Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-09 / 10. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 79 öleli fel azt a tárgykört, melyet a tervezet egy-egy facultástöl megkövetel. Már pedig a tervezet 3. §-a kimondja, hogy az egyetemi főiskola az elméleti tudományoknak egy vagy két körében az egyetemmel azonos hivatást tölt be; továbbá, hogy úgy a nyelv és irodalom, valamint a társadalomtudomány és történelem, továbbá a mathematika és természettudomány körére, vagy ezek közül kettőre külön egyetemi főiskola szervezhető. Azonkívül pedig fel van állítva a jelzett §-ban az a jogszabály is, hogy minden egyetemi főiskolán a philosophiai tudományok körébe tartozó tárgyak kellő tanításáról is gondoskodni kell. Miként volna e szerint egy, bár csonka, tehát mondjuk, a legszerényebb keretben mozgó, egy facultásos evangelikus egyetemi főiskola — szervezhető ? Mondjuk, ez egy facultást különösen a jogászok számára óhajtanok szervezni? Kellene felállítani: 1. egy teljes társadalomtudományi és történelmi facultást, mert a jog- és államtudományokat a tervezet a társadalomtudományok csoportjába sorolva, azokat csakis a történelmi csoporttal együttesen engedi facultásként szervezni; és 2. egy teljes philosophiai facultást, mert e nélkül a 3. §. szerint egyetemi főiskola egyáltalában nem szervezhető. Tehát a philosophiai karon gondoskodni kellene a tervezet értelmében : a) a metaphysika, logika és philosophia történetének; b) az ethika, psychologia és paedagogia elméletének és történetének; c) az aesthetika és a képzőművészet történetének a tanításáról is. Vagy ha evang. theologiai főiskolát akarnánk egyetemi főiskolává fejleszteni, szervezni kellene a teljes philosophiai karon kívül (melynek pl. aesthetikai tanszéke ma egyáltalában nem foglal helyet a theologiákon) teljes nyelvi és irodalmi facultást, mert ennek tárgykörébe esik bele a görög és a sémi nyelvészet és irodalom, de már a keleti népek története a társadalom és történettudományi facultásba tartozik, úgy, hogy könnyen megeshetnék, hogy egy theologia egyetemi főiskolává átalakítása csak úgy volna lehetséges, ha mindjárt három facultásos egyetemet szervezne a fentartó egyházi hatóság. (Vége köv.) KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Ausztria. A stíriai lelkészegylet még január végén tartotta Grácban összejövetelét, a melyen Sapper segédlelkész tartott előadást Schmidt: Egy theologus természettudományi vallomása című művéről. Élénk vita keletkezett az előadás után, a melynek során az apologetika majdnem minden fontosabb kérdése lett megvilágítva. A praktikus életbe vágó kérdések és panaszok megbeszélésekor el lett határozva, hogy az államilag előírt interconfessionális iskolai imának katholikus célokra való kihasználása ellen teljes erővel protestálni kell; ép így a temetői kérdésben a klerikális türelmetlenség ellen, követelni kell továbbá az evang. gyári munkások és tisztviselők számára a nagypénteket, mint szabadnapot. Ez év júniusában, mint az összes stíriai protestánsok megnyilatkozását Grácba protestáns nagygyűlést fognak összehívni. Inkább bel szervezeti kérdésekkel foglalkozott a keleti galíciai esperességi gyűlés Stanislauban. Az elmúlt három évben, mert csak három évenkint tartanak esperességi gyűlést, erősen fejlődött a protestantizmus e vidéken. A lélekszám, dacára az erős kivándorlásnak 400-al szaporodott. Két új egyház keletkezett Stanislau és Neu-Itzkany, két új lelkészi állomás lett szervezve Hlibokán és Tereblestién, ezenkívül még három új helyen kell lelkészválasztásnak bekövetkezni. Altalános kívánság, hogy új énekeskönyv vezettessék be. A lelkészi fizetés javítása végett feliratot intéztek az Oberkirchenrathoz s régen érzett szükségnek, t. i. az esperességi könyvtárnak vetették meg alapját. Mivel az egyes egyházak, hogy nehéz tehertől megszabaduljanak, könnyen adják át iskoláikat az államnak, az esperességi gyűlés nehéz akadályokat gördített e szándék elé, csakhogy az egyházi élet e fontos tényezőjét kezeiben megtarthassa. A salzburgi evangélikusok egy Salzbund nevű egyletet alkottak, a melynek célja az evangelikus hitéletet minden téren előmozdítani, különösen pedig ez iskolák protestáns szellemére különös figyelmet fordítani, legutóbbi gyűlése is több, mint 600 koronát szavazott meg evang. iskolai szükségletekre. A gallneukircheni diakonissa anyaház a drezdai Lutherjátékok tiszta jövedelme címén 13,000 márkát kapott. Arriach ev. község ő felsége a mi királyunktól 1000 K-t kapott új temploma felépítésére. A klerikális „Reichspost" érdekes hírt hoz: a boszniai róm. katholikusok közt mozgalom van, hogy II. Abdul Hamid török szultánhoz memorandumot küldjenek, kérve őt, védelmezné meg a boszniai római katholikusokat, a mint azt már elődjei is megtették. A boszniai pápisták ily módon akarnak nyomást gyakorolni a bécsi körökre. Szintén jellemző eset: Stadler szerajevoi érsek egy mohamedanust kereszteltetett meg a nélkül, hogy a törvényes bejelentéseket megtette volna, ezért 500 K pénzbírságra lett ítélve. A főpap erre kijelenti, hogy az állam rendelete, mely szerint minden egyes áttérés a hatóságnál bejelentendő, érvénytelen azért, mert a szentszék tudta és beleegyezése nélkül lett kibocsátva, ő a maga részéről sem nem fizet, sem nem felebbez. Ez aztán praktikus alkalmazása a syllabusnak! A mult évben Strahnban meghalt egy evang. napszámos, sírja, mert evang. temető ott nincs, a római kath. plébános rendelkezése szerint az öngyilkosok közt a temető szélén lett megásva. A komotaui evang. lelkészi hivatal ezt a szégyent nem tűrhette s panaszt emelt a türelmetlen plébános ellen, most végre megjelent az igazságos ítélet, mely szerint az ev. napszámos exhumálandó s tisztességes helyen eltemetendő s mind ez a római plébános költségén. Különös kitüntetés. Az üdvhadseregnek generálisát Booth Vilmost, ki 76 éves kora dacára még mindig élénken missionál egész Angliában, London városa díszpolgárává választotta. Az erről szóló diszokiratot, melyet Londonban arany dobozban szokás átadni, ez alkalommal fadobozban adták át, egyébként a szokásos ünnepélyességgel. Booth maga kérte, hogy a város a 2000 márkányi arany-doboz árát bocsássa rendelkezésére, hogy ez összegen néhány 100 nyomorultat és éhezőt megvendégelhessen, a mi meg is történt. Ha az üdvhadseregének fellépési modora sok tekintetben nevetséges is, Boothnak ez a tette Londonban általános köztetszést aratott. Olasz-Deniflé. Olvasóink körében ismerős Deniflének, az ismert Luther gyalázónak neve, ki „Luther und Luthertum" című német munkájában számtalan hazugságot s koholmányt halmozott össze. Nos e munkának I. kötetét most Mercati Angelo paptanár olasz nyelvre fordította le s így most már X. Pius pápának is alkalma nyílik, hogy ezen kétes értékű fércmunkában gyönyör-