Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-09 / 10. szám

[06 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 keztében végre nem kényszerült volna végleges távozásra s ekként érdemetlenül, a Jézus nevéért ártatlanul elítélt testvéreivel együtt ennek a nyomorúságnak kerülésére. Hogy tehát ezen levelünk fölmutatója a keresztyén olvasótól se kényteleníttessék vigasztalás nélkül távozni, oda irányul szolgálatkész megkeresésünk és kérésünk, hogy őt keresztyén együttérzésből fakadó tanácscsal és segítséggel támogassa, tekintettel nemcsak állhatatosságára, hanem jó viseletére és Istennek tetsző életére is, neki segítségére legyen. Ezt a jócselekedetet nemcsak a levelet fölmutató úr fogja alázatos imádságával meghálálni, hanem az Úr Isten is, ki egy korty vizet sem hagy megjutalmazatlanul, fizesse meg a keresztyén jóitevőknek ezerszeresen és védje meg őket kegyelmesen az ehhez hasonló szomorú sorstól, a mit mi nekik tiszta szívből kívánunk. Minek hiteléül ezen mi igaz bizonyítványunkat községünk hiteles pecsétjével megerősítve szívesen kiadtuk. Felkán, Krisztusnak 1677-ik esztendejében, október 6-án." A szomorú emlékű okirat nem szorul magyarázatra ! Adorján Ferenc. OKTATÁSÜGY. Törvényjavaslat az egyetemekről és egyetemi főiskolákról. (Lukács kultuszminiszter javaslatának kritikai méltatása.) Irta : dr. Eöttevényi Nagy Olivér. Guizot, a hírneves francia író és államférfi mondotta egyszer, hogy semmi sem veszti el biztosabban a nemzeteket, mint az, ha szavakkal és látszattal fizettetik ki magukat. Önkénytelenül is e szellemes mondás jutott eszembe akkor, mikor a napilapok Lukács miniszter egyetemi törvénytervezetét hozták hírül. Hogyan? Hát gondolhat nálunk valaki a mai szomorú időkben egyáltalán arra, hogy egy fontos kérdést törvényhozási úton szabályozzunk? Bizony bizony, szavakkal és látszattal fizettetjük ki magunkat. De aztán lassankint megvigasztalódtam. Azok alatt az évtizedek alatt, mikor parlamentáris kormányzatunk volt, folyton a megoldandó problémák homlokterében állott az egyetemi kérdés, de megoldva még sem lett. Pedig hát alkalom untig elég kínálkozott volna reá. Mennyivel áll tehát rosszabb bázison a jelenlegi javaslat? Akkor sem talált a kérdés megvalósításra, most sem talál. Viszont az előző miniszterek temérdek tervezete is csak akadémikus értékkel bír ma, akár csak a Lukácsé. Tehát érdemes az utóbbival is foglalkozni, mert az eszméket és felfogásokat tisztázó szerepet alig lehet tőle elvitatni. Törvény ebben a formában belőle sem lesz, elődeiből sem lett. Azonban újabb szempontokat, újabb eszméket vetett felszínre, tehát már csak azért is megérdemli a méltatást. Vizsgáljuk tehát a 38 szakaszra osztott törvénytervezetet, melyet bő — nem egy helyütt határozottan terjengős — megokolás kisér, először is abból a szempontból, mely e helyütt bennünket legközelebbről érdekel : a protestantizmus szempontjából. Bátran kimondhatjuk, hogy ha ez a tervezet törvénynyé lesz, soha protestáns egyetem e hazában létesülni nem fog. Ez állítás igazolásául szolgáljanak a következők: a tervezet 9. §-a megengedi, hogy egyetem a törvényesen bevett felekezetek valamelyikének a jellegével is létesíthető. Tehát a lehetőség meg van adva egy evangelikus vagy egy református egyetem alapítására. De nézzük a feltételeket. A 12. §. szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter előtt igazolandó, hogy a létesítendő egyetem oly alapítványokkal fog rendelkezni, a melyeknek használatából és jövedelmeiből az összes szükséglet kellőleg ellátható. Azonkívül pedig ki van mondva ugyanezen §-ban az is, hogy minden vagyon, a melynek tőkeállaga az egyetem céljaira rendeltetik, alapítványi jelleggel ruházandó fel. Hogy mi az az alapítványi jelleg, arra már — sajnos — ugyanez a törvénytervezet nem nyújt felvilágosítást, hanem az ezzel egyidőben, vagy legfeljebb néhány nappal később közzétett, ugyancsak Lukács kultuszminisztertől származó, tehát az ő intencióit teljes tisztaságukban elénk táró másik törvénytervezet, mely az alapítványokról szól. Ennek a legfontosabb alapelve az, hogy az alapítvány közjogi biztosítása végett a miniszter jóváhagyására van szükség mindazon alapítványoknál, melyek értéke a 20,000 koronát meghaladja. Továbbá kimondja ez a tervezet, hogy az alapítványi vagyon kezelésére az egyház is jogosult ugyan, de a miniszter azon alapítványkezelő egyházi szerv tekintetében, melynél az alapítványi vagyonért az autonómia tagjainak összesége közadózás útján felelősségre nem vonható: különleges kikötéseket tehet {1) Továbbá a kormánynak joga van minden alapítványi vagyon kezelését ellenőrizni, megvizsgálni. Végül joga van az alapítványi ügyekre nézve bárki által tett intézkedést felülvizsgálni és esetleg megsemmisíteni, sőt ha az alapítvány célját az állani- vagy a közérdekkel ellentétben állónak tartja, a célt meg is változtatni (!) Elég talán ennyi és e cikk olvasója felment attól, hogy a tervezet retrográd irányú intézkedéseivel e szempontból bővebben foglalkozzam. Elég, ha kimutattam, hogy :1. az egyetemalapítás az evangelikus egyháznak meg van engedve ; 2. köteles azonban az egyetemre szánt vagyonát alapítványként vinkulálni (mert ez kétségkívül több, mint 20.000 korona); 3. az alapítványra pedig a miniszternek itt vázolt, a legszélsőbb szekatúrákra is módot nyújtó ellenőrzési, megsemmisítési, sőt egyéb célra való rendelkezési jogát elismerni és tűrni. Azonban menjünk tovább. A tervezet szerint az egyetemeknek az a hivatásuk, hogy az elméleti tudományok összeségét főbb ágaiban műveljék. Ennek megfelelőleg, minthogy az elméleti tudományok ma már rendkívül elágazóak, csoportosítja, facultásokba szedi az összetartozó tudománycsoportokat. Hiszen így van ez ma is. Egyetemeinken van jogi. orvosi, bölcsészeti, természettudományi, kath. theologiai facultás (Budapesten). Felállít aztán a tervezet egy axiómát: azt, hogy egyetem létesíthető egyetlenegy facultással is. Telve reménykedéssel olvassuk a tervezetet s lelki szemeink előtt feltűnik már a pozsonyi (theologia), az eperjesi (theologia és jog), a soproni (theologia és bölcsészet) egyetem, vagy legalább — a mint a tervezet mondja — egyetemi főiskola (annyi, mint a csonka egyetem) : de reményünk csakhamar szertefoszlik, mikor a tervezet facultás-csoportosítását olvassuk. Az már nem ismer jogi, theologiai, orvosi kart stb., hanem ekként osztja fel a facultásokat: 1. a nyelv és irodalom köre; 2. a társadalmi tudományok és a történelem köre; 3. a mathematika és a természettudományok köre: 4. a philosophia köre. Tehát a jelenleg létező evang. főiskolák közül egy sem alakulhatna át egyetemi főiskolává, mert egyik sem