Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-02 / 5. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 37^ érdekszövetkezet? Mindenesetre érdekszövetkezetek, de a keresztény népnek is minden irányban vannak érdekei s bizonyára, ha valaki vagy valami, hát a krisztusi szeretet, a keresztény testvériség, a keresztény hatalom és befolyás van arra hivatva, azokat felkarolni s a kereszt ellen irányuló szervezett támadással szemben a szervezett védelmet állítani." Hogy mit értsünk a „kereszt ellen irányuló szervezett támadással" szemben felállítandó „szervezett védelemmel", annak szembeszökő példáját nyújtja a m. évi emlékezetes „keresztmozgalom" a budapesti tud. egyetemen, a melyről lapunk t. olvasói m. évi 14. sz. a. vezércikkünkből kellő tájékozást szerezhettek. S a midőn Prohaszka Ottokár püspök azt mondja, hogy a XX. század igényei és szükségletei között „a világmegújűás eszméit nem szabad másoknak átengedni, mert azok a mieink:" hát ez ha renaissancenak hangzik is, csak r. kath. szellemben való renaissancot jelenthet, a melynek jellemét eléggé híven tükrözi lelkünk elé Pázmány kora ; s bizonyos, hogy a Prohaszkák és Városyak is, bárha formailag a XX. század igényeinek és szükségleteinek megfelelőleg, de tartalmilag teljesen a Pázmány kora szellemében fognak működni. Ottokár püspöknek sokban igaza van. Igaza van abban, hogy a keresztyénségnek a kor igényeinek megfelelően kell a maga társadalmi, gazdasági és kulturális erőit a népélet fejlődésébe beállítani. Igaza van abban í

1 is, hogy a mai kornak felvilágosult keresztyénekre van ^ szüksége, a kik tüzetes ismeretre tettek szert Krisztusról, lélekről, kegyelemről... Hogy nekünk iskolák kellenek, a hol krisztusi tanítók tanítanak, szószékek, a hol krisztusi papok prédikálnak, egyház kell, a hol a Krisztus ismerete mint langyos eső hull a rögbe fagyott földre... Hogy nekünk nincs okunk félrevonulni a Krisztus világosságával és szentségeivel a kor mozgalmaitól és áramlataitól; ellenkezőleg, hogy a keresztyénségnek „a kor magaslatán, vezető s vajúdó eszméinek áramlatában kell állania, a hol megérezze, hogy mi mozgatja a világot, mi színezi álmait s hevíti lázait". Készséggel bizonyítjuk, mind ebben Ottokár püspöknek teljes igaza van. Ám de épen mert oly helyesen és oly meggyőzően állította előtérbe a Krisztust: kérdjük tőle, miért zárja el a pápás egyház s vele együtt per consequens ő is a hívektől a Krisztus megismerésének és „magunkban való kifejlesztésének" egyedüli biztos forrását és normáját: az Istennek Igéjét ? S ha annyira lelkén fekszik az élő, a személyes hit: úgy mért köti azt holt hatalmakhoz, S egy földi institúcióhoz s miért nem szól a híveinek az egyház helyett az Istennek országáról? Ottokár püspök, ha prelmissáihoz következetes volna, útja nem Róma felé, de Wittenberg felé vezetné... így azonban beszéde egy végzetes inconsequentia, a melyet csakis a rendszer, a melyet szolgál, értet meg kellőleg. így aztán nevezheti bármily buzgósággal a maga pápai egyházát „ecclesia laborans et orans"-nak, valójában az mégis csak [a régi ecclesia militans marad továbbra is; de hogy ez „orans et laborans" alias „militans" ecclesia egyúttal csakugyan „triumfans" is lesz-e, abban, — bocsánat — erősen kételkedünk. „ Sióvölgyi Őrszem." SZEMLE. Mária-forrás. Budapesten LJjlak városrésznek szenzációja van. Valamelyik ház pincéjében forrás buzog fel, a melynek vize elüt a közönséges ivóvíztől. Nosza, az élelmes tulajdonos nyomban kisüti, hogy csodás hatású gyógyvíz. Akadnak vegyészek, orvosok, a kik ráragasztják