Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-16 / 46. szám

442 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 elismerését s a papnevelés ügyének a horvát-szlavon egyházmegye autonom hatáskörébe való utalását. Ezek a horvát követelések. Lehetetlen észre nem venni bennök az elszakadásra való törekvést. Esztendőnként újra és újra felbukkan ez az ügy, az álláspontok ugyanazok maradnak, csak az ellentét élesedik. A jogügyi bizottság — kivált hogy a bányakerület elejtette a lelkészválasztási szabályrendelet tervét, — nem tehetett egyebet, mint hogy ragaszkodott a tavalyi határozathoz, mely szerint az átiratot a zsinati bizottsághoz utalja, egyúttal azonban elítéli a horvát-szlavon egyházmegye eljárását és követeléseit. (Általános helyeslés). Az egyházmegye védelmére Ábaffy Miklós esperes szólalt fel. Fel kell szólalnia — úgymond — hogy hallgatását beleegyezésnek ne vegyék. A bán helyezte a horvát országos törvényt az E. Á. elé, nem az esperesség, a melynek alkalmazkodnia kell a felsőséghez. Példákkal igazolja, hogy a helyzet tarthatatlan: akad község, mely megtagadja a hozzájárulást a zsinati költségekhez. Sok lelkész a horvát nyelv irmerete híján nem tud anyakönyvet vezetni. A fődolog, a mire ügyelnünk kell, hogy Isten országa terjedjen. Horvátországban most párt alakult a pápista papság ellen, e mozgalmat fel kellene használni a reformáció érdekében s e merev visszautasítás miatt e kedvező közhangulat el fog enyészni a nélkül, hogy hasznot meríthetnénk belőle. Ellene szavaz a javaslatnak. Abaffyt néma csendben hallgatták végig. Utána általános feszült figyelem közt szólalt föl az elnöki székből Prónay Dezső báró, egyet, felügyelő, hogy választ adjon. Az egyetemes gyűlésnek rég megállapodott közvéleménye szerint — úgymond — Horvát-Szlavonország közjogi helyzetét semmi egyházi törvény nem érintheti, de viszont igaz az is, hogy ha a zsinati törvények országos törvény által Horvátországra kiterjesztettek, akkor azok nemcsak önmagukban, hanem ezen országos törvény erejénél fogva feltétlenül kötelezők. Semmiféle törvényünk nincsen, mely a dívó gyülekezeti nyelv bírását, elsajátítását kizárná vagy gátolná. Eminens egyházi érdek, hogy a lelkészek a horvát nyelvet bírják. Áz 1791. 26. t.-c. szerint bizonyos szlavóniai gyülekezetek a magyar egyház kiegészítő részei voltak, zsinatunkon a bácsszerémi esperesség alkotórészei lévén — Zágráb kivételével — részt vettek, a törvények hozatalába befolytak, tehát az E. A. reájuk kötelező. Új zsinaton, új törvények alkotásakor lehetünk reájuk tekintettel, de most végrehajtásról van szó. Az esperesség oly önállóságra törekszik, mely túl megy az autonómián. Egyházi és politikai határok nem azonosak, számtalan példa rá a bizonyság. „Az a kérésem az Esperes úrhoz, méltóztassék odahatni, hogy a különleges horvát viszonyok ne használtassanak fel közjogi, felekezeti, faji ellentétek teremtésére és élesztősére, mert a horvát protestantizmus ereje, hódító képessége attól függ, hogy a horvátok a hozzánk fűző kötelékeket ne lazítani, hanem erősíteni igyekezzenek. (Általános élénk helyeslés). A közgyűlés az előadói javaslatot túlnyomó nagy többséggel (az egy Abaffy ellenében) elfogadta. Ezzel végződött az első nap s ez volt egyúttal az idei egyet, gyűlés legfölemelőbb mozzanata. Theologiai ügyek. Második nap a theol. akad. nagybizottság jelentésével kezdődött a tárgyalás. Az igazgató, az Otthon, a számvizsgáló bizottság jelentéseit minden megjegyzés nélkül tudomásul vették, a költségvetést vita nélkül elfogadták. Nagyobb vitát csak a theol. akad. tanárok fizetésügye idézett elő. Az egyetemes gyűlés megbízta a pénzügyi bizottságot, hogy ha a három milliós állandó dotáció életbelép, dolgozzon ki javaslatot a theologiai akad. tanároknak állásukhoz s a kor viszonyokhoz illő rendezéséről. Ezt nem állhatta szó nélkül Veres József, a ki nem tudni mi célból és mi forrásból (mert jól emlékezünk Veresnek régebbi egészen ellenkező irányú felszólalásaira) megütközött azon, hogy évek őta egyébről sincsen szó az egyetemes gyűlésen, mint a theol. tanárok fizetéséről. Tiltakozik a^ ellen, hogy a hárommilliós dotációból csak egy fillért is fordítsanak erre a célra, mert a kormány adománylevelében erről egy árva szó nincs. Csak arra szabad fordítani, a mire az állam szánta. És azután mindig csak tanárok kérnek, holott a lelkész ép úgy reászorul s joga is van akkora fizetésre s 800 forinttal kell megelégednie. Veres Stromp theol. tanártól s Gyurátz püspöktől kapott választ. Gyurátz megnyugtatta Verest, hogy a pénzügyi bizottság nem fog eltérni az adománylevél tartalmáról s tiltakozása célt tévesztett. Más forrás áll akkor rendelkezésünkre, mert felszabadul mai közigazgatási kiadásaink fedezete. Ha theologiát tartunk fenn, akkor annak vonjuk le consequentiáit. Egyházunk vallja annak kárát, ha a theologiai, tehát akadémiai fokon álló tanárok fizetés dolgában alatta állnak az algymnasiumnal^ mert a tehetségek másfelé keresnek érvényesülést. A lelkészről gondoskodik az állam, a theol. tanárról nem. Stromp pedig azt fejtegette, hogy épen a kor viszonyainak megfelelő rendezéssel lehet a kérdést végleg levenni napirendről. Veres J. e kérdésben is magára maradt. Nagyon csodálkozunk, hogy ő, — mert különben jó emlékező tehetsége szokott lenni — elfeledte, mekkora veszteségeket szenvedett theol. oktatásügyünk épen a meg nem felelő fizetés miatt. Schneller állami egyetemi kathedrára távozott, Pukánszky Béla összeroskadt az elviselhetetlen anyagi gond és teher alatt. Ujabban, mint a papok barátja kezd szerepelni az a Veres József, a ki Orosházán a papi hiványt mint esperes és törvényhozó minden egyházi törvény ellenére megcsonkította s negyedrésznyi javadalomra egy mindenes papi állomást szerveztetett. Ha ez szükséges volt, miért nem mondott le a maga fizetéstöbbletéről társai javára az „egyenlő munka, egyenlő jutalom" nagy elvének tiszteletére? Azonban régi igazság, hogy az okos emberek az elveket csak másokra alkalmazzák. Hogy valaki félre ne értsen, mi részünkről szükségesnek tartjuk, hogy a lelkészek javadalma, nyugdíja szintén állásukhoz mért módon rendeztessék, mert csak így remélhetni, hogy a kiváló tehetségek e pályát is fel fogják keresni. A 36. jkvi pontnál, mely a Theol. Rendszer életbeléptetéséről szól, Gyürky Pál előadó felszólította a kerületeket, hogy szolgáltassák be a lekötött összegeket (á 6072 K). A dunáninneni kerület az idén nem szolgáltathatja be, mert az államsegélytöbblet a kerületi gyűlés után érkezett, tehát róla határozni nem lehetett. Az elnökségnek pedig csak költségvetési tételek utalványozásához van joga. 1907. szept. l-ig a kerületi gyűlésnek módjában lesz intézkedni s a fennakadást el lehet kerülni. Ebből teljes 2 órai vita keletkezett, a melyben részt vett Schleifer Károly, Szentiványi Árpád, Gyurátz Ferenc, Gyürky Pál azt vitatva, hogy a kerület elnöksége köteles a 6000 K-t beszolgáltatni, míg Laszkáry Gyula, Baltik püspök, Händel Vilmos, Prónay a dunáninneni kerület álláspontját védte. Végre Zsigmondy toldalékával Prónay indítványát fogadták el. Szerinte a határozat érvényes