Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-03-29 / 13. szám
118 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 házunk is, eddig igen sokat mulasztott a szociális élet kitagadottjaival szemben és azért kötelessége e mulasztásokat pótolni Az egyház e szociális feladatait Sohm nemcsak hangoztatta, hanem tettekkel is segített azoknak eleget tenni Magam is résztvettem Lipcsében egy olyan vitatkozó estén, a melyet maga Solim is egy előadásával tüntetett ki. És mikor aztán sorra az előadó asztalka elé álltak a nehéz napi munkában megedzett kérges tenyerű munkások és csodálatos szónoki képességgel védték egyéniségükkel összeforrott szociálista ideáljaikat, Sohm nem röstelte velük szemben álláspontját nálunk úgyszólván ismeretlen türelemmel és szeretettel megvédeni. És mikor a szászországi országgyűlésbe való választások számára behozták a közvetett szavazati jogot (az ú. n. Filtriersystem) — ő írásban és szóval védte munkástestvérei jogait. Sajnos, Sohm nem maradt meg mindig ezen helyes úton. Stöckertől elpártolt és a rajongó Naumann pártjára állott. Mikor aztán Naumannék elveikben levetették magukról az utolsó keresztyén köpenyeget is, Sohm is velük tartott az ú. n. „nemzeti szociális'' (national-social) párt alapításában. Azóta már belátták ezen lépésük hiábavalóságát is és mivel Naumannak nem volt türelme addig várni, míg pártja oly hatalmas lesz, hogy képviselőket is küldhet a birodalmi gyűlésbe — pártjuk feloszlott. Egyik részük Naumannal élükön a legelzsidósodottabb pártba lépett, a berlini bankárok liberális pártjába és így vezették eredeti, Stöckerrel szemben elfoglalt egyoldalú munkás osztály párti álláspontjukat ad absurdum. A másik következetesebb volt, a mennyiben Maurenbrecherrel, Göhrével stb -vei élükön egyenesen a szociáldemokrata munkás pártba léptek. Vájjon Sohm melyik részszel tartott, avagy tán visszafordult-e a rajongóktól, nem tudom. Bizonyos, hogy minden keresztyén ember csak sajnálhatta e nagy férfiú ragaszkodását ezen rajongókhoz és nem tudná eléggé fájlalni, ha ő is Naumannal a pozitív keresztyén hit magaslatáról a „Briefe über die Religion" darwinista vallásának mélységébe bukott volna. Lie. Dr. Daxer György. SZEMLE. Ujabb riadó. Az „ecclesia militans" ismét hallat magáról. Az üldözött (!!) francia katholicizmus megbátoritásának, megszabadításának jelszava alatt lép ki a sorompóba. Azaz egyelőre titkos konventikulumokat tart. Szatmárt Boromissza püspök, Budapesten Zichy Nándor gróf gyűjti össze a feudál-oligarchia régi hatalmának megújítására vágyó, külsőleg olyan ájtatos színezetet mutató gyülekezetbe az arisztokrata nénikéket és hecckáplánokat. Az akció tengelyét a néppárt képviselői látják el szellemi kenőcscsel. De meg is látszik a munkájukon. A szatmári társaság külpolitikai allűrökkel telített rezoluciót hozott. Jól tudja ugyan, hogy a francia katholikusokat senki se bántja, vallásukat csak olyan szabadon gyakorolhatják, mint eleddig, mindössze is a világi hatalomra vágyó és a hazafias érdekeket az egyház külhatalmi órdekeinek alárendelő klérus kezére koppintott rá a francia kormány és parlament, a mikor megszüntette a minden világi hatalom nélkülözhetetlen alapját képező s az egykor a francia államtól kapott anyagi javak felett való rendelkezése jogát. De ez a tudat az ecclesia militans szatmári töredékét nem tartóztatta fel abban, hogy a megrendszabályozott francia klérussal való rokonszenvét olyan határozatban hozta legyen napvilágra, a mely a maga hatáskörében teljes joggal — és mi hozzátehetjük, teljes bölcseséggel és méltányló figyelemmel eljáró