a flaskákra a forgalmi-türelmi bárcát s idegen szavakhoz bigygyesztett magyar képzős és ragos nyelven elmesélik, hogy használata jó egy tucat ,,-itis" és „-osio" stb. betegség ellen. A hamisított vízszemle alapján egyszer csak megjelenik a miniszteri engedély, mely a bizonytalan bugyogványt gyógyvíznek nyilványítja. Fogadni lehet rá, hogy már akadtak boldog élvező betegjei a divatos italnak. Most egy lelkiismeretes orvos, dr. Péchy János rájött, hogy a Máriaforrás nemcsak hogy nem gyógyvíz, de egyenesen kártékony, bacillustenyésztő anyagokkal teljes és a forrást lezáratta. Igazán szomorú jellemzése korunknak, mely a meggazdagodás vágyának annyira rabságába esett, hogy az emberi élet megrontására, egész nemzedékek kiölésére is kész a „célért" és hozzá még oly cégér alatt, mely a milliók áhítatára spekulál. Miben különbözik Mária-forrásék merénylete a Jáger Mari-féle szerecsikaetetéstől? A dolog lényegére nézve semmiben. Itt is, ott is emberölésről van szó, hatóságok és közvélemény félrevezetéséről valami anyagi haszon érdekében. Az ítélet azonban más. A hódmezővásárhelyi derelyések Mária Nostrára kerültek, e forrás forgalomba hozóit legföljebb anyagi veszteség sújtja: nem üzérkedhetnek tovább a csatornákból, pöcegödrökből szivárgó vízzel. Sőt a közvélemény is csak pár napig botránkozik meg rajta; a bűnt hamar eltakarja a jótékony feledés s a bűnösök magyarosított névvel más üzletágban új szerencsét próbálnak. Még áldhatjuk Istent, ha a becsületes Péchynek valami hitvány fegyverrel neki nem ront az éhes és a táltól elvert had, mint Ibsen halhatatlan művében, A népgyülölöben Hiába, az ember, ha egyszer a vallás csak ajkán és szemében van, de szivéből hiányzik, az erősebb jogának alapján áll s csupán formáit újítja a váltakozó emberöltők szerint. Az orosz forradalom és egyházunk. A forrongó Oroszország hírei nagy hasábokat töltöttek meg politikai lapjainkban már napok óta. Van ennek a szomorú történetnek egyházunkat is érdeklő része, a mennyiben borzalmas jelenetek folytak le a balti tartományokban épen ott, a hol a lakosság legnagyobb része a lutheránus egyház híve. E helyen a szociális forradalommal szemben borzasztó helyzetbe jutott egyházunk. A lázadók behatoltak nem egy helyen az istentisztelet alatt a templomba, megakasztották az istentiszteletet, bántalmazták a lelkészeket. A legelszomorítóbb, hogy a gyülekezetek hívő tagjai nem védelmezték a lelkészt. Ä nők még legbátrabbak voltak, ezek gyengeségükben is oltalmukba vették a megvert, megszidalmazott, megdobált lelkészt. Itt-ott a földesurak is saját életük veszélyeztetésével oltalmára keltek az üldözött lelkésznek. Méltán csodálkozva kérdezhetjük, hogy miként bírt a szociáldemokrácia ily hamar és ily romboló munkát véghez vinni az ev. lett és eszt nép között, és miként volt azzal szemben oly tehetetlen egyházunk? Az egyik ok valóban egyházunk körén kívül esett, ez a hosszú szociális elnyomatás és kizsákmányolása a népnek a német lovagok és nemesek által. Azon beadványában, melyben a nemesség a bajok orvoslását kéri a kormánytól, maga is elismeri a szociális bajok létezését. A másik ok a nép nevelésének elhanyagolása. Itt egyházunk nem tett eleget; mert ideális feladata lehetetlenné lett téve az oroszosító iskolapolitika által. A reformáció elve beleütődött a carismus: egy hit, egy nyelv elvébe. A nyelvtan — a nép lelkének teljesen idegen nyelv — oroszul beszélő eszteket és letteket teremtett, kikben kihalt a kegyelet és tradíció minden érzése. A nyelvtan után jött a vallás. Az óhitű egyház propagan-