Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-09 / 10. szám

II év Budapest, 1906. március 23. 12. szám. mSGELÍElJS ÖEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre a „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Böjti hangok. —e. — Kettős nyugdíj. Gyürky Pál. — Tárca : A szomorú múltnak egy okmánya. Adorján Ferenc. —- Oktatásügy. Törvényjavaslat az egyetemekről és egyetemi főiskolákról. Dr. Eöttevényi Nagy Olivér. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Felhívás. — Szerkesztői üzenetek. Böjti hangok. Nem vala néki formája, se ékessége; nézénk ö reá, és nem vala kívánatos ábrázatja. Es. 53, 2. Csodálatos egy lapja a szentírásnak Ézsaiás próféta könyvének 53. fejezete. Olvasd az „Úr igaz szolgájának" ezt a megható rajzát, s lehetetlen, hogy annak vonásait ne ismerd fel benne, a ki Gethsemánén és Golgothán át haladva töltötte be tisztének minden igazságát s engedelmes volt mindhalálig, még pedig a keresztfának haláláig. Az a kép, a melyet a próféta látnoki ecsettel fest, Jézusban, az Úr igaz szolgájában valósul meg. És mi a teljesedés világosságában nézzük a megható képet: a szenvedő Megváltót látjuk magunk előtt. És vájjon mit látunk? „Nem vala néki formája, se ékessége; nézénk ő reá, és nem vala kivánatos ábrázatja". Ez a leverő jóslat szomorú valósággá lett. Az a Jézus, a kinek a bethlehemi jászol a bölcsője, a kinek sokszor nincs hová fejét lehajtsa, a ki követőitől is önmegtagadást, bűnbánatot, kereszthordozást követel, majd mindenkitől elhagyatva, a porba hullva küzd és imádkozik s végre ellenségeinek szidalma és gúnykacaja, övéinek keserves siralma között fejezi be életét: az a Jézus nem kell az embereknek, annak nincs formája és ékessége az ő szemükben, ábrázatja nem vonzza őket. így volt kezdetben. A zsidók jeleket követeltek s mivel nem volt nékik elég az a jel, a mely Jézus minden szavából és tettéből kisugárzott és isteni dicsőségét hirdette a szegényes emberi formában is, elvetették s „feszítsd meg"-et kiáltottak rá. A pogányok bölcseséget kerestek s mivel Jézus bölcsesége ellenkezett az ő testi bölcseségtikkel, a mely a porszülöttét, az embert istenítette, azért dőreségnek mondották a bűnösnek isteni irgalmat nyújtó evangéliumot. De így van ma is. Jézusnak nincs kivánatos ábrázatja e világ fiai szemében. Nem kell nékik; mert Jézus nem világi hatalommal, fénynyel dolgozik; nem harsogó riadók, nein szemkápráztató eredmények közepette végzi munkáját, hanem a bűnbánó szív szentélyében, a szava előtt alázattal meghajló hívek csöndes, de biztosan ható tevékenysége által. Nem kell nékik; mert úgymond, nem illik bele korunkba, a melynek eszméi és törekvései túlszárnyalták már a názárethi rabbi tanitasát; „a modern tudomány eredményei" ellenkeznek a Krisztus-követelte hittel. Ki ne hallaná naponként e büszke szavakat? Ki ne látná, hogy korunk fiainak óriási nagy része már kész ítéletével, a mely végeredményében ma is azt jelenti: „Feszítsd meg?" Ha korunk szellemi termékeit, különösen a köz- és korszellemet visszatükröztető napi sajtót nézzük, valóban megdöbbenve kell észrevennünk, hogy mennyire elfordultunk Jézustól. Megdöbbenve kérdjük: „Hát csakugyan nincs már helye Jézusnak a mai kor világnézetében?" . . . Evangelmi egyház! Érzed-e nagy feladatodat? Nem ér-e a súlyos vád téged is e szomorú tényért? S te, ki Krisztus hívének vallod magad, nem érzed-e, hogy te is részese vagy a nagy mulasztásnak? Ha Jézus azt a helyet foglalná el egyházunkban s minden egyes hívő szivében, a mely Őt megilleti, valóban máskép állnánk, más volna a képe a világnak is. Mert igaz ugyan, hogy e világnak soha sem fog tetszeni a megfeszített és feltámadott Krisztus; de vannak, a kiket e világ hatalma, kincse és bölcsesége nem elégít ki, a kik békességet keresnek. Mit tettél ezekért? . . . Jézus a mi békességünk. A ki ezt őszintén vallja, az másokat is odavezet a békesség fejedelméhez. Ismered-e, szereted-e Jézusodat? Ez a kérdés. —e.