francia államkormány és parlament elleni nyilt tüntetés jellegét viseli magán. Tegyük hozzá már most a budapesti konventikulumon Zboray Miklós néppárti képviselő ajkáról elhangzott harcias riadót: „Tenni kell, tisztelt gyülekezet! A teendő a politikába való bevitele a vallási érzelemnek . . . Nem úgy tenni, hogy mi mindig a félők legyünk, senkit bántani nem akarunk, támadni nem merünk! Magyarország azé, a ki az alsóbb néprétegek ütőerére tudja tenni a kezét" — és akkor előttünk áll a minden ízében, most már kifelé gravitáló tendenciáiban is szervezett, tömör sorokban haladó modern katholicizmus, „az ecclesia militans" képe. Mi ugyan, őszintén megvallva, — egy feltétel birtokában — nem nagy súlyt helyezünk erre az egész akcióra. Sőt ezt vártuk, sőt ezt óhajtjuk éppen a protestantizmus érdekében. Az evolúció törvényét ebben az egyben aláírjuk. Ennek így kell lennie. A világhatalmi tendenciákon alapuló és semmi más komoly létalappal nem rendelkező katholicizmusnak így kell fejlődnie. Lassan-lassan ki kell belőle válnia és egyre uralkodóbb elemmé izmosodnia a kozmopolitisztikus, a haza legszentebb eszményeivel mit sem törődő, a belbéke felforgatását külhatalmi célokból a legcinikusabban végrehajtó irányzatnak. Nem nézni se jobbra, se balra. Csak vakon előre — békén, szereteten, jogon, boldogságon, hazán és nemzeten keresztül! ... Mi — mondjuk — minderre semmit sem adunk, sőt a protestantizmus érdekében fekvőnek látjuk a katholicizmus e természetes ostobaságait. De csak egy feltétel birtokában! Ha ezt meglátják mindenek, a kiket illet! Egy-két őrálló nem elég. A szervezett hazafiatlan katholicizmussal csak a szervezett hazafias protestantizmus tömör sorokban haladó, hatalmas szellemi fegyverekkel elszántan küzdő, igazainak fényével az egész magyar hazát elárasztó protestantizmus veheti fel a harcot. Erős sajtóra, hatalmas protestáns irodalmi tevékenységre, nyilt, bátor, szókimondó hitvallók egész nagy sorára, tervszerű, a minden hozzáértők közt kellően megosztott, a. felsőbb és alsóbb rétegek és osztályok szükségleteihez idomított munkára van itt szükség, a melynek mindendori vezérelve a krisztusi hamisítatlan igazság legyen — és akkor ha hétfejű sárkány is volna a magyarországi klerikalizmus, mind a hét fejét leüti a felvilágosított hazai közvélemény. Csakhogy persze nem a különböző politikai konjunktúrákhoz való szolgai alkalmazkodás elvét valló vezérek és nem az anyámasszonykodó álliberalismus, de az igaz, a krisztusi liberálizmus tudatát felemelt fővel hordozó hamisítatlan, erős hitű protestáns jellemek következetes vezetése alatt. A Zboray szavaival végezzük e szemlélődést mi is: „Félre kell tenni az álszégyent és nem szabad elhallgattatni a lélekben élö sugallatot, hogy ez a hit csak akkor valódi, ha igaz, ha bátor és tettekben nyilvánul". Résen lenni az iskolaállamosítási szerződéseknél! A monori ref. egyház még 1885-ben átadta iskoláit az államnak azzal a szerződésileg biztosított határozott kikötéssel, hogy az iskolához tartozó fekvőségek tulajdonjoga mindenkor az ottani ev. ref. egyházat illeti és csak a haszonélvezeti jog az államé, a mi a szerződéses viszony megszűnése esetén nagy jelentőségű és hogy a különböző vallásfelekezetü tanítók mindenkor a növendékek vallásfelekezeti megoszlása arányában neveztessenek ki. Most a kultuszminisztérium erővel követeli a fekvőségek tulajdonjogát és míg a növendékek 71 ,44°/< )-a ev. ref. és csak 24%a róni. kath. addig a tanítók közül 7 róni. kath. és csak 6 ev. ref. vallású. Mi ugyan azt tartjuk, hogy kellő hitbuzgóság mellett az államosítás majdnem
