Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-09 / 6. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 47^ szerető gonddal s a mikor a gondviselő Istennek úgy tetszett, hogy őt magához elszólítsa,, e sorok írója akkor egy őt elparentáló cikkében (Ev. Egyház éá Iskola) egy emlékszoborról álmodozott, a mely ott fog állani, mint a Fran eke é Halléban, a rozsnyói árvaház udvarán, hirdetve annak a haló poraiban is áldott és nagy embernek és lelkipásztornak, Czékusnak emlékét. És most nem emlékszoborról, de az intézet válságáról van szó, a melybe jutott s a melyből ki kell ragadni, különben a kerület és a hazai ev. egyház nagy szégyenére s [árva gyermekeink nagy testi, lelki veszedelmére az áldott alkotás összeomlik menthetlenül. Hanem halljuk magát az évkönyvet: egy nagy feljajdulás az, vajha meghallanák, a kiknek szól első sorban. Az intézet növendékeinek száma az 1904. évben összesen 48 volt (27 fiú és 21 leány), közéjök számítva a Budapestről ide kitelepített 15 árvát is. Bevétele 12,584 K 13 fill., kiadása 16,370 K 42 fill. — deficitje tehát 3836 K 29 fill., a melynek fedezése a kerületnek első rangú teendője, különben az úgyis csekély tőke csonkúl meg. (Hogy ez alaptőke mennyi, azt sajnos, az évkönyv nem mutatja ki). Már most, ha e 16,370 K 42 fill, kiadást a 48 árvára felosztjuk, azt találjuk, hogy egy-egy árva évi teljes ellátása a tiszakerületi árvaháznak 340 K 05 fillérbe került, vagyis fejenként közel 200 K-val kevesebbe, mint Budapesten. Már ez aránytalan olcsóbbság egymaga is a legélesebben szóló argumentum az árvaház fentartásának nagy életbevágó szüksége mellett! De hát — kérdik sokan — honnan a rozsnyói árvaháznak e súlyos deficitje ? Megfelel e kérdésre maga az évkönyv, a mely e tekintetben a következő felvilágosítást adja: „Sajnálattal tapasztalja évről-évre a bizottság, hogy az elhagyatottak, a segélyre szorultak, az igazán árvaházi gondozást igénylő gyermekek száma folyton szaporodik; a felvételért esedezők közül azonban csak alig vehet fel ingyenesen többet 2—3-nál, mert nincs oly anyagi alapja, tőkéje jövedelme az intézetnek, mely a tömegesebb ingyenes felvételt lehetővé tenné. Eddig is azzal követtünk el hibát, hogy hallva a segélykérők, a nyomorgók, az ártatlan gyermekek jajkiáltását, nem vizsgáltuk, van-e miből, lesz-e miből élelmezni, ruházni és nevelni őket, hanem keresztyéni kötelességünk parancsát követve, szivünk dobbanására hallgatva : felszedtük őket, megtöltöttük velük árvaházunkat, azt gondolva, azt remélve, hogy a társadalom, hitrokonaink rendelkezésünkre bocsátják azokat az anyagi eszközöket, a melyek az árvaház embermentő, szegénynevelő céljainak elérésére szükségesek. De nem úgy történt. A segélyforrások nemcsak hogy nem bővültek, hanem ellenkezően: évről-évre apadtak. Mert anyagi erőnkön felül hoztunk áldozatot a jótékonyság oltárára, azon vettük észre magunkat, hogy az évi deficitek fedezésével amúgy is nagyon szerény tőkénk van megtámadva. A bajon segítendő a főt. és mélt. kerületi elnökség is résztvett bizottsági tárgyalásunkon — és reméljük, hogy ha az abban kifejezésre juttatott segélymódok alkalmazását a ker. közgyűlés magáévá teszi, ezentúl nem záródik deficittel évi számadásunk". Hogy mily mértékben fogyott ez áldott és közhasznú intézmény iránt az érdeklődés, annak igen szomorú tabellaris képét nyújtja az évkönyv, szembeállítva az intézet rendes és rendkívüli segítő tagjainak számát 1884-től, a mikor még csak 10 árvát gondozott s 1904ből, a midőn árváinak száma 48 volt, tehát az alapszámnak csaknem ötszöröse. A természetes fejlődés törvénye azt hozná magával, hogy az árvák*ilyetén felszaporodásával a pártfogás is ötszörösére emelkedjék ; ám e táblázatos kimutatás egészen mást mutat. E kimutatás szerint ugyanis : A tiszai egyházkerületnek Rendes tag tags.ill.