Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-07 / 49. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 465 Szeretett, nemesszivű pozsonyi egyházközség, a kinek közvetlen oltalmában már oly hosszú ideje részesülünk, hadd mondjak hálát lánglelkű, csüggedést nem ismerő buzgóságodért! Valóban képtelennek érzem magamat, hogy számos és nagy érdemeidet méltóképen felsoroljam, a miket egyházunk és édes magyar hazánk körül szereztél, főkép az által, hogy mindazokat felnevelted és ápoltad, a kik ez iskolából kikerülve a hazafiság, az erkölcsiség és az igazság birodalmának lettek terjesztői. Igen nemes egyházközség, te megérdemled, hogy valamennyi egyházközség, kiknek szellemi vezetőket adtál, szeretettel és tisztelettel tekintsen rád, mint hálás gyermek édes anyjára. Méltó vagy a tiszteletre és érdemeid elismerésére, mert mindenkor megmutattad, hogy az egészséges, tiszta, evangeliumi hitet és annak ápolóját, az iskolát, életed legfőbb díszének tartottad! Isten bő áldása szálljon rád és vezető férfiaidra! Hálás szívvel kívánjuk, hogy a béke és a kölcsönös egyetértés őrangyala oltalmazon ezentúl is ; hogy az a szent kötelék, mely téged az egyetemes egyház többi községeihez fűz, mindinkább erősödjék, hogy iskolánk e hitközösségből új erőt merítve, az Úr kegyelmére méltónak találtassék! Ily érzelmekkel ünnepli iskolánk a mai napot. A múltra való visszaemlékezés közben az evangeliumi hitet vallja, azt a hitet, a melyért b. emlékű alapítói készek voltak életüket feláldozni; a jelen méltatásakor soha meg nem szűnő hálára kötelezi őt az a szeretet és gondoskodás, a melyben olyan bőven részesült; a jövőbe vetett reménye pedig azzal biztatja, hogy a Mindenható szellemi és anyagi tulajdonát ezentúl is oltalmába fogja venni 1 Kedves tanuló ifjak! Ti, mint a lyceum mai tanítványai, abban a ritka szerencsében részesültek, hogy iskolánk e szép ünnepén mindannyian jelen lehettek. Hiszem és remélem, hogy fogékony szivetek meg fogja érezni a meleget, mely a ma elhangzott szavakból felétek is száll! Őrizzétek meg ez érzelmeket és a mai nap maradandó emlékeül, lelkesedjetek ti is a régi tanítványok példáján, intézetünk minél nagyobb dicsőségére. A jövő faladatai rátok várnak és e feladatok miként való megoldásától függ szeretett egyházunk, édes hazánk sorsa is. A mi munkánk sikere, a ti fáradságotok eredménye attól függ, képesek vagytok-e a munkában való kitartásra, a lankadást nem ismerő kötelességteljesítésre. Iskolánk legnagyobb kincsét tanítványaiban ós azok odaadó szeretetében birja; adja a Mindenható, hogy ezt örökre meg is tartsuk. Mi pedig, ez ős régi alma mater jelenlegi tanárai, az iskola és annak fentartója iránt érzett hálánkat azzal a szent fogadalommal akarjuk leróni, hogy a gondjainkra bízott fiatalságot ezentúl is teljes odaadással és szeretettel fogjuk gondozni ; a lyceumot pedig nagynevű elődeink szellemében megakarjuk tartani a folytonos haladás útján, hogy a jövőben is legyen erős vára a prot. hithűségnek, szentélye a magyar hazafiságnak és műhelye az emberszerető munkának! Dr. Dobrovits Mátyás egyházfelügyelő közgyűlési beszéde. Mélyen tisztelt ünneplő Közgyűlés! „300 éves fennállásának ünneplésére a pozsonyi ev. egyház ez évet ünnepi évnek határozta, melynek keretében tavaszszal az 1606-ban megkötött bécsi béke hősét, Bocskay Istvánt ünnepeltük, hálaistentiszteletet és ezt követő ünnepi, a bécsi béke fontosságát Bocskay István történeti alakjának ismertetését és mindnyájunk lelkében megörökítését