választotta a még alig 28 éves fiatal papot. Kecskeméten rövid idő múlva általános tisztelet, szeretet környékezte a fiatal lelkészt. Nemes jelleme, puritán gondolkodásmódja és egyszerűsége megszerezte számára nemcsak szorosan hívőinek, hanem az egész város népének — valláskülönbség nélkül — a becsülést. Alig egy év leforgása alatt annyira feléje fordult a polgártársai bizalma, hogy 1867-ben városi bizottsági taggá választották s e tisztében egész a legutóbbi időkig — bekövetkezett betegségéig — megtartotta a polgárság bizalma. A puritán jellemű, papi hír-neve csakhamar elterjedt szerte az országban. 1878-bau alesperessé választották meg. Az egyházi téren élénk irodalmi munkálkodásával s az 1891—1893. évi zsinaton kiemelkedő szereplésével közbecsülést és elsőrendű papi tekintélyt szerzett magának. Nagy szerepet játszott Laukó Kecskemét város közéletében is. Ismert szerénysége, puritán egyszerűsége mindig kerülte a feltűnést. Nem kereste az elismerést, de a bizalom kereste fel tetterejét mindig szélesebb körben. A városi közgyűléseken mindenha gyönyörködve hallgatták Laukó szónoklatait. Nagy lelkesedéssel csüggött a város nevelésének, kultúrájának művelésén, emelésén. Az állami polgári leányiskola gondnokságát viselte 22 esztendőn keresztül; a város 500 ezer koronáját anyagi felelősséggel kezelte s terhes működéséért nem fogadott volna el egy fillért se. Társadalmi tevékenysége is élénk és sokoldalú volt. Nem volt oly mozgalom, a melyben ő részt . nem vett volna; tagja volt az összes egyesületeknek, társas köröknek. A Kecskeméti Kaszinó Egyesületnek három éven át volt elnöke, ő alapította a város első lapját is