Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-29 / 13. szám

113 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 a Tabitha-egylet fáradhatatlan elnöknője; dr. Haberern Pal egyetemi tanár az evang. iskolák másodfelügyelője; dr. Wágner János orvos a prot. árvaház egyik legnagyobb jóltevője; azonkívül szép számmal vannak természettudósok; építészek és orvosok a presbyterek sorában. Mindezek a Newton-féle természettudósok fajtájából valók, kik a mikro- és makrokosmost kutatva Isten fenségét látják mindenütt. A hitoktatási intézmény megalkotását szerencsésebb kézre bízni nem lehetett volna, mint Mágocsy-Dietz professzorra, Hogy mijök és kijök van felügyelőjük személyében a gimnáziumi tanároknak, azt ők jól tudják. A hitoktatási szervezet kidolgozásáért őszinte hálára kötelezte úgy az egész egyházat, valamint a vallástanárokat. Mint természettudós jól tudja, hogy annál tökéletesebb valamely szerves lény, minél tökéletesebb szervei vannak. Az egyház és az állam munkája hasonlatos az élet munkájához. Akárhová nézünk, a felületes ember nem lát mást mint füvet, fát, virágot, gyümölcsöt és az élet tenyészetét. De azok, kik a természet titkaiba pillantanak, kik gondolkoznak, tudják, hogy igen sokféle, a föld rétege alatt levő tényező együttes működésének az eredménye az, a miről a felületes szemlélőnek, a ki leszakítja a virágot, sejtelme sincs. Rejtve, csendesen, látatlan működnek a különböző erök, hogy a felület virágozzék, gyümölcsöt hozzon. Az egyházon belül a különböző szövetkezetek, egyesületek, intézmények azok az erők, melyek folyton dolgozva mintegy látatlanul szülik a virágzó egyházi életet. A magyarországi evangelikus egyházi élet pangásának egyik fő oka ily önállóan működő, de amellett az egész szervezetbe beillesztett, az egészet szolgáló szervezeteknek, intézményeknek a hiánya. Mi csak parochus lelkészt ismerünk s az azután egy mindenes Universalgenie legyen, ki a nagy gyülekezetek adminisztraciója mellett vezetője legyen a mindenféle belmissziói intézményeknek. A munkafelosztás elvét nem ismerjük, vagy nem akarjuk ismerni. A természettudós tapasztalata kellett ahhoz, ráutalni: hogy nagy gyülekezeteinkben egészséges egyházi élethez szükséges, hogy az egyház munkássága a munkafelosztás elve szerint tagolódjék. Mig egy lény csak egy sejtből áll, addig a protoplazma mindent végez; de a szervezet nagyobbodásával a szerveknek is gyarapodniok kell. S minél tökéletesebb szervekkel bír valamely lény, annál tökéletesebben végzi az életfunkciókat. Mig egy gyülekezet kicsi, néhány száz lélekből áll, addig a pap mindent elvégezhet; de ott, hol a hivek harmincezrei várnak lelki gondozásra, az önálló szervezetek számát szaporítani kell. Ez vezérelte Wagner Géza felügyelőt és a presbyteriumot, hogy Mágócsy-Dietz professzort felkérve, Budapesten a hitoktatásnak egy külön szervezetet dolgoztatott ki, s Mágócsy a megbízatásnak derekasan megfelelt, A szabályzaton végig vonul az a helyes elv „kié az ifjúság, azé. a jövő". Minél nagyobb súlyt helyez az egyház a gyermekek evangeliumi prot. szellemben való nevelésére, minél erősebb kötelékkel kapcsolja Jézus tanához a szép és jóért lángoló gyermeki szivet, annál nyugodtabban nézhet a jövő elé, annál hűbb, áldozatrakészebb egyháztagjai lesznek. Ezen szabályzat azonkívül egy másik szintén szűkkeblű elvnek a megsemmisítését célozza és ez az, hogy az állami és községi intézetekbe járó evangelikus gyermekeket az egyház ne tekintse csak mostoha gyermekeinek. Sajnos, ezen szűkkeblű elv végig vonul az egyes gyülekezetektől föl az egyetemes egyházi közgyűlésig. A költségvetések összeállításánál gondunk van a felekezeti iskolákra, a hova tán csak 60—100 evangelikus növendék jár, de „csak hajút" elve uralkodik akkor, amikor az állami és községi iskolákba járó evangelikus növendékek vallástanitásáról van szó. Pedig ne felejtsük el, hogy az a szülő, a ki gyermekét állami vagy községi iskolába járatja, ép úgy fizeti egyházi adóját, mint a másik s egyházától gyermekének intenzív vallásos nevelését joggal megkövetelheti. Azért helytelennek tartjuk azt az eljárást, a mit legutóbb több vidéki városban tapasztaltunk, hogy szerveznek az állami és községi iskolákba járó növendékek számára egy rosszul dotált hitoktatói állást s ezzel a hitoktatás eredményét problematikussá teszik, mert az ilyen állásokban folytonos személyváltozás van s a hitoktató alig hogy szerzett magának némi paedagogiai gyakorlatot, már tovább áll, hogy egy új kezdő kísérletezzen ott, a hol építeni kellene. Nem alaptalan az a vád, a mikor az Orsz. középiskolai tanáregyesületi közlönyben (39. évf. 5. sz. 216. old.) „A tanárképzés" című cikkben ezt olvassuk: „Elvitázhatatlan "ugyanis, hogy alapos elméleti készültség mellett alapos pedagógiai képzettség is szükséges a mindennapi tanításban. Erre nemcsak a, magyar nyelv és számtan tanárának, hanem minden tantárgy tanítójának szüksége van. Mégis beléphetnek a középiskolába a vallás- és tornatanítók esetleg minden pedagógiai készültség nélkül is. Fegyelmezés, rendtartás tekintetében van is baj miattuk elég; nem ismerik a gyermeki lélek sajátságaitok csetlés-botlás, kísérletezés után szoknak csak bele hivatásukba. Legtöbb hittani intézetben alig tanulnak valami pedagógiát, gyakorlati kiképzésről meg szó sincs, de középiskolai tanításunk érdekében elengedhetetlennek tartom, hogy minden tanárjelöltnek adassék meg az alkalom arra, hogy magát úgy elméletileg, mint gyakorlatilag kiképezhesse". Mágócsy szabályzatával el akarja érni, hogy Budapesten, a hol a gyülekezeti gyermekek 5/«-od része (3200/3400) állami és községi iskolába jár, pedagógiai gyakorlottsággal bíró jeles vallástanárok működjenek. Szerinte a vallástanitásnál ne csupán a hittételek betanulására, hanem a prot. érzelem ápolására, evangeliumi szellem fejlesztésére kell súlyt helyezni. Helyesen mondja: Minden közpályán működő férfi, de még inkább a lelkészi, tanári, tanítói pályán működő férfi, ha csak: kötelességót teljesíti, még nem felelt meg feladatának. A ki lelkesedés, idealizmus nélkül megy erre a pályára, az csak ímmelámmal, vagy csak látszat kedvéért is, teljesíteni fogja kötelességét olyan mértékben, hogy kifogás alá nem fog esni és mégis munkájában nem lesz köszönet, működését nem fogja áldás kisérni.