Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-21 / 51. szám

II év Budapest, 1906. november 30. 48. szám. ÍMflMUS ŐBÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Karácsony. — Megjegyzések az egyházi alapítvány fogalmának kérdéséhez, v. — Tárca: Gondolatok a protestantizmus lényegéről és jelenkori feladatáról. Beyer Theophil. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Pályázatok. — Karácsonyi melléklet: Falusi templomban. Szabó Endre. — Szent Antal kultusza. Payr Sándor. — Páduai szent Antal lázadása. Endrödi Sándor. — Arcképek. Karácsony. Lukács 2, 1—14. A legkedvesebb, a legszivesebben várt ünnep virradt ránk ismét Isten kegyelméből. Szivünkben szent öröm áradoz, lelkünkben boldogság honol, ajkunkon felfakad a hálaadás dicsőítő éneke, mert újra látjuk kegyelmét az Úrnak, újra egész melegséggel érezzük, hogy Atyánk van ott fönt! És zengjük, zengjük igaz örömmel, őszintén a karácsonyi szép éneket: Boldog örömnap derült ránk! De nem elég csak önfeledten átadni magunkat az örömnek, hanem az öröm okát és kötelezését is tudakolnunk kell. Az a kis gyermek is, a kinek örvendező arcára a karácsonyfa ragyogása kiül, a ki mindenről megfeledkező álmélkodással nézi a kis Jézuska ajándékait, a szeretet kedveskedéseit, végtére, ha felocsúdik, maga is imára kulcsolja kicsiny kezecskéit és elrebegi hálaadását s megfogadja, hogy ezt a sok szépet és jót meghálálja jósággal. Nekünk is így kell tennünk mindnyájunknak. A karácsonyi öröm alapját és kötelezését át kell éreznie minden igaz hívőnek. Örömünk alapja az Isten jósága, a ki úgy szerette a világot, hogy az ö egyszülött fiát adta, hogy senki, a ki ö benne hiszen, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen. (János 3, 16.). Krisztus születése arról biztosít, hogy Isten kárhoztatás helyett üdvösséget készít e világnak, hogy minden gyarlóságunk és vétkünk dacára is atyai szent szeretettel, bocsánatra mindig kész kegyelemmel tekint ránk. A karácsonyi öröm az üdvösségére vágyó emberi lélek reménykedő vágyából sarjad ki, hogy az égben nem kérlelhetetlen szigorú biró, hanem szerető mennyei Atya vár. A karácsony a szivek békéjét hozta meg a világnak, azt a békességet, a melyet egyedül csak a Krisztus adhat meg (János 14, 27.) és meg is adott a világnak. Azt a békességet, a melyről Pál apostol így szól: Megigazulván azért a hit által, békességünk vagyon Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róma 5.). Mert semmi kárhoztatásuk nincseyi immár azoknak, a kik a Jézus Krisztusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. (Róma 8, 1-). Ha minden emberi boldogtalanságnak legnagyobbika az a lelki nyugtalanság, a melyet a bűnös ember érez, a melyet a félelemből zaklatott szív hánykódása okoz : akkor a karácsony a legnagyobb áldást hozta, a boldogság legédesebb forrását nyitotta meg, mikor Isten kész kegyelméről tesz kétségtelen tanúbizonyságot a Krisztusban. Ha eddig aggodalom és félelem tartotta fogva szivünket, ezentúl nem kell félnünk, mert a karácsonyi bíztatás nekünk így szól: Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész földnek öröme lészen, mert született néktek Ura a Megváltó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában! A karácsonyi szent öröm mind összefoglalható ebben az egyetlen mondásban: Megtartó született néktek. Megtartó, a ki nélkül elveszne minden ember, mert nincsen csak egy igaz is (Róma 3, 10.). Megtartó a kétségek között, megtartó az igazság ösvényén, megtartó az Istennel való szent közösségben. Megtartó, a kihez bátran hozzásimulhatunk, mint gyenge növény az erős támaszhoz, mert ő meg nem inog, el nem esik, de vele együtt megállhatunk mi is. Oh van nekünk okunk a karácsonyi örömre, nem hiába tölti el az öröm e szent ünnepen minden ember szivét. S el is kell töltenie. A szeretet és kegyelem e nagy napján ne legyen bánkódó, nélkülöző, nyomorgó, elfeledett, leigázott, gyűlölt azok között senki, a kik ugyanazon isteni kegyelemnek és szeretetnek tárgyai. A földön legyen békesség és az emberekhez jóakarat! Ez a karácsony kötelezése. Ha nekünk jól esik az isteni jóság, szeretet és kegyelem tapasztalása, úgy nekünk is gyakorolnunk kell azt mindazokkal szemben, a kik rászorulnak. Csak akkor leszünk méltók a szeretetre, ha szeretet tölti be a szivünket. A mint Isten mindnyájunkat fiaknak néz, úgy nekünk is mind testvéreknek kell egymást tekintenünk. Arról ismerik meg mindenek, mondja az Ur, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. (János 13, 35.). A szeretet mértékéül pedig a