Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-21 / 51. szám

488 Szent Antal kultusza. A római egyházban ez ma a legdivatosabb. Dicsekesznek vele, hogy protestánsok is hódolnak neki. Sőt térítő eszközül is felhasználják. Mint a lapok írták, az Irsay-féle perben szereplő alezredesnét Majláth püspök egy időre Szent Antal tiszteletével édesgette át magukhoz. Az ilyenféle esetek feljogosítanak, hogy mi protestánsok is hozzászóljunk. Fraknói mondja „Pázmány P. és kora" c. művében (I. k. 10. 1.): „A katholika egyház isteni eredetének kimutatására nagy mértékben alkalmas az a tény, hogy a korszükségletek kielégítésének minden feltételeit bírja." És a vatikáni zsinat szerint is (De fide 3.) „a római egyház kimeríthetetlen termékenysége (inexhausta fecunditas) nagy és örökös indító oka a benne való hitnek és megcáfolhatatlan bizonysága isteni küldetésének". S valóban Róma nem csak hogy temérdek sokat vett át a pogányságból, zsidóságból, hanem igen sokat termelt azóta is szerzetekből, egyletekből, szentekből, ereklyékből és a kultusznak ezerféle formáiból. Az időkhöz és emberekhez alkalmazkodni, a viszonyokkal megalkudni, a népek szája íze és a fülek viszketése szerint való kegyességet úgy megtalálni, mint Róma, más egyház sohasem tudta. Mi protestánsok legkevésbbé. Minden lenni mindeneknek — ehhez Pál apostol nem értett úgy, mint Róma. De tegyük hozzá: nem is akart. Mi a mai kornak legjellemzőbb sajátsága, igazi anyajegye és eredendő bűne? Az anyagiasság. Ezt tudja Róma jól. Nosza tehát, hogy uralmát biztosítsa, keresett oly kultuszt, mely ezzel számol, ehhez simul, ezt szolgálja. így született meg Szent Antal tisztelete. Kenyeret, pénzt, gazdag partiét, hivatalt, elveszett tárgyat és mindent, mi földi, ez kerít elő. Valóságos szállító ügynök az ég és föld között. Csuda-e, ha ma ennek van divatja ? A főváros ennek épít templomot, a Budapesti Hirlap erre gyűjt. Antal nevével és képével van tele minden pápista ház. Ennek szent tárgyait árulják kereskedők és szerzetesek. Szobrocskája tíz fillér, érme négy fillér, olvasója tíz fillér. Külön újságja is van: Szent Antal Lapja., ára 2 korona 60 fillér. És külön áhítatossági könyvecskéje is, melyet Soós István kármelita páter szerkesztett. Ez utóbbi véletlenül akadt a kezembe. Egy apró, tetszetős, vászonba kötött és aranyozott könyvecske. Alkalmas arra, hogy a hívő ezt is, mint valami csodatevő talizmánt a zsebében hordja. Az ára bámulatos olcsó: 60 fillér. A győri püspök jóváhagyásával már 17 kiadásban jelent meg 1898 óta. A szerző dicsekszik vele, hogy 60,000 példányban forog közkézen és protestánsok is veszik. Ez a kis könyv mély bepillantást enged vetnünk a r. katholicismus szellemébe. Soós páter őszintén bevallja, hogy Antal kultásza újmódi. „Minden évtizedben — úgymond — más-más ájtatossági gyakorlat virágzik fel az egyházban, bizonyságául a katholikus hit életképességének és termékenységének". Ezután hősének élettörtenetét beszéli el úgy, a hogy a legendák kiszínezték. Mi protestánsok azt sem tudhatjuk, hogy melyik Antal ez a divatos szent csodatevő. Nem a nagy remete Antalról van itt szó, a ki Felső-Egyptom pusztáin a IV. század derekán fejezte be életét. Az ő alakja komolyabb, minthogy ilyen futkározó atyafinak és közvetítő ügynöknek tehette volna meg az utókor. Egy Clairveauxi Bernát, Assisi Ferenc és Aquinói Tamás jellemzetes alakja se lett volna alkalmas. Hanem előrántják a színtelenebb minorum getium sorából Páduai Antalt. Ez jó lesz, ezért nem kár, ha a földi ügynökséggel egy kissé alább szállítják is a szentség piedestáljáról. így lesz ő az anyagias kor modern védőszentje. Lisszabonban Portugáliában született 1195 körül, de utóbb Itáliában Páduát választotta működése helyéül. Itt van fényes temploma, 1231-ben itt halt meg s iX. Gergely politikai okokból, hogy Paduát, maga iránt lekötelezze, már a következő évben szentté avatta. Assisi Ferencnek volt kortársa s az ágostonrendűeket elhagyva be is lépett ennek rendjébe. Azért kultuszát is főként a ferenciek terjesztik. Soós pátertói nagy előzékenység, hogy kármelita létére is vállalkozott reá. Komolyabb életrajzírói (pl. a prot. Lempp) s a legrégibb legenda Antalnak csak a nagy ékesszólását emelik ki, a maiakhoz hasonló csodatételeiről nem tudnak. Sőt maga Antal sem hitt ezekben, mert mint buzgó eretneküldöző mondá: „Tunc (scilicet: apostolorum tempore) signa fiebant pro infidelibus convertendis, nunc vero, quia fides crevit, signa cessaverunt". S ime a ki így gondolkodott, az utókor azt tette meg — akarata ellenére — a legdrasztikusabb varázslónak. A későbbi legendák, sőt Soós páter által felsorolt csudái valóban ízléstelenek, sőt nevetségesek is. Hogy Rimini partján a durva halászok kigúnyolták s ekkor a tenger felé fordulván a halaknak prédikált, a melyek fejüket kidugván a vízből figyelmesen hallgatták, ez a csuda még csak megjárja, Orpheus meséjéből is ismerünk hasonlót s legalább a hősnek ékesszólását illusztrálja. De mily ízléstelen e mellett már az a második, hogy Antalnak kiszáradt nyelvét művészi ereklyetartóban (lásd a képet a 13. lapon) mutogatják Páduában és csodákat várnak tőle. Állítólag mikor 32 évvel halála után a koporsóját felbontották, egész teste elporladt már, de nyelve, hatalmas szavának műszere, egészen épen és pirosan találtatott. Legfurcsább pedig az a csodája, a melyet mint eretneküldöző és térítő vitt véghez. Burgos városában egy Guiald nevű született zsidó eretnekkel vitázott Krisztusnak az oltári szentségben való jelenlétéről. És hosszas szóváltás után úgy döntötték el a vilát, hogy az eretnek öszvérét (német források szerint: szamarát)