célzó egyházi közgyűlést tartottunk. Az ünnepet megelőző héten úgy a felnőttek számára, mint pedig a közép- és népiskolák számára előadásokat rendeztünk, hogy egyházunk apraja-nagyja, mindenki, ki a pozsonyi egyházhoz tartozik, méltóan legyen előkészítve az ünnepre. Oszszel meghívtuk az egyetemes gyámintézetet és a Luther-Társaságot, hogy itt tartván közgyűlésüket, mutassák be a magyarhoni protestantizmus virágzását ország-világ előtt és nagyszámú, előkelő tagjaikkal emeljék e fontos ünneplések díszét. Megjelentek hitünk oszlopos férfiai, élükön br. Prónay Dezső egyetemes felügyelő, a püspöki kar, a kerületi, egyházmegyei, egyházközségi, lelkészi és világi képviselők. Az ünnepen kiváló szónokaink mesteri és lánglelkű történeti és vallási előadásaiban gyönyörködtünk. Hallottuk Gyurátz püspököt, Zsilinszky Mihály és Láng Lajos előadásait. Mintegy epizódként szövődött be ezen nagyarányú ünnepbe egyházunk vértanuja, Pázgha Pál lelkész emlékének felújítása, mely alkalommal szeretett főfelügyelőnk, báró Prónay Dezső mélyen szívünkbe vésődő emlékbeszédben dicsőítette a vértanút, a jelenkor protestánsainak pedig szivére kötötte azon belső összefüggés ápolását, mely a protestantizmus, a humanitás és a szabadság szeretete közt van. Ezen tiszta, puritán lelkű beszéd országszerte nagy elismerésre talált és nagy dicsőséget hozott egyházunkra. Most egybegyűltünk, befejezésére ezen ünnepnek és pedig az egyháztagok kívánságára teljesen családi körünkben, úgy, hogy ezen ünnepélyen csakis azok vesznek részt, kik vagy iskolánk, vagy templomunk által testvéreink és családtagjaink. Ünnepünk pedig az, hogy tegnap iskolánk szabad, igazi protestáns és hazafias szellemének mély és bennünket örömmel megtöltő megnyilatkozását láttuk, ma pedig, hogy egy teljes lutheri istentisztelet által Urunkkal Istenünkkel közösségbe léptünk. Maradjon ezen ihletteljes napoknak mély hatása lelkünkben, irányítsa gondolatainkat és tetteinket őseink dicsőségére, felebarátaink hasznára, önmagunk építésére, hazánk nagyságára, Krisztus Urunk kegyelmére. Evvel vallottuk azon meggyőződésünket, hogy prot. hitünk tanait tisztaságunkban, épségben, őseink példájára meg akarjuk tartani, mert ők ebben boldogultak és bennünket is a boldogulás útjára irányítottak. Hogy ünneplésünknek maradandó nyoma legyen, elhatározta a közgyűlés, hogy az egyháznak és iskolának 300 éves történetét megíratja és kiadja és hogy ezen könyvben családi olvasmányt adjon tagjainak, hogy a multakból tapasztalatot, a jövőre irányt merítsünk. Ezt annál is inkább, mert ellenségeink váltig hirdetik, hogy a protestantizmus szelleme lejárta magát, hogy a modern ember lelki szükségleteit nem képes már kielégíteni. Pedig ebben tévednek, mert épen a protestantizmus Krisztus vallásának egy újabb korszakához : a gyakorlati keresztyénséghez juttatta az emberiséget. A protestántizmus van hivatva első sorban és képes is arra, hogy a keresztyén igazságokról való felfogását a gyakorlati életre alkalmazza és azért a jövő a protestáns egyházé, mert ez az emberi nyomor enyhítésére legtöbbet tud tenni. Itt nemcsak a testi, de lelki nyomort értem és ennek úgy kell lennie, mert egyházunk nemcsak hit-, hanem szeretetközösség is, mely magában foglalja a Charitas minden ágait és arra törekszik, hogy minden tagja valódi diakónus legyen. A diakonia tehát azon gyakorlati tere egyházunknak, mely tág munkakört biztosít a jövő századokban s a melynek igazi gyakorlására magunk közt ezen jelentős pillanatban fogadalmat