Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-21 / 51. szám

480 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 maga szeretetét állítja elénk az Úr, a mikor így szól: A mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (János 13, 34.). Nem elég jóleső érzéssel hangoztatnunk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, a melyen Isten megadta nekünk azt, a mi boldogságunkat és üdvünket eszközli, hanem át kell éreznünk azt a kötelezést is, hogy a karácsony bennünket is szeretetre sarkal, hogy valósuljon meg e világon mindenütt az angyali üzenetben adott isteni akarat: E földön békesség és az emberekhez jóakarat. Isten megmutatta jóakaratát az emberekhez, meg kell mutatniok az embereknek is egymáshoz. És ha majd mindenki megmutatja, ha majd mindenki méltókép ünnepli a karácsonyt, akkor valósul meg a másik kötelezés, mely szintén szól az egész világnak, szól az égnek és a

1 földnek egyaránt: Dicsőség a magasságban Istennek! Dicsőség azért, hogy Megtartót küldött. Dicsőség azért, hogy egyszülött szent fiát küldötte el e földre, csakhogy az üdvösség útjára vezérelhessen bennünket. Dicsőség azért, hogy jóságát, atyai szerető kegyelmét megmutatta nekünk. Dicsőség azért, hogy a földön békét ő teremtett s jóakaratot oltott be az emberi szívbe. Dicsőség azért, hogy a folyton kétkedő emberi lelket bizonyossá tette, hogy az égben szerető gondoskodás kiséri minden lépteinket. De ne legyen dicsőítésünk csak puszta szó. A szó fel nem hat az égig, oda csak a tiszta érzés jó illata száll fel. A hitből fakadó sóhajnak szárnyai vannak, melyek áttörik az ég boltozatát is és csak Istennél nyugszanak meg. Szívbeli hálával dicsőítsük a szeretet Istenét! Sőt még az sem elég. Tettekkel mutatta meg a jó Isten hozzánk való szeretetét, nekünk is tettekkel kell őt dicsőítenünk. Egész életünk, minden gondolatunk, érzésünk, vágyunk, törekvésünk Isten dicsőségét szolgálja ! S a mint az Úr mintegy folytonos karácsonynyá teszi az életet naponként megújuló gazdag áldásaival, úgy kell nekünk is szakadatlanul dicsőítenünk a legjobb mennyei Atyát. Legyen egész életünk örök karácsony, akkor valósul meg majd igazán az angyali szózat: Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekben jóakarat! Ámen. Megjegyzések az egyházi alapítvány fogalmának kérdéséhez. Az egyházi alapítvány fogalmának homályába világosságot igyekezett hozni az egyet, közgyűlés határozatából közrebocsátott „szabályrendelet az egyh. alapítványokról s a rávonatkozó püspöki utasítás". Különösen az „utasítás" kívánja az alapítvány fogalmát teljesen tisztázni; ennek a célnak elérésére példákat is hoz fel. Az egyes egyházi ingatlan vagyontestek jellegét illetőleg mind e mellett még mindig marad fenn tisztázandó kérdés. A mikor országszerte folyik az alapítványok összeírásának és az alapítványi levelek kiállításának szorgos munkája — hogy ez a sok esetben nagyon fáradságos, de mindenesetre igen fontos munka a hozzákötött várakozásoknak megfelelő, igazán alapos, érdemes munka legyen : — felette szükségesnek tartom annak a kérdésnek megvitatását, illetve eldöntését: vájjon alapítványnak tekinthetők-e azok az egyházi ingatlanok (pl. föld, rét, ház), melyeknek jövedelme az egyházi tisztviselők hiványilag biztosított fizetését képezi? Szükségesnek tartom e kérdésnek megoldását, mert igen eltérő e téren az egyházi körök felfogása. Sokan alapítványi jellegűeknek minősítik a szóban forgó egyházi ingatlanokat, mások ellenben egyházi közvagyonnak, vagy egyházi törzsvagyonnak. Általában véve a legtöbben legalább is bizonytalanok és határozatlanok e kérdésben. Pedig nagyon fontos e kérdésnek megoldása, mert más következtetéseket lehet vonni és más következményekkel járhat, ha az egyházi tisztviselőknek haszonélvezetébe fizetésképen átadott jövedelmező ingatlanokat az egyházi törzsvagyonnak vagy az alapítványi vagyonnak jellegével ruházzuk fel. Véleményem szerint az egyházi tisztviselők részére hasznot hajtó egyházi ingatlanokat alapítványoknak tekinthetjük. Tekinthetjük ezt az egyh. alapítványokról szóló szabályrendelet 1. §-ban adott meghatározás alapján, mely többek között ezt mondja: „az ág. h. ev. keresztyén egyház kezelése alá tartozó alapítványoknak tekintendő minden vagyonérték, melyet valaki... az egyház tisztviselői és alkalmazottjai . . . javára ad . . Alapítványoknak tekinthetők annál inkább, mert rájuk is alkalmazható a szabályrend. 19. §-nak valamennyi pontja. Az egyes pontoknál ilyen meghatározásokat alkalmazhatnánk: a cél — melyre az egyházi törzsvagyon, mint alapítvány jövedelme szolgál — az egyházi tisztviselő díjazása; az egyházi alapítványt kezelő hatóság: az egyházközség ; a vagyonérték: a becslési ár; az elhelyezési mód: haszonélvezetre kiadva a lelkésznek, tanítónak; az alapítvány biztosítása: telekkönyvi bejegyzés; az alapítvány kezelésére és jövedelmének felhasználására vonatkozó intézkedés: a haszonélvező egyh. tisztviselő hiványában feltűntetett megállapodások. A §-nak legfeljebb a) pontja okozhatna némi nehézséget, hogy t. i. ki az alapító? Felmerül ez a nehézség főleg akkor, ha az ingatlan a gyülekezetnek — mondjuk — önadóztatás útján keletkezett közös szerzeménye, vagy épen felderíthetlen forrásból származik. Ilyen esetekben — hogy mégis megfeleljünk a szabályrendelet követelményeinek — legyen atapító maga a gyülekezet. Birtoka felett ugyanis meglévén a szabad rendelkezési joga (zsin. törv. 44., f) 224. §§.) megteheti, hogy felsőbb egyházhatósági jóváhagyással az egyh. törzsvagyont alapítványnak minősítse. így maga levén, mint erkölcsi köztestület az alapítványt tévő, nincs kizárva, hogy azt maga, mint elfogadó alapítványi hatóság el is fogadja. Van erre analógia, pl. a dunántúli evang. egyházkerületnél lévő gyámoldai 25 éves és 50 éves emlékalapok, vagy a Poszvék Sándor nevét viselő alapítvány, ezeket a dunántúli egyházkerület tette és maga az egyházkerület szerepel úgyis mint elfogadó alapítványi hatóság. Az ily egyházi vagyonértékeknek egyházi alapítványnyá való minősítését azért vélem célszerűbbnek az egyh. törzsvagyon jellegében hagyásánál, mert az előbbi esetben föltétlenül biztosítottnak tartom az egyh. vagyont, míg az utóbbi esetben nem merném azt mondani. A míg különös külső körülmények nem lépnek fel, melyek a lelkésznek, tanítónak fizetéskép haszonélvezetre átadott ingatlanok jövedelmezőségét illuzóriussá nem teszik, addig szinte mindegy, akár törzsvagyon, akár alapítvány az az ingatlan, a fődolog, hogy az egyházi tisztviselő kárt ne