Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-07 / 49. szám

466 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 teszünk. És hogy ezen iránynak látható alapkövét mielőbb letehessük, felkérem a nt. és nemes egyházat, határozza el véglegesen ezen ünnepélyes alkalommal, hogy leányiskolája létesítését a gazdasági választmány ajánlatára támaszkodva haladéktalanul megkezdi. Ha ezt el méltóztatik fogadni, akkor tiszteljük meg ezen elhatározásunkat azzal, hogy Ígérjük, hogy minden tettünkben és gondolatunkban a gyakorlati keresztyénség, a diakonia hívei leszünk. Ezen szellemben pedig irányítsuk diakónus munkánkat az Úr földi élete egyik oldalának megfelelően a külsőre, az ideiglenesre. Gyakoroljuk a rászorultak javára, tehát nem önmagáért, hanem a szűkölködőkért, nyujtsunk a szűkölködőknek azt a mire szükségük van : A szegényeknek kenyeret, a betegeknek ápolást, az ifjaknak és gyermekeknek védelmet, az elveszetteknek mentőkart és az evangéliumot mindenkinek. Ha ezen tanulságot merítjük protestáns hitünk igazából, egyházunk történetéből, saját érzésünkből, akkor méltók leszünk elődeinkhez és méltók, hogy mindenek tiszteljenek !" A pozsonyi ág. h. evang. egyházközség és lyceumának háromszázados jubileuma. A pozsonyi ev. egyházközség f. hó 2-án fejezte be azon nagyszabású ünnepségek sorozatát, melyeket nagytudományú és igazi protestáns szellemtől áthatott felügyelőjének, dr. Dobrovits Mátyásnak kezdeményezésére rendezett. Megkezdte a sort a tavaszszal a Bocskayemlékünneppel, de mivel a pozsonyi ev. egyházközség első szervezkedése s lyceumának megalapítása szintén a bécsi békekötés idejére esik, folytatásképen szeptember havában ez ősrégi egyház vendégül látta a Luther-Társaságot és az országos gyámintézetet. Végül befejezéskép f. hó 1-én volt a lyceum, 2-án pedig az egyház speciális családi ünnepe. A lyceum tanári kara, mely ez alkalommal a nagy évforduló emlékére s az „ifjúsági önképzőkör" alaptőkéjének javára emlékérmet is veretett, az intézetnek minden egyes, még életben levő, volt tanítványát meghívta az ünnepségre, még pedig oly fényes eredménynyel, hogy személyesen hatvannál többen jelentek meg, levélbeli üdvözlet pedig még egyszer annyi érkezett. Különben a lyceum ünnepe d. e. 10 órakor kezdődött a nagy templomban. Ez alkalommal általános megbotránkozást keltett, hogy az orthodox izraélita tanulókat a vallástanárjuk eltiltotta a templomban való megjelenéstől, holott ez tisztán iskolai ünnep volt, melynek színhelyéül, csakis a közönség nagy számát tekintve, választotta a templomot a tanári kar. Ha tudjuk, hogy a lyceum az orthodox izraelita tanulókat az írástól szombaton felmenti s felekezeti érzékenységökre mindig tekintettel van, a rabbijoknak ezt az eljárását a huszadik századba be nem illő elfogultságnak kell bélyegeznünk. Az ünnepség Luther híres énekével kezdődött, melyet az intézet vegyeskara Frühwirth Samu karmester vezetése mellett nagy prácizitással énekelt, noha ez erőteljes ének tisztán férfikar mellett talán még hatásosabb lett volna. Követte ezt Holch Ottó lyceumi vallástanár imája, melyet minden ízében a protestantizmus szabad szelleme hatott át s épen azért a más vallásúakra is mély benyomást tett. Erre dr. Dobrovics Mátyás egyházfelügyelő üdvözölte egy lelkes, rövid beszédben az ünneplő közönséget. Az egyházalapítók szellemet hívta tanúbizonyságul, hogy az utódok szívenek minden dobbanása még ugyanazon eszmékért hevül s e hűség fejében kérte a mindenható atyai áldását egyházra és intézetére egyaránt. Hirschmann Ferdinánd, lyceumi igazgató beszéde gondosan kidolgozva, tömör összefoglalása volt az intézet múltjának s igen nagy hatást keltett az a része, melyben a tanári kar nevében hálát mondott az iskolafentartó egyháznak mindenkori áldozatkészségeért. Az igazgató beszéde után e sorok írója, Albert József szavalta el ünnepi ódáját. Célom volt annak a magasztos eszmének visszatükröztetése, hogy a magyar protestantizmus mindig össze tudta egyeztetni az igaz vallásosságot a hazafias érzés bensőségével. Hogy ez mennyiben sikerült, annak a megítélését a tisztelt olvasóközönségre bízom. Ezután újra a vegyeskar lépett fel Vulpius „Isten dicséretét" zengve. Frühwirth Samu karmester ezért már teljes dicseretet érdemel s nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a közönség könyekig meg volt hatva. Markusovszky Sámuel, tiszteletbeli igazgató, egy tömör, velős rajzban azon küzdelmeket tárta fel a hallgatóság előtt, melyeket a pozsonyi ev. egyházközség és lyceuma az 50-es években folytatott az abszolutisztikus kormánynyal szemben. A magvas elbeszélést Hamar József lyceumi tanár szép előadásában mindvégig feszült érdeklődéssel hallgatta a jelenvolt díszes közönség. Igen kedves volt Becker Jakab, VIIÍ. oszt. tanuló megemlékezése is az intézet jótevőiről s méltó befejezése volt az egésznek Trsztyénszky Ferenc esperes szívhez szóló, minden rhetorikai virágtól ment ós mégis magasztos imája. Végezetül a közönség felállva uni sono énekelte a hymnust. Ime, a mint méltóztatik látni, minden ízében szép és lélekemelő volt ősrégi lyceumunk ünnepe. De egy megjegyzést még sem fojthatunk el. Nemrégiben egyik franciaországi lyceum százéves fennállásának évfordulóját ünnepelte s ez alkalommal nemcsak a közoktatási miniszter volt jelen, hanem maga a köztársaság elnöke, a többi miniszterek s a szenátus és képviselőház tagjai is nagy számban. Nálunk mások a viszonyok, de szó a mi szó, nagyobb lehetett volna jubileumunk iránt az érdeklődés. Annál inkább le vagyunk kötelezve Láng Lajos ő excellenciájának, hogy személyesen jelent meg; úgyszintén meleg köszönetünket fejezzük ki az eperjesi és soproni testvérintézeteknek, melyek küldöttség által képviseltették magukat. Személyesen jelent meg Hofifmann Frigyes kollegánk, az intézet volt tanára is, valamint testületileg vett részt a testvér theologiai akadémia tanári kara. Másnap délelőtt mind a magyar, mind a német ajkú hívek részére úrvacsorával egybekötött ünnepi istentisztelet volt. A német egyházi beszédet Schmidt Károly lelkész, a magyart Trsztyénszky Ferenc esperes mondta. Az előbbit tűz és pathosz, az utóbbit inkább az érzelem mélysége jellemezte. A pozsonyi egyház mindkét nagy szónokára méltán büszke lehet. Igen lélekemelő volt istentisztelet végeztével az egyházi közgyűlés. Dr. Dobrovits Mátyás felügyelő magyar és német nyelven még egyszer kiemelte a lefolyt ünnepségek jelentőségét, bemutatta az egyház monográfiájának két kötetét, üdvözölte mint vendégeket a pozsonymegyei, a modori esperesség és a récsei község képviselőit s indítványozta, hogy méltó befejezésül határozza el a pozsonyi egyház, a modern kívánalmaknak megfelelő új leányiskola építését, a mit a közgyűlés egyhangú felkiáltással elfogadott. Ezután Hacker Károly felügyelő a pozsonymegyei, Hollerung Károly esperes a modori esperesség, Schultze Ottó lelkész a récsei egyházközség nevében üdvözölték lelkes,