Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-16 / 7. szám

[. év. Budapest, 1906. február 16. 7. szám. ff f f EVAMELIKUS OEAL EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ * KOVÁCS SÁNDOR, theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL: . HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre a „Hivatalos Közle­mények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak ós felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Zsoltárfordítások. Hornyánszky Aladár. — Egyetemes nyugdíjintézetünk. Mis. — Szemle S. Őrszem. — Tárca: Dán theologusok és papok a szépirodalom terén. (--(-) — Egyházi élet. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. Zsoltárfordítások. Az I. zsoltár. Boldog, ki nem jár vétkesek nyomában, Nem lép a bűnösöknek ösvényévé, Nem ül a gúnyolódok oldalára, De Jahvénak törvényén csügg szivével És törvényét tanulja nappal-éjjel. Ez mint a víz fölé plántált fa olyan, A mely gyümölcsöt ád kellő időben, S a melynek lombjait hervadás nem éri S bármit cselekszik, azt siker kiséri Nem így a vétkesek, de mint a polyva, Mit elsodor a szél. Az ítéletkor vétkes meg nem állhat, S a bűnös sem az igazak körében. Mert látja Jahve útját az igaznak És pusztulásba visz a vétkes útja. Ford. Hornyánszky Aladár. Egyetemes nyugdíjintézetünk. Olvasván a Hivatalos Közlönyben Gyurátz Ferenc püspök úr kérdőpontjait a lelkészegyletek számára, azt tartom, hogy azokkal nemcsak dunántúlinak szabad fog­lalkoznia. Kiváltkép érdekel a 4-ik kérdőpont: „A lelkészi nyugdíjügy. Mikép volna ez odafejleszthető, hogy 40 évi szolgálat után az ev. lelkész is egész fizetésével fel­érő nyugdíj mellett vonulhatna nyugalomba?" Legyen szabad hozzá szólanom. Gyurátz F. püspök előrelátó, egyengető ezen kér­désben is. Küszöbön az egyetemes nyugdíjintézetnek 10 éves pályafutása, az eredmény mérlegelése, új áldást igérő és hozó indítványok előterjesztése, határozatok hozatala (nyugdíjint. trv. 38. §.) Az érdekeltekre nézve ezek közt a legértékesebb és legégetőbb kérdés, vájjon az új, 1908. jan. 1. kezdődő időszak az igért 800 lel­készi és a 400 kor. özvegyi nyugdíjnál mennyivel na­gyobb összegű nyugdíjt biztosít? A kérdőpont, nézetem szerint, lelép a mostani alapról. Az egyet, nyugdíjintézet egyenlő befizetés mellett (köte­lesség) egyenlő nyugdíjigényen (jog) alapul és épült fel, a „lelkészi fizetés" pedig vajmi különböző. A kérdőpont értelmében tehát egyenlő kötelességből egyenlőtlen jog folyna. Ez nem képzelhető. Ha „az egész fizetéssel fel­érő nyugdíjt" keresünk, akkor új hozzájárulási alapot teremtsünk. Az erdélyi szászok nyugdíjintézete e tekin­tetben mintául szolgálhat. De meglehet, hogy tévedek, hogy a püspök úr kérdését rosszul értelmezem, hogy az „egész fizetés" a törvény által megállapított minimumot (1600 Kj jelenti. Ez esetben egy úton haladunk, t. i., hogy módot talál­junk arra, hogy minden intézeti tagnak 1908-tól egyenlő, lehetőleg nagy összegű, de legalább 1600, illetve 800 K nyugdíj biztosíttassák. A 40 évi szolgálatot úgy értem, hogy a legmaga­sabb nyugdíj nem a nyugdíjint. trv. 15. és 27. §. alap­ján, hanem 40 évi hivataloskodás után adassék meg. Hogy mi lelkészek igényt tartunk arra, a mit a hivatalnok, a tanár, a tanító elnyer, azt nem kell indo­kolni. Én. arra kiváltok felelni, mikép volna az egyet, nyugdíjintézet odafejleszthető, hogy 40 évi szolgálat után (szükség esetére már előbb is) minden tagnak egyenlő összegű nyugdíjt biztosíthat? Nézzük először azt, a mi van. A nyugdíjintézet vagyona 100.000 koronával meg­haladja az egy milliót, (egy. gy. jk 77. p.). E tőke 4°/ 0 — 44.000 K. A kiadás volt 25,370 K. A nyugdíj­intézet tőkéje 1906 és 1907-ben még 240 000 K-val gyarapodik és ezután kezdődik a lelkészek nyugdíja, mely eddig csak kegydíj volt és a közalapból évenként adott 9600 K-ból kitelt. 1908-i g változtatni nem kívá­nunk, habár, ha a 44,000 K kamathoz évi új 4000 K kamatot a tőkésítendő 120,000 K után hozzászámítunk, az özvegyek-árvák nyugdiját már is felemelhetnők ; sőt a kegydíjasok díját is. De nézzünk az 1908. évre ! Hol van az a szakasz a törvényben, mely azt ki­mondaná, hogy a nyugdíjakra csakis a tőkekamat hasz­nálhatófel? Szükséges-e, hogy folyton nagyban tőkésítsünk jövendő nemzedéknek, nyugdíjasaink pedig sínlődjenek,

Next

/
Thumbnails
Contents