Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-16 / 46. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 441 Az 1848. XX. t.-c. Zsigmondy Jenő ismertette az év történetét, Apponyi kultuszminiszter levelét, az azóta folyt tárgyalásokat. Az ügyet mind a négy kerület megvitatta s lényegében azonos fölterjesztést tett. Magunkat kielégítetteknek nem tarthatjuk, törekednünk kell a teljes megvalósításra. A közös bizottságot meg kell bízni, hogy erélyesen tovább folytassa az akciót. A mi az ígért három millió megosztását illeti, győzött egyházunk álláspontja, mely a lélekszámot vette alapul. E szerint egy millióból a református egyházra 698.800 K, az ev. egyházra 301.200 K esik, vagyis a három millióból 2,096.400 K, a reformátusok és 903.600 K az evangélikusok osztályrésze. Az arányszám 7:3- A jogügyi bizottság jelentéséhez többen szóltak hozzá. Dr. Zelenka Lajos: A nyugati kath. államok és a magyar állam közt egyházpolitika tekintetében nagy különbség van. Nyugaton a teljes elválasztás medrében halad az állam, nálunk az egyházak államosítása a cél. Ennek forrását abban az elismerésben kell keresni, a melyet a magyar társadalom minden rétege s így az államkormány is a protestáns egyházakkal szemben tanúsít azon támogatásért, a melyet a magyar alkotmány és műveltség biztosítása érdekében kifejtettek. Helyesli, hogy a kormány minden kicsinyes pártpolitikai szempontot mellőzve a dotáció álláspontjára helyezkedett s az 1848. XX. t.-c. értelmezésében eltért a secularisatio gondolatától. Mivel a kormány az autonomia sérelme nélkül juttatja az állandó évi segélyt, e feltétel mellett hozzájárul az előadó javaslatához, hogy fogadjuk el, mert nyugodtan fogadhatjuk el. Azonban itt nem állapodhatunk meg. Ki tudhatja a jövőt? Nem fordul-e más irányba a közhangulat? Nem az elválasztás politikája fog-e idővel diadalmaskodni? Vájjon lesz-e elég erő bennünk akkor a lemondásra, a régi alapokhoz való visszatérésre? Készülnünk kell minden eshetőségre. Javasolja, hogy egészítsük ki a közös bizottságot kerületenként 2—2 taggal, vegyük számba gondosan erőforrásainkat, hogy a papok és tanárok javadalmát önerőnkből fedezhessük. Veres József örömmel veszi tudomásul a kormány jóakaratát, de kimondja, hogy egyházunk kielégítve nincs és joggal vár többet. Az 1848. XV. t.-c. törvényjavaslat benyújtására utasítja a kormányt; azt rendeli, hogy előbb törvény legyen s csak azután adja a segélyt. Ne halogassuk a törvényalkotást, mert veszedelmes. A kormány helyzete bizonytalan s könnyen úgy fordulhat a sor, hogy sem törvény nem lesz, sem dotáció. Törvény nélkül egy más kormány egyszerűen megvonja a segélyt s örvénybe dönt bennünket. Ha nem vigyázunk, lejtőre jutunk. Iskoláink a tanítói fizetés kiegészítés révén oda lesznek. Kényes kérdés, de mellette elsuhanni nem lehet. Teljes bizalommal van a ref. egyház iránt, lehetnek esetek, a mikor az együttműködés lehetséges, sőt kívánatos, de érdekeink nem mindig egyeznek, a mint a lelkészi congruánál láttuk, mert nálunk a 800 frt minimum többnyire megvolt. A közös bizottság magunk felett álló hatóság nem lehet. Könnyen leszavazhatnak bennünket s akkor alávessük magunkat? A bizottság csupán tanácsadó forum lehet, de határozzon mind a két egyház külön. Mi pedig követeljük, hogy a kormány a hitfelekezetek meghallgatásával terjeszszen elő törvényjavaslatot. Gyurátz Ferenc helyteleníti Veres indítványát. Minek várni addig a segély elfogadásával, a míg a törvény el nem készül? Elutasítani a jóindulattal felénk nyújtott