Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-16 / 11. szám

II év Budapest, 1906. március 16. ||. szám ETAMEÍIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre a „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak ós felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Böjti hangok, —e. — Néprontás. Dr. Hajós Lajos. — Szemle. — Oktatásügy. Törvényjavaslat az egyetemekről és egyetemi főiskolákról. Dr. Eöttevényi Nagy Olivér. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. Böjti hangok. De a mi betegséginket ö viselte, Es. 53, 4. „íme minden fejet elfogott a betegség és minden szívet az erőtlenség; talpától fogva tete[ jéig nincsen e testben épség, hanem mindenestől seb, dagadás, eves kelevény, melyeket nem gyógyítottak, sem be nem kötöztek, sem olajjal nem lágyítottak." (Es. 1, 5. 6.) Így jellemzi a próféta népének nagy nyomorúságát. Mindezek azonban csak jelenségek, symptom'ik; az alapbaj, melyből minden egyéb származik, az Istentől való elszakadás, a bűn. Elég világosan ^ megmondja ezt is a próféta, midőn így szól az Úr nevében: „Halljátok meg Egek és vedd füleidbe, föld: Fiakat nevelék és azokat nagy méltóságra emelém; ők pedig én tőlem elszakadának" (Es. 1, 2). S e bajnak nincs orvosa az emberek között; mert itt csak a bűnbocsánat hozhat gyógyulást, ezt pedig egyedül az adhatja meg, a ki megsértetett: a szent Isten. Jött Mózes az Úr nevében; ^ de csak feltárhatta a bajt a törvény kérlelhetetlen szigorával. Jöttek a próféták s újra meg újra 1 emlékeztettek a duló betegségre; de enyhítőül csak a jövőre utalhattak. Omlott az áldozatok vére, szállt fel az oltár füstje; de a tökéletes kiengesztelést nem hozta meg. Még kevésbbé hozhatott gyógyulást az, a miben a pogány népek bíztak; kétségbeesésükben legjobbjaik végre szintén csak onnan vártak segítséget, a hova Izrael tekintett: onnan felülről, a világosság atyjától. Midőn a betegség tetőfokára ér, akkor jelenik meg amaz Igaz Szolga, Istennek egyszülött fia, Jézus Krisztus. Nem veti meg ezt a beteg testet, a bűn nyomorában sínylődő emberiséget; tagjává lesz, baját, betegségét magára veszi. A szeretet indítja erre. S ez a szeretet nemcsak abban nyilatkozik, hogy az örök életnek beszédét hirdeti, betegeket gyógyít, bánkódókat vígasztal, elesetteket fölemel, hanem abban, hogy midőn az emberek bűnének átka fejére zúdul, midőn elárulják, megtagadják, gúny tárgyává teszik, elátkozzák, töviskoronát fonnak fejére s végül keresztre feszítik: ő nem vádol, nem ítél, hanem imádkozik: „Atyám bocsásd meg nekik ; mert nem tudják, mit cselekesznek íme, így hordozta ő a mi betegségeinket. Összeroskadt alattuk; de mégis győzőtt; mert szeretetét nem olthatta ki semmi. így szerezte meg számunkra a bűnbocsánatot s ezzel a gyógyulást. De ha meg akarunk gyógyulni, be kell látnunk, hogy betegek vagyunk s be kell vennünk azt az orvosságot, a melytől gyógyulásunkat várhatjuk. Azt sokszor halljuk: beteg az emberiség, beteg a kor, beteg a társadalom, beteg a családi élet, szóval minden beteg. De jaj, ha a világot ítéljük és magunkat nem! Pedig, ha szivünk mélyére tekintünk s kérdezzük: miknek kellene lennünk és mik vagyunk, bizony számunkra se marad egyéb azon töredelmes vallomásnál: „Atyám, vétkeztem az Eg ellen és Te ellened!" Ekkor megértjük aztán azt a nagy vigasztalást, a mely e szavakban rejlik: „A mi betegségeinket Ö hordozta". Ekkor érezzük Öt közel hozzánk. Szava, élete, szenvedése, halála és feltámadása nem közömbös többé előttünk: benne lelünk gyógyulást a hit által. S ez a hit a szeretetnek forrásává leszen. Vájjon nein így gyógyultak-e meg a beteg lelkek kezdetben? Nem Jézusból áradt-é az újjászületésnek ereje az emberiség testébe? . . . Ma is csak egy útja van a gyógyulásnak: vissza Jézushoz, a ki a mi betegségeinket hordozta, de le is győzte mind a halálig hű engedelmességével, határtalan szeretetével! Ez legyen a te utad is: a bűnbánat és hit útja. Erre intenek a böjti napok, a melyek oly szívrehatóan hirdetik: „A mi betegséginket ő hordozta". —e. s