Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-21 / 51. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 489 három napon át koplaltatták s azután az egybegyűlt nép elé a piacra vezették. Guiald itt a legjobb abrakot, Antal pedig szentelt ostyát tart az állat elé. S mit tesz az oktalan, éhes mula? Nem az abrakba harap ám, hanem első lábaival térdre hull az ostya előtt ? E csudára aztán megtért az eretnek is. S ha mindezt csak elmondanák! De Soós páter képet is rajzoltatott hozzá. Ott áll Antal ostyával kezében s előtte a térdeplő öszvér! Hát lehetne szent dolgot jobban profanizálni ? Azt kell hinnünk, hogy e csudát valamely elkeseredett barát gondolta ki, hogy elvesztett szabadságáért bosszút álljon egyházán. Próbára tette a jámbor hitet, hogy mennyit bír el De csalódott, a jól nevelt római nép többet is el bír. Hogy a mesében nem az okos ló vagy elefánt szerepel, hanem az öszvér, illetve szamár, ez nem lehet minden malitia nélkül. És szeretném azt az protestáns embert látni, a kit Majláth püspök e csudahistoriával áttérít. S ha mégis akad, az megérdemli, hogy három napig koplaltassák s azután a piacra vezessék. Szerepel azután szegény Antal, mint levélhordó is (39. lap). Spanyolországban egy megszorult jámbor asszony, kinek férje Amerikába vándorolt, sürgős levelét, hogy hamarabb jusson férje kezébe, Szent Antal szobrának a ruhaujjába dugta. S mi történt? Jóllehet Antalnak, földi életében még terra incognita volt Amerika, mégis még az nap éjjel megjött a válasz, sőt 300 mexikói arany is a levélben. Minden esetre jobban járt az asszony, mint hasonló népmese szerint az együgyű paraszt, a ki új csizmákat akarván küldeni fiának, a telegrafdrótra akasztotta fel s azután nyugodtan aludt el a pózna tövében. Ezt látva egy arra menő vándorló legény, elemelte az új csizmákat s a maga rossz saruit akasztotta helyükbe. Az felébredt apa pedig látván a cserét, még csak nem is bosszankodik, hanem fia okosságát dicséri: Foltozóra küldte — Eb a lelke kölyke. Sőt dicséri a telegráfot is : Ez oszt egy fáintos, — Dicső kitalálás, A szegény emberre — Valóságos áldás. A könyvkereskedők védőszentjének meg egyenesen Soós páter teszi meg Szent Antalt (42. lap). Neki tulajdonítja, hogy könyvecskéje a magyar könyvpiacon páratlan eredményt ért el. 60,000 példányban forog közkézen. „Láthatni e könyvecskét — úgymond — napszámosok, munkások, tanulók, iparosok, kereskedők, hivatalnokok, úri nők s nemcsak a katholikusok, hanem a mi még feltűnőbb, más vallásúak kezében is." De hát miről jó Antal tisztelete és mint kell hozzá folyamodni, hogy hasznunk legyen belőle? Erre nézve is kitanít Soós páter. A 49. lapon mondja: „Istentől valamely anyagi jónak megnyerését vagy rossznak eltávolítását kérjük s azután Szent Antal pártfogásához folyamodunk, a kinek nagy hatalma van Istennél". Tehát ne szellemi javakat kérjünk ám, ne Isten országát és annak igazságát keressük először. Dehogy, ezekért senki se menne Antal boltjába. Ennek a mai önző, anyagias világnak mást kínáljunk, a minek keletje van : panem et circenses, kenyeret, pénzt, hivatalt, vőlegényt, gazdag feleséget stb. De hát Isten szerint való dolgot művel-e az a pap, a ki mai nap a vallást is a kapzsi anyagiasság szolgálatába alacsonyítja le ? Különösen nagy mester pedig Antal az ellopott és elveszett tárgyak előkerítésében. Soós páter a 129. lapon külön imaformulát is közöl erre nézve, mely így kezdődik: „Oh dicsőséges, szent Antal! Nagy az Úr kegyelme, mely téged minden bajban segítővé s különösen az ellopott vagy elveszett tárgyak megtérítőjévé tett. Én valamit elvesztettem s mivel hiában keresem, téged kérlek, szerezd vissza azt nekem stb." Talán bizony még privát detektivnek is Antalt küldik. Régente — úgy tudom — rostapörgetéssel és más babonás szerekkel szokták a tolvajt és elveszett tárgyat előkeríteni. Külön hymnus is dicsőíti Antalnak ezt a jó tulajdonságát. íme a 96. lapon: Csudákat kik látni vágytok, Ók jöjjetek szent Antalhoz ! Fekélyt, nyomort, vétket, halált, Sátánt elűz, gyógyulást hoz. Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elvesztett tagot, vagyont Ifjú és agg visszanyerik. Az utóbbi sokat igérő sorok azután, mint refrain térnek vissza a többi strófa végén is. Mintha csak a Luther korabeli verset hallanók ad notam : Wenn nur das Geld im Kasten klingt, Die Seele gleich gen Himmel springt. Oh rotterdami nagy Erasmus, ki már négy századdal előbb oly éles szatírával támadtad a szentek botor kultuszát, nem fordulsz-e meg sírodban! De olvassunk tovább. Az épületes könyvecskéből megtudjuk a módját is, a hogy Antallal beszélni és magunkat megértetni lehet. Az 55. lap ezt mondja: „Elég ha páduai szent Antal szobrát vagy képét a templomban (kápolnában, iskolában vagy a katholikus kör helyiségében) szembetűnően elhelyezzük, úgy hogy a közönség könnyen hozzáférhessen és közelében helyet foglalhasson. A szobor vagy kép alá egy gyűjtőperselyt teszünk az adományok befogadására. Esetleg egy levélgyűjtő szekrényt is". És az 52. lapon olvassuk ismét: „A kérést és Ígéretet levélbe is lehet foglalni s azt a Szent lábainál elhelyezett gyűjtőszekrénybe elhelyezni." íme a levélgyüjtőszekrénynek a modern üzleti világból a templomba való bevitele mily alkalmas eszköz arra, hogy a népnek a Szent iránt való bizalmát emelje. Mint valamely ajánlott jó cégnél üzleti megrendelést tesz az ember levélben s aztán bizton várja a küldeményt. A vén anyóka vagy a bakfis leány levelet ír Antalnak, a templomban postára adja; s azután az ajánló páter és a szent már csak nem lehet oly megbízhatatlan, hogy ne válaszoljon, esetleg a mexikói aranyat és mexikói vőlegényt is ne küldje !