Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-29 / 13. szám

114 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 Még egy nem kicsinylendő intézkedésről kell beszámolni, mely szorosan összefügg a vallástanítással, de amelyre ugyancsak csekély súlyt helyeznek, különösen az állami és községi iskolákba járó gyermekek vallástanításánál, de tán felekezeti iskoláinkban is s ez az énektanítás. Az éneknek rendkívül nagy képző ereje van s ha valami maradandó a gyermek vallástanításából, úgy az a szép egyházi dallam, a mely lelkébe vésődik. A szép egyházi ének fejleszti különösen a vallásos érzelmet. S a vallástanításnak az érzelem nevelésére nagy súlyt kell helyeznie. Az olyan hitoktató lelkész, a ki az énektanítást elhanyagolja vagy egyházi éneket egyáltalában nem tanít, pótolhatatlan mulasztást követ el. Sőt az olyan tanerőt, a ki egyházi éneket tanítani nem tud vagy nem akar, hitoktatóul alkalmazni egyáltalában nem volna szabad. S ezért a theologiában az egyházi ének intenzív tanítására nagy súlyt kellene helyezni. A budapesti presbyterium figyelme erre is kiterjed. Nemcsak hogy az állami és községi iskolákban a vallásórán az egyházi éneket rendszeresen kell tanítani, hanem még az ifjúsági istentisztelet előtt is kell egy énekórában a gyermekeket egyházi énekben gyakoroltatni. Valóban üdvös intézkedések, a melyek, ha az életben sikeresen keresztül vitetnek, az egész egyházra áldást hoznak. Közöltünk Magyarország legnagyobb ev. gyülekezetének életéből egyet-mást, mintegy tanuságul arra, hogy ott, a hol hiterős lélek, erős akarat, hitbuzgóság és jó indulat van, ott a mai sokat panaszolt hitközöny dacára is létesülnek életerős egyházi alkotások. —s. Egyetemes püspök. „A fejlődés folyama mindenben, a mi élet, tehát az ev. egyházi életben is, más meg más pontokhoz ér s vezet. E pontok némelyike újnak, másik meg-újítottnak, olyik meg réginek tűnik föl." Így kezdte e sorok írója 1906-ban „Válaszszunk alpüspököket avagy missziói szuperintendenseket" című röpiratát, a melyben a 16-ík lapon, a történeti áttekintésnél ez áll: „az egyetemes alfelügyelői hivatal megszűnésével 1862-től fogva Székács felváltva Haubner szuperintendenssel társelnökölnek már a teljes című egyetemes egyházi és iskolai felügyelő oldalán s még korábban, tudniillik 1839-ben fölmerült a bányakerület indítványában az egyetemes püspök eszméje is, mely indítvány azonban, mint zsinati tárgy akkor a zsinathoz utaltatott és az eszme utolsó zsinatunkon tudvalevőleg tárgyaltatott is, de meg nem valósíttatott". A bányakerület érdemes felügyelője : dr. Zsilinszky Mihály mostanában újra fölveti az egyetemes püspök eszméje megvalósításának ügyét. Minden eszme, gondolat, akkor ölthet s öltsön is testet, ha szükséget pótol s ha lehetséges. Az egyetemes püspökség eszméje megvalósításának ezidőszerinti lehetőségét (avagy lehetetlenségét) a zsinat állapíthatja meg, erről nincs vita; a szükségességről azonban folyik a beszéd, még pedig — eddig legalább — inkább pro, mint kontra. Én, szerény véleményemmel, szintén a szükségesség mellé állok, mert nem tudom belátni ós így elfogadni a nagy jelentőségű új hivatáskör létesítése ellen felhozott s felhozható érvek s okok helyességét s elegendőségét. Küzdő egyházunknak, a mikor csak szüksége volt hitvédő vezérekre, azokat mindig szabadon választotta magának hol a papi, hol a nem papi karból, — a szükség az Isten akarata szerint s az evangyéliom szellemében, így legyen az a jövőben is. Az üdvszükség érzetében s a létjogért vívott harcokban szervezeti nehézségek ne késleltessék a jó munkát s ne kockáztassák a győzelmet! A protestáns vallás össze van forrva az evangyéliommal, mint az evangyéliom alapján álló fejlődéssel. A mi egyházunkban fő az evangyéliom s nem a szervezet. S ha a szervezet nem biztosítja az evangyéliomszerű fejlődést, akkor a szervezet hibás. Hierarchiától ne féljünk; a hierarchiát az erős protestáns és evangelikus szellem meg nem tűri akár papi. akár világi elem részéről lépne az föl fojtogatóan s fenyegetőleg; erőssé pedig ezt a prot. és evang. szellemet csak maga a szent evangyeliom teheti. Egyetemes püspökre — nézetem szerint — egyházunk mai fejlődési stádiumában feltétlen szükség van, mint olyan szervre, kiben a honi prot. evang. egyházi s hitélet megtalálná, hogy úgy mondjam: a vallási, theologiai, bibliai, papi képviseletet; a világi egyetemes felügyelő pedig kiváltképen a jogi oldalt töltené be. Probatum est. „Mindeneket megpróbáljatok, a mi jó, azt megtartsátok". Ha a netán testet öltő eszme be nem válik, ha az evangyéliomnak nem szolgál, azaz „ha embertől való e dolog s nem Istentől" akkor úgyis elveszíti életjogát, megszűnik, eltűnik ; a prot. szabadságépen abban áll, hogy a mit jónak, üdvösnek látunk, behozzuk s állandósítjuk; a mi egyházszervezetünk s autonómiánk nem s ne is legyen fejlődést és változást kizáró megcsontosodott szervezet. A zsolnai (1610) zsinat, a mint megalkotta a szuperintendenseket s megalkotta a későbbi egyházi törvényhozás megint a világi felügyelői hivatalokat és az egyetemes felügyelőt (a supremus, generalis inspector-1), úgy s épen olyan fejlődés adta jogon megalkothatja most az egyetemes szuperintendenst avagy püspököt, illetve annak tisztségét. A magyarhoni ev. tanárvilág is az újabbi időben egyetemes iskolai felügyelőt óhajt (külön) választani; ha óhaja közszükséget pótol s egyházszerű : legyen meg. Több őrszem, okosabb munkafelosztás s nagyobb felelősségvállalás, csak nem lehet kárára gyengülő egyházunknak? Az egyetemes püspökség, épen úgy, mint például az alpüspöki hivatal, vagy a fentemiitett iskolai főfelügyelőség, nem központosításra, hanem decentralizálásra vezet bizonyos jog, illetve kötelességkörök kiszélesítésével ad salutem rei publicae; hiszen a honi ev. gyámintézetnek is van külön egyetemes elnöksége, ilyformán megalkotható az iskolai felügyelői hivatal is, tudniillik kettős