kart, mikor semmi feltételt, kikötést nem tesz, veszedelmes eljárás volna, a mit később hiába siratnánk. A prot. dotáció ügyét más országos ügyek hamar leszorítanák a napirendről s nekünk nagy erőlködésünkbe, temérdek időbe kerülne, míg a mostani, aránylag kedvező helyzetet megint hivívhatnánk. Helyteleníti Veresnek a közös bizottságról tett megokolatlan kijelentéseit. A bizottság nem felső hatóság, csak javasol, véleményt mond, a határozás a convent s az egyet, gyűlés külön dolga. Veres támadásának a legparányibb alapja sincs. Szentiványi Árpád: A miniszteri leirat egész világosan mondja, hogy törvény lesz, tehát nincsen ok a kételkedésre. Ne utasítsuk vissza ridegen, mert évtizedek múlhatnak el, míg ismét megkínálnak. A kerületek elfogadták, ne cáfoljunk most rá határozatukra. Bízzunk meg a bizottságban. Barcza Géza ellenzi Zelenka javaslatát, mert népünk már annyi terhet visel, hogy annak szaporítása türelmi próbának megjárja, de kormányzati célnak nem. Az 1848. XX. t.-c. nemcsak pénzkérdés; ott van a párbériigy, mely a magyar földet felekezetek szerint osztja fel. A közös bizottságot védi Veressel szemben. Sztehló Kornél elfogadja a bizottság javaslatát. A közös bizottságnak eszeágában sincsen, hogy felsőbbségnek nézzék, hisz pusztán megbízott. Rajta kell lennünk, hogy intézményszerűleg biztosíttassék a segély. Különben az a sorsunk, hogy minden egyes kormány bukásával bukás éri a protestáns egyházat is. Örökké csak ígérgetésből élünk, de az utódot az előd ígéretei nem kötelezik. így múlt el 57 év az első törvény óta. Kérjük meg a kormányt, hogy a törvényjavaslatot küldje le hozzászólás végett. Laszkáry Gyula Verest oktatta arról, hogy nagyobb súlya van, ha a két egyház egyértelműleg és együtt lép fel. Veres, Zelenka, Zsigmondy rövid helyreigazító megjegyzései után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az előadó javaslatát, a miniszter levelét, a kerületek nyilatkozatait jegyzőkönyvbe foglalták, a külön felirat elejtésével továbbra is a közös bizottságot bízzák meg az ügyvitellel. A tiszai és bányai kerület újólag a budapesti prot. theol. facultas felállítását. Az egyetemes gyűlés vita nélkül elhatározta felterjesztését. A horvát-szlavón-ügy. Évek óta sürgeti a horvát-szlavón egyházmegye és a báni kormány az E. A. oly értelmű megváltoztatását, hogy Horvátország területén a lelkészektől a horvát nyelv ismerete kivántassék meg. Oly lelkészek alkalmazását is meg kell engedni, a kik nem Magyarországon végezték tanulmányaikat. Egyet, gyűlésünk már tavaly határozott s azt felelte a báni átiratra, hogy az E. A. §-ait az egyet, gyűlés, mint adminisztratív testület nem változtathatja meg, csak a zsinat. Az átiratot tehát áttették a zsinati bizottsághoz. A bán ezzel nem érte be s újabb sürgető levéllel fordult egyházunkhoz. Bámulni lehet ezt a szívósságot s törhetetlenséget. Ez átirat mellett újabb ok is késztet az ügy tárgyalására. A horvátszlavón esperesség ez idei gyűlésén megbotránkozott azon, hogy az egyetemes gyűlés ignorálja, semmibe sem veszi a szlavóniai kivételes esetet; kimondta, hogy a zsinati törvény csak a horvát országos törvények korlátain belől bír érvénynyel, a felügyelés pedig a bán joga; hogy magyar törvények szerint ítélkezni a Dráván túl nem lehet; hogy az E. A -nak hátra kell szorulnia az orsz. törvény előtt; a papnevelést elismeri egyházi dolognak, de mivel a rávonatkozó szakaszok báni jóváhagyás nélkül jöttek létre, azok csak a voltaképeni magyar egyházra vonatkozhatnak. Követeli a kivételes helyzet