Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-15 / 11. szám

97 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 nem csak a mechanice ható természeti erők és jelenségek kényszerfolyamatáról. Az ilyen naturalista világnézet a keresztyénség vallásos-erkölcsi világnézetével össze nem egyeztethető. Ilyen világnézet hullámai megtörnek a keresztyénség „szikláján", mely biztos menedéket ád a vallásos s a tudományos gondolkozásnak egyaránt. De ezt a keresztyén világnézetet nem engedjük lefoglalni a vallásos s a tudományos gondolkozást lenyűgöző pápás felfogás számára, mely legfeljebb mentődeszka lehet hajótöröttek részére. A tudós jezsuitával mi is valljuk, hogy a véges létnek és a róla szóló tudománynak csak egy kiinduló pontja lehet s ez a végtelen lét, a végtelen lét pedig maga a teremtő és gondviselő isten, mint minden lét oka, fejlődéstörvénye és célja. A keresztyénség vallásos erkölcsi világnézete a mi egységes világfelfogásunk s kutató szellemünk egységesítő törekvésének egyetlen biztos kalauza és útmutatója az életben. A tudománynak is utolsó és legfőbb célja maga az isten, a lét épületének ez az utolsó alapja és záróköve. A mi keresztyén világfelfogásunk szerint a mindenség nem káosz, sem gép, hanem összhangzatos műremek, igazi kosmos, a melyben mindennek oka van és minden a bölcs teremtő által elébe tűzött célra törekszik. Isten tehát nemcsak teremtője, hanem ura és kormányzója is a mindenségnek. „Életnek és halálnak szabados ura", a mint a biblia mondja; „mindenható és szerető mennyei atya", a mint Jézus tanítja. De ha mindenható úr mindenek fölött, akkor az isten a természeti életnek és a szellemi életnek a rendjét is irányító hatalom. Im ezek a gondolatok teszik a keresztyén vallásoserkölcsi világnézet „szikláját" most és mindenkoron. De ez a szikla nem a pápás katholicizmus sziklája, a melynek „világítóélete" nem messze vagyon tőlünk. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. A ref. zsinat állásfoglalása. Mire e sorokat írjuk, az ev. ref. országos zsinatnak e hó 12-iki ülésén már alkalma nyílt állást foglalnia az általa hozott egyházi törvényeket megerősítő királyi leirat ismeretes sérelmes záradéka ellen. Lapunk mult számában röviden kifejtettük e záradék közjogilag is sértő voltát. Örvendünk, hogy felfogásunkban az egész hazai protestantizmus közvéleménye találkozik s nevezetesen, hogy az egyik tekintélyes egyházi lap", az „Erdélyi Prot. Lap" majdnem szórói-szóra ugyanazon felfogásnak hódol, a melynek mi adtunk kifejezést. Visszafojtott lélekzettel nézzük innen a távolból, lesz-e az ev. ref. országos zsinatban, — a mely e feladatában az egész hazai protestantizmus jogainak szószólójává emelkedik — elég elhatározottság azok férfias, nyilt, bátor képviseletére?... Adja Isten, hogy legyen! TÁRCA. A gyermekek vallása.* — Irta: dr. Mikler Károly, eperjesi jogakadémiai dékán. — (Folyt.) A felekezetenkivüli szülők házasságából származó gyermekekre nézve az 1895: XLIII. t.-c. 26—30. §§-ai intézkednek a következőképen: 26. §. A gyermekek, kiknek akár mind a két, akár csak az egyik szülője a bevett, vagy a törvényesen el* Mutatványcikk szerzőnek mult év őszén megjelönt „Magyar Evangelikus Egyházjog" c. müvéből. ismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozik, valamely bevett, vagy törvényesen elismert vallást követnek és abban nevelendők. Ehhez képest az 1894: XXXII. t.-c. rendelkezései az ilyen gyermekek vallására nézve következő 27—30. §§-okban foglalt eltérésekkel alkalmazandók. 27. §. A házasulandók az 1894: XXXII. t.-cikk 1. §-a értelmében megegyezhetnek abban, hogy gyermekeik valamennyien az általuk megjelölt bármely bevett, vagy törvényesen elismert vallást kövessék, illetőleg abban neveltessenek. Ilyen megegyezés hiányában a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozó szülő jogosítva van megállapítani, hogy a nemebeli gyermekei a bevett, vagy törvényesen elismert vallások melyikében nevelendők. Ha az illető szülő nem határoz, a másik szülő azonban valamely bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozik: akkor az összes gyermekek ezen utóbbi szülő vallását követik, illetve abban neveltetnek. Ha egyik szülő sem tartozik v.almely bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez: a szülő helyett, ki a saját nemebeli gyermekek vallása felől nem határoz, a gyámhatóság határoz, a rokonok meghallgatásával. Az, hogy a gyermekek a jelen szakasz 2., 3. és 4-ik bekezdésében körülírt esetekben mely vallásban neveltessenek, legkésőbb azok tanköteles korának elértéig állapítandó meg. 28. §. Az oly házasság, melyben akár mind a két, akár csak az egyik fél a bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartozik, különböző vallású felek közti házasságnak tekintetik. Az ily felek közt az előző §. 1. bekezdésében említett megegyezéstől, illetőleg a 2-ik és 4-ik bekezdés szerint létrejött megállapítástól, valamint a 3. bekezdés szabályától eltérésnek csak akkor van helye: ha az egyik vagy mindkét házasfélnek valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetbe való belépése által a házasság egyvallásúak házasságává válik, a mely esetben az 1894: XXXII. törvénycikk 3. és 4. §-ai megfelelően alkalmazandók. Az 1868: LII1. t.-cikk 14. §-a, mely szerint „Ha a szülők valamelyike más vallásra tér át, mint a melyet előbb követett, a hetedik évet még be nem töltött gyermekek nemök szerint követik az áttértet" — a felekezetlen szülőkre nem nyert kiterjesztést. Ennélfogva a felekezetlen szülőnek valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetbe való belépése a nemebeli hét éven aluli gyermekek vallására semmi befolyással sincs. Ha a szülő a házasság megkötésekor még nem volt felekezetlen s csak később lett azzá, akkor a már megszületett gyermekek számára nem választat vallást. Ezt a m. kir. belügyminiszter 108,856/1898. sz. határozatában kifejezetten kimondotta. Ellenben a kilépése után született nemebeli gyermekre nézve, feltéve, hogy megegyezés nem volt, élhet vallásválasztási jogával.