Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-26 / 43. szám

412 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 római szék levéltárában is. E hitlevél a magyar szabadság lelke és koronája. Ebben gyökerezik ez a jelen peres állapot is. És e hitlevél, mint az uralkodók kötelességeinek rövidre fogott zsinórmértéke, de viszont az alattvalóknak is birája és oltalma: lemossa rólunk teljesen ar lázadás vádfoltját. Azért jónak láttuk azt, egyrészt, hogy azoknak, a kik tárgyilagos Ítéletre törekesznek, nagyobb világosságot nyujtsunk, másrészt meg rágalmazóinknak megcáfolására, jelen iratunkba szó szerinti szövegében beilleszteni. És a felséges király hitlevelére, e Istennek színe előtt és az evangéliumra való hivatkozással, mielőtt megkoronáztatott volna, esküt tett mindeddig minden egyes király, származott légyen akár magyar, akár idegen vérből; esküt tett a mostani uralkodó is. Ámde nemcsak ez esküvel kötelezték magukat a nemzet alkotmányos jogainak tiszteletbentartására, hanem ezenkívül és felül még külön királyi hitlevelet is állítottak ki 17 ponttal, a melyekben a nemzeti törvények és szabadságok egész summája, mintegy dióhéjban van összefoglalva. Ám e pontokat, a helyzet és alkalom szerint, egytől-egyig megváltoztatták, önkényesen elmagyarázták s végre is a túlhajtott uralmi vágy következtében teljesen félredobták. Innen a sok panasz, siralom s a sérelmi felterjesztések özöne; s mert elégtételt nem nyertünk, innen a harc és háború is, a melyet az imént részletezett okokból kezdettünk meg s folytatunk is mind e mai napig s a melynek vége Isten ő szent felsége kezében van: de hiszszük, hogy e vég számunkra kedvező lesz, mert az ügy, a melynek védelmére keltünk, igaz ügy. Ezeknek előrebocsátásával, hogy ügyünk igazságát ország-világ előtt teljes fényében feltüntessük, szükségesnek láttuk a királyi hitlevelet is ideigtatni, majd meg a császár ő felségének manifesztumát is leközölni, nehogy úgy tűnjünk fel, mintha oly dolgokkal, a melyek e diplomával, az ország törvényeivel és szokásaival ellentétben állanak, közösséget vallanánk, avagy a mi eljárásunk feletti szabad Ítélethozatal elől gyáva hallgatással elhúzódnánk. * A királyi hitlevél tartalma ime a következő: „Mi, Lipót, Isten kegyelméből Ausztria főhercege, Burgundia, Stiria, Karinthia, Krajna hercege, Tirol és Grörc grófja stb. jelen iratunkkal tudtára adjuk mindeneknek, a kiket illet, hogy miután Magyarország s kapcsolt részeinek összes főpapsága, zászlósai, mágnásai, nemessége s egyéb karai és rendei, megszívlelvén III. Ferdinándnak, Isten kegyelméből a szent római birodalom választott császárának, Német, Magyar és Csehország stb. királyának, ők kegyelmes uruknak s nekem szerelmetes atyámnak, irántuk tanúsított atyai kegyes jóindulatát, nemkülönben velünk magunkkal szemben is hasonló várakozásokat táplálván, saját jószántukból eredő buzgó kérelmükre megnyerték ő felségétől az engedélyt, hogy minket, régi szokásaik és szabadságaik szemmeltartásával, egy értelemmel, törvény szerint királyukká s uralkodójukká választhassanak és kikiálthassanak s az isteni kegyelem segítségül hívása után megkoronázhassanak: hódolattal kértek, hogy az alábbi cikkelyeket, egyenként s összeségökben, mint helyeseket s nekünk is kedveseket elfogadni, azokkal való egyezésünket kijelenteni s mind magunk megtartani, mind