évi 12 K Rendkívüli tagtags. ill. évi 6K A tiszai egyházkerületnek volt 1884-ben van 1904-ben lehetne legalább volt 1884-ben van 1904-ben lehetne legalább 10 egyházmegyéje közül . . 8 40 2 172 anyaegyháza közül . . . 21 *13 8 40 7 40 156 leányegyháza közül . . . 1 — 10 5 — 30 172 rendes lelkésze közül . . 7 2 10 15 2 20 144 egyházi felügyelője közül 6 — 60 5 — 40 349 népiskolai tanítója közül . 1 — 10 3 1 30 101 r. közép- és főisk. tanára közül — — 10 — — 20 1 Világi egyháztagjai közül . , 19 4 80 36 16 100 Nöegyletei s helyi gyámint. közül 4 1 6 4 1 8 Politikai községei közül . . . 2 1 20 1 1 40 A pénzintézetek közül . . . — 1 6 — — 10 Összesen . . 61 22 260 76 32 340 A rendes tagok száma tehát leapadt majdnem a harmadrészére, a rendkívülieké a 2/ö részére. Az árvák számának ötszörös emelkedése mellett! Hát ez szomorúan ékesen szóló statisztika, s nem válik nagy dicséretére annak a társadalomnak, a melynek az árvaház fentartása első sorban érdeke és kötelessége. Az évkönyvnek ily körülmények között teljesen igaza van, a midőn a kimutatott deficitre ráutalva, így szól: „Szomorú, de való. Nincs más mód, mint vagy belátni az árvaház üdvös és szükséges voltát és gondoskodni annak fentartásáról, vagy pedig végleg

r feloszlatni azt, ha a fentartására képtelen a kerület. Úgy tudjuk, hogy mindazok, a kik egyházi közéletünkben irányító és vezető szerepet és helyet töltenek be, az árvaház fentartását feltétlen szükségesnek tartják, de sajnálattal látják, hogy sok egyházunk, talán inkább feledékenységből, még most sem látszik tudomást venni árvaházunk létezéséről, áldásos működéséről és nehéz anyagi küzdelmeiről." Értjük s méltányoljuk teljes mértékben a feljajdulást s valóban magunk is kétségbeesnénk a nemes irányú intézmény jövő sorsa felől, ha nem vigasztalna a tiszakerület elnökségének az évkönyv fentidézett szavaiban említett közbelépése, a mely a legjobb reménynyel tölt el. A nevezett elnökség (Zelenka Pál püspök és Szentiványi Arjiád ker. felügyelő) ugyanis 1905 május 10-én részt vett az árvaházi bizottság ülésén s miután meggyőződött, hogy az árvaház költségvetése oly szerény korlátok közt mozog, hogy a tényleges kiadásoknak az árvák jelenlegi számának megtartása mellett való bármi csekély mérvű leszállítása teljesen lehetetlen ; az intézet visszafejlesztését pedig sem [az intézet nemes céljával, sem a kerület méltóságával megférhetőnek nem tartotta: a bevételi források kellő szaporítását jelölte meg a kibontakozás egyedüli módja gyanánt s bizonynyal a kerületnek, a társadalmi jótékonyság fokozottabb felhívása mellett, mint hivatalos testületnek lesz gondja arról, hogy az évről-évre ismétlődő deficitnek, az árvák száma státusquójának megtartása mellett, a maga kerületi költségvetésében felvett segélytétel útján, egyszer s mindenkorra elejét vegye. A magunk részéről Czékus püspök ez áldott alkotását, a mely már eddig 156 növendéket gondozott, tehát ugyanennyi evangelikus lelket mentett meg az * Egy egyház évi 8 koronával. ** Két egyház évi 4 koronával, egy pedig évi 2 koronával.