Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-09 / 45. szám

432 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Igen, te azt mondod, mire való itt Jézus? Vájjon nem hihetünk-e Istenben a nélkül, hogy a Jézusban hinnénk? Senki sem jöhet az Atyához, hacsak nem általam, mondja Jézus. Senki sem juthat vidám gyermeki nyugalomhoz Isten atyai kezében a Jézusban való hit nélkül. Miért nem? Mi az Isten Jézus nélkül? Legjobban megtudhatod azt, ha elképzeled magadat a keresztyén gyülekezeten kívül állónak és a zsidóság vagy pogányság közé mégy. Menj a zsidósághoz, a régi vagy modern zsidósághoz, ahhoz, a mely Mózes törvényén, vagy ahhoz, mely az erkölcsi törvényen nyugszik, milyen Istent találsz ott? Törvényhozót találsz, a ki parancsol és tilt, a ki azt mondja: „Ezt kell tenned" és „ezt nem szabad tenned". Birót találsz, a ki ítél és azt mondja: Átkozott, a ki nem teljesíti mindazt, a mi ebben a törvénykönyvben meg vagyon írva; ki mint vet, úgy arat; megfizetek mindenkinek cselekedete szerint. Menj a pogányság közé, a régi, vagy a modernhez, ahhoz ott Afrikában vagy itt Krisztiániában ; milyen Istent találsz ott ? Megtalálod ott a sorsot, vagy ha jobban szereted, a természeti törvényt, azt, a mely vak, irgalmatlan, megváltozhatlan, mely előtt nincs semmi cél, nem tekint imára, hanem lesújt, összemorzsol mindent, a mi útjába akad, ma engemet, holnap téged. Olyan kezek-e ezek, melyekre rábízhatod magad? Kezek azok, erős kezek, de rájok bízhatod-e magadat nyugodtan? Átadhatod-e magadat e szent és igazságos biró kezeibe és aztán nyugodt lehetsz-e? Nincsen-e bűnöd? Átadhatod-e magadat nyugodtan a vak sors kezébe ? Micsoda biztosítékod van arra nézve, hogy téged is össze nem zúz? Nem, barátaim, itt boldog gyermeki nyugalmat nem találhatunk. Ezt érezzük mindnyájan. Ezt érzi az egész világ. Az a világ is, a mely hitetlenségében nyugodtnak és biztosnak lenni látszik. Az az életöröm, mely különösen napjainkban elterül felette, legjobban mutatja nyugtalanságát. Nincs nyugodtság a Jézusban vetett hiten kívül. De a ki ő benne hisz, nyugodt. Miért? Valóban sajátságos a Jézus keze: az az élő Istennek keze és mégis üdvözítő kéz az; kegyelmes, irgalmas, hű üdvözítő kéz. Az a kéz az, mely megérintette a betegeket és megáldotta, az öt kenyeret. Az a kéz az, mely megfenyegette a vihart és kiintette Lázárt a sírból. Ezen kézbe adva érzem magamat — nem a vak sors kezébe, mely minden percben összemorzsolhat — azon Üdvözítő kezében, a kinek van szíve az én fájdalmaim iránt, a ki bír segíteni, így segítve lesz rajtam. Jöjjön bármi is, segítve lesz rajtam. Nem lehet egy éj sem oly hosszú, oly sötét, hogy utána reggel ne következzék. Sőt mi több: ez volt az a kéz, mely engedte magát keresztre feszíteni a világ bűneinek kiengesztelésére. Ezen kéznek átadva tudom magamat — nem, hogy elítéljen bűneim miatt — nem; ez az átszúrt, keresztre feszített kéz, üdvözítő kéz, mely az én bűnömet és vétkemet letörli és engemet a gyarló bűnöst Isten tulajdon kedves gyermekévé teszen. Minő csodálatos boldog nyugalmat ad ez! Az a meggyőződés: Jézus, Isten egyszülött fia, egy az Atyával, ő az én üdvözítőm, szabadítóm minden bűntől, haláltól, a Sátán birodalmától — ezen a szilárd alapon állva biztosan állunk, bizonyosak vagyunk, vidámak, jókedvűek, mindent legyőzünk, mindent elviselünk, mindent elszenvedünk és mindent keresztülviszünk Isten dicsőségére. Azért: higyjél az Úrjézus Krisztusban, úgy boldog leszel. Add át magadat a Jézus kezeibe, úgy nyugodt lehetsz! Van-e jogom ehhez? kérded. Van-e jogom hinni a Jézusban, átadni magamat a Jézusnak, bízni a Jézusban? Van jogod. Te is egy olyan bűnös vagy, a kiért Jézus meghalt. így jogod van ahhoz, hogy neki átadjad magadat, építsél reá! Tedd meg ezt! Határozd el magadat! Add át magadat az ő isteni, erős, az ő irgalmazó szelíd kezeibe. Az én egész lelkemet, örök üdvösségemet kell-e átadnom neki? Nem, a te testedet is át kell adnod és földi boldogulásodat. Ha a legnagyobbról gondoskodik, úgy gondoskodik a legkisebbről is. Azt mondod: tehát önmagamat egészen át kell-e adnom neki? Nem, csatold ez átadáshoz mindazt, a mi sziveden fekszik, a mi kedves előtted. Vannak közöttünk, kiket nyugtalanít az a gondolat, hogy mit hoz a jövő hazánkra, népünkre. Új idők közelednek felénk, felbontva sok olyat, a mi ismert, kedves volt nékünk, új feladatokat tűznek elénk, melyek harcot, nehézséget, vihart idéznek elé. Majd kérdezősködni fognak oly nyugalom és biztosság után, a mely elég erős lesz, hogy elcsendesítse a vihart, megoldja a nehéz kérdéseket. Ezt a nyugalmat és biztonságot nem adhatja nekünk semmi más a Jézusban, az Isten és ember fiában vetett hiten kívül, a ki egy az Atyával, mert ő az egyszülött fiú, mert ő egy mi velünk, mert ő a mi testvérünk, a ki meghalt mi érettünk. Az ő benne vetett hitben élni akarunk. Az ő benne vetett hitben akarunk meghalni. Övéi akarunk lenni életünkben, halálunkban egyaránt. Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek, a ki volt, most is az és lesz, egy igaz Isten öröktől fogva mindörökké. Ámen. Klaveness.