mások által megtartatni méltóztassunk. E cikkelyek szószerinti tartalma a következő (Itt a kiáltvány közli II. Endre ismeretes diplomáját, az ú. n. aranybullát, illetve ennek záradékát, a melyben, azon esetre, ha akár maga, akár utódai megszegnék az alkotmányt, a nemzetnek jogot ád a fegyveres ellenállásra, a nélkül, hogy hűtlenség bűnébe esnék.) Itt a kiáltvány szórói-szóra leközli a koronázási hitlevélnek már fentebb is említett nevezetes 17 „kondícióját", vagyis azon feltételeket, a melyekhez a magyar nemzet, a maga részéről, a király megválasztását kötötte s a melyeknek megtartására magát a király, eskü alatt, sajátkezű névaláírásával lekötelezte. Kivonatban a 17 feltétel a következőleg hangzik : I. A megválasztandó király kötelezi magát, hogy az ország összes szabadságait, kiváltságait, törvényeit jogait és szokásait tiszteletben tartja, különösen is kiemelve a bécsi és a linci békekötéseket becikkelyezö 1608. és 1647. évi törvényeket. E helyütt, tekintettel a linci békekötés nagy jelentőségére, a kiáltvány ugyancsak szószerint leközli a linci békepontokat is, a melyeket, minthogy tartalmuk közismeretes, csak kivonatosan érintünk. Az 1. pont megerősíti az 1608. évi koronázás előtti nevezetes I. t.-cikket, a mely Magyarországban a teljes vallásszabadságot biztosítja. A 2. pont kimondja, hogy senki vallásának szabad gyakorlatában ne zavartassék s más vallású szertartásokra ne kényszeríttessék. A 3. p. megtiltja a lelkipásztorok kiűzését, illetőleg a kiűzött lelkészeknek jogot ád a visszatérésre. A 4. p. az elfoglalt templomok s a parochiális jövedelmek visszaadását parancsolja meg. Az 5. p. kimondja, hogy a törvény áthágói büntetés alá esnek, tehát a tör* vénynek garanciájáról is gondoskodik. A 6. p. megköveteli, hogy az eddigi pontok a legközelebbi országgyűlésen törvényerőre emeltessenek. A 7. p. a jezsuiták kiűzetéséről, a tizedről, az ősi birtok elidegeníthetetlenségéről, az idegen katonáknak az országból való eltávolításáról szól, megtiltva a magyar katonáknak a haza határain kívülre való kivezénylését, illetőleg elhelyezését s megkövetelve, hogy a magyar államügyek és hivatalok ellátására csak magyarok alkalmaztassanak. A 8. p. megszabja, hogy minden 3 ik évben országgyűlés tartandó. A 9. p. végül az amnesztiáról intézkedik. A békepontokat befejező hitelesítő záradék szerint a király (III. Ferdinand) e pontokat elfogadja, megerősíti s annak megtartására magát és utódait lekötelezi. II. Második feltétel, hogy az ország jelen sérelmeit a király (Lipót) rögtön trónralépte után országgyűlésen orvosoltatja, a melyet 6 hónap alatt összehívni köteles; s hogy ezután is minden 3 év leteltével országgyűlést tart. III. Hogy a Magyarországot s ennek kapcsolt részeit érdeklő ügyekben csak magyarok tanácsával él s azok elintézését is kizárólag csak ezekre bízza. IV. Hogy a végek kormányzó hivatalait az országos törvény (1608 : 11. t.-c.) értelmében látja el. V. Hogy az igazságszolgáltatást szigorúan az ország alkotmánya és törvényei szerint fogja intézni. VI. Hogy a vallásügyben szigorúan a bécsi békéhez s az ezt becikkelyezö koronázás előtti az (1608 :1.) t.-cikkhez fogja magát tartani, a mely törvény t. i. a vallás teljesen szabad gyakorlatát biztosítja az egész ország összes lakosságának, minden rend és rangkülönbség nélkül. VII. Hogy a nádorválasztásnál is szigