Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-07 / 49. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 467 meleg ékesszólással a pozsonyi ünneplő testvérgyüleke­zetet, mire a folyó ügyek tárgyalását elhalasztva, dr. Dobrovics felügyelő a gyűlést ünnepiesen berekesztette. Délben 150 terítékű díszes közebéd volt a „Magyar király" nagytermében, a hol egyhangúlag elhatározták hódoló távirat küldését ő Felségének. Felköszöntőkben nem volt hiány magyar és német nyelven s az ünnepség mindvégig emelkedett hangulatban folyt le. A. J. Háromszáz év szállott el a pozsonyi gyülekezet felett s e háromszáz esztendőn át nemcsak bőségesen tapasztalta az Egyház örök Urának áldását, hanem ki­számíthatatlan áldást árasztott a magyarhoni evang. egy­házunkra. Ezért méltán ünnepelhetett s méltó volt rá, hogy bizonyos tekintetben egész egyházunk részt vegyen örömében. Az ünnepség inkább családi körben folyt le, nagy feltűnés és zaj nélkül; de hiszszük, hogy mara­dandó nyoma lesz mindazok szívében, a kik benne részt vettek. A mi különösen fölém előleg hatott, az az a har­mónia, mely a gyülekezet és iskolák ünnepsége között volt s a mely úgy az első, mint a második nap lelkes szónokainak beszédén végigvonult. Az a dicsőséges, mun­kában és küzdelemben gazdag mult megihlette az ősi lyceum jelenlegi igazgatójának szívét, ajkát és éreztette, hogy Bél Mátyás szelleme nem halt ki és nem kor­szerűtlen ma sem, hogy az evangelmi hit és a tudás, az egyházszeretet s az igaz honfiúi láng nem ellentétek. Viszont a vasárnapi beszédekből láthattuk, hogy az az egyház, mely a múltban úgyszólván saját testével fedezte iskoláit a vészek idején, a régi evangeliumi alapon állva ma is szent kötelességének tartja, az Isten országa szent munkájában minden intézményének fentartását, fejlesz­tését. Ki ne óhajtaná őszintén, hogy a nemes gyülekezet jövője méltó legyen dicső múltjához? e. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Ausztria. A pápista sajtó most nagy diadallal hir­deti, hogy a Los von Rom mozgalom határozottan szű­nőfélben van s hivatkoznak arra, hogy sokan, a kik már a protestantismushoz áttértek volt, most az egyedül üdvö­zítő egyházba visszatérnek. E híresztelés természetesen nem felel meg a valóságnak, mert csak Csehországban lett 1468 lélek evangélikussá és 351 ó-katholikussá s így a pápista egyház csak e helyütt 1819 személyt vesz­tett. Hogy vannak egyesek, a kik visszatérnek, ez nagy ritkán előfordul s a pápista sajtó nem tudja ezeket az eseteket eléggé hangoztatni. Morvaország és Sziléziában f. évi julius végéig 181 lélek lett ó-katholikussá. Ennek az egyháznak még 1899-ben csak egyetlen egy iskolás gyermeke volt e tartományokban, ma már 400. Karbitz és vidikén 35 személy hagyta el a római egyházat, a mozgalom kezdete óta 500. Zielitzen most újabban 9-en, Olmützen 20-an jelentkeztek áttérésre. Nagy hullámokat vet most a Los von Rom mozgalom Salzburgban, a mely eddig teljesen az ultramontanok kezében volt, az első félévben 75-en tértek át, ci mozgalom kezdete óta már 492. A legnagyobb feltűnést Gróf Auersperg Guido át­térése keltette. Az Auerspergék a reformáció kezdetén azonnal pártfogolták a tiszta evangeliom terjesztését s 100 éven keresztül a krajnai evangélikusok őrállói vol­tak. S bár a viszonyok kényszerű hatása alatt ők is engedtek az udvar befolyásának, a szabad szellem mindig menedéket talált e fenkölt gondolkozású családban. A leghíresebb Auersperg, költői nevén Grün Anastasius nem egy költeményében dicsőítette Luthert és reformációt. Most e nagy elődök unokája maga is protestáns lett. Érdekes a grófnak levele, melyet az Altdeutsche Tag­blatt gratulációjára írt, a hol többek közt úgy nyilatko­zik: „Mivel én már régen belső ellentétben voltam a katholikus egyházzal, úgy kilépésem ebből folyó köte­lességszerű logikus cselekedetem, a melylyel a nyilvá­nosság előtt is a katholikus egyházzal szakítottam. Vajha népünk összes lanyha katholikusai ne csak a szónál maradnának, de cselekednének is ... . Ha áttérésem másokra utánozandó példa leend, úgy csak örülni fogok ennek, különösen ha azok állásombeliek lesznek". Auersperg áttérése a magas aristokratia körén belül az első eset s bizonyára újabb hatalmas lökés lesz, a mely által a mozgalom előbbre fog vitetni. A Los von Rom mozga­lom most már a Csehországgal határos Szászországba is átcsapott. Ott a lakosségnak 5% róm. kath., de az udvar is az, most e csekély pápista nép közt igen erős moz­galom indult meg. A mult évben 1303 lélek lett protes­tánssá, a róm. kath. egyházból 1101-en tértek át, a többiek zsidók és egyebek. Szászországba minden 200-ik katholikus áttér, Ausztriában minden 5000-ik. Ezekkel a folytonosan növekvő mozgalmakkal szem­ben a pápisták minden telhető módon dolgoznak s attól sem riadnak vissza, hogy törvénytelenséggel határos kihágásokat engednek meg maguknak. Jelentettük, hogy az unterhauseni evang. templomba pápista bucsújárók betörtek s a templomban táncolva, ujjongva azt meg­szentségtelenítették. A pápista érzelmű bíróság addig húzta-halasztotta ezt az ügyet, mígnem elévülés címén ad acta tehették. Ilyen megalázásnak van az evang. egyház kitéve. Hír szerint az osztrák parlament leg­közelebbi ülésén ez az ügy interpelláció alakjában tár­gyalva lesz. Gusztáv Adolf-kápolna. Lützen közelében azon a helyen, a hol Gusztáv Adolf a svéd király és hitbajnok a 30 éves háborúban elesett, a Stockholmban lakó Eck­mann német követ s neje, protestáns díszes kápolnát emeltet saját költségén ; s a kápolna környékét parkiroz­tatja. F. évi november hó 6-án volt e kápolna kőletétele. Megjelent e történelmileg nevezetes helyen Recke német kormányelnök, Taube gróf svéd követ Berlinből s Clairon gróf tartománytanácsnok. Egy gyülekezeti ének után Helander berlini svéd lelkész buzgó imát mondott, mire német és svéd nyelven az alapkőletétel okmányai fel­olvastattak. Taube gróf szép beszédben méltatta Gusztáv Adolf hitbuzgóságát, vallásosságát s érdemeit; mire a szokásos kalapácsütések következtek. Scheele Wisley püspök befejező imát s áldást mondott. Ezután az ünneplő közönség Lützen városába vonult, a hol a vásártéren Recke kormányelnök a német császárt és svéd királyt éltette. Gróf Taube pedig üdvözlő táviratot küldött a svéd királynak. EGYHÁZI ÉLET. Negyedszázados papi jubileum. Fóthi Szeberényi Lajos pestmegyei ág. h. ev. főesperes s egyházkerületi főjegyző, november 21-én ünnepelte papi működésének negyedszázados évfordulóját Fóthon. A jubilánst szerény falusi otthonában egyházmegyéjének számos papja és felügyelője kereste föl az egyházmegye nagyérdemű felügyelőjének: Földváry Elemér dr.-nak és ales peresé­nek, Sárkány Bélának vezetésével. Az egyházmegyei felügyelő megható üdvözlő beszédében, gyönyörű szavak­kal méltatta a jubiláns érdemeit. Zolnay Jenő esperes­ségi ügyész lendületes beszédében, mint a lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents