Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-05 / 1. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 8^ jövőnket is, de az egyházat kockáztatni sohasem szabad. A felelőtlenség

1 érzése, mely az önző, hiú emberek szivének állandó lakója, több veszélyt, csapást bocsátott az emberiségre, mint a mennyit a felelősség- szent érzése elhárított. A felelősség

1 érzése a nagy jellemek nevelője; ez szoktat komoly megfontolásra, bölcs óvatosságra, tanít önmegtagadásra. Ez tanít felolvadni teljesen a célban, a minek szolgáivá szegődtünk; elfojtani ellenszenvet, haragot, leigázni rokonszenvet, vonzódást, minden köteléket, ha Isten országa, ha egyházunk közjava kivánja. E felelősség szent érzetével bocsátjuk az Evang. Őrállót második évi útjára. A siker, áldás Isten kezében van, a mi tisztünk a munka és a hűség, az írótollnak, a lap nevének megbecsülése. Küzdenünk kellene a teljes reménytelenség tudatával is. De hiszszük, hogy Isten, a kinek segedelme nélkül esendő rögök vagyunk, megáldja bemenetelünket, megáldja verítékünket. Az Evang. Őrálló az eddigi terjedelemben s időközökben jelenik meg, azaz hetenként egy íven. Ara a Hivatalos Közleményekkel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fillér. A Hivatalos Közleményekre, a mely az Evang. Őrállónak állandó melléklete, külön nem lehet előfizetni. Egyházak, fő-, közép- és polgári leányiskolák, valamint tanítóképzők, a melyeknek a Hivatalos Közlemények ingyen, hivatalból járt, (lelkészek), az Evang. Őrállót továbbra is évi 8 koronáért rendelhetik meg. A Hivatalos Közlemények minden második héten jelenik meg, szigorú hivatalos tartalommal. Közli az egyházunkat érdeklő állami törvényeket, miniszteri rendeleteket, a Budapesti Közlönyből az egyházunkat érdeklő adatokat és közleményeket, püspökök, esperesek körleveleit, gyűlési meghívókat, az egyházközségek, esperességek, kerületek, papi értekezletek közgyűlési fölterjesztéseit, az iskolák felvételi vagy vizsgálati értesítéseit, a hivatalos könyvbirálatokat, az alapító-levelek hiteles szövegét, egyházi célokra történt adakozások nyilvános nyugtázását; a gyülekezetekben előforduló személyes változásokat. A Hivatalos Közleményeket a kerületek, egyházmegyék, anyaegyházak, fő- és középiskolák, tanítóképző- és leánynevelő intézetek minden díj nélkül kapják. Mivel a lap Ízléses előállítása Budapesten sokba keriil, hogy fennállását a közpénztárak megterhelése nélkül biztosítsuk, — újévtől fogva minden hirdetést csak díjfizetés mellett közlünk. Tájékozásul megjegyezzük, hogy az Evang. Őrálló homloklapjáról közmegegyezéssel leveszszük a „hivatalos

u jelzőt, mely a mult éven többrendbeli félreértésre adott alkalmat. E nélkül jobban kidomborodik az, hogy tartalmáért egyedül a szerkesztő felelős. Az erkölcsi kötelék azonban fenmarad s a lap lehetőség szerint készségesen tért nyit a négy kerület óhajainak. A lap árát, a hirdetések szövegét és díját a lap kiadóhivatalába, Hornyánszky Viktor kiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-utca 4a szellemi részre vonatkozó közléseket, kéziratokat pedig egyenesen a szerkesztőhöz, Kováts Sándor theol. akad. tanárhoz, Pozsony, Konvent-utca 11. kell küldeni. Kérjük egyházunk közönségét, karolja fel vállalatunkat; olvasóinkat, lelkésztestvéreinket, hogy főleg a világiak közt előfizetőket gyűjteni szíveskedjenek. Az Evang. Őrálló a legolcsóbb egyházi lap, munkatársaink díszes serege fáradozik azon, hogy egyúttal a legértékesebb is legyen. A második számot már csak korlátolt számban nyomatjuk s csak régi előfizetőinknek küldjük meg. A ki tovább járatni nem akarja, legyen szikes egy levelezőlapon értesíteni róla a kiadóhivatalt. TÁRCA. A baptisták felekezetének elismeréséről egyházjogi szempontból.*) A magyar kultuszminiszter 1905. évi 77,092. számú körrendeletében nov. hó 2-áról a baptista vallásfelekezet törvényes elismerés tárgyában a baptistákat a törvény által elismert vallásfelekezetül elfogadta. A baptisták szeretik ugyan magukat lehetőleg régi, igen régi, sőt ősi felekezetnek feltüntetni, a mely titokban mindenkor fennállott volna; mindamellett történetileg, mint olyanok, mint baptisták, a kiknek jellemző ismertető jele a gyermekkeresztség elvetése mellett a felnőttek keresztelése, valóságos (ßaKxiQeiv) alámerítés útján, legelőször VIII. Henrik idejében Angolországban 1535 körül tűnnek fel, midőn a nevezett király 14 hollandiai eredetű újra keresztelőt végeztetett ki; majd 1539ben többeket, mivel ellenszegültek a gyermekkeresztségnek, száműzetett. Már 1618-ban, mint külön, Angolországban létező vallásfelekezet említtetnek ugyan és ezen időtájt gyülekezeteket is kezdenek alapítani, de bár a nagy forradalom idejében még Cromwell is pártfogásba vette őket, csak az 1689-ben III. Vilmos király alatt érvényre emelkedett türelmi határozat sorolta őket a dissenterek közé a congregationalisták és presbyterianusok mellé. Közben Amerikában hálás talajra találtak. Williams Roger, a ki, mint puritán lelkész ment a Massachussettsbe, midőn Rhode Islandba költözött át és azután baptistává lett, alapított 1639-ben egy baptist egyliázgyülekezetet. Azóta különböző denominátiók alatt terjedeztek és elter*) Felolvastatott a „Pozsony vidéki papi conferencián" 1905. nov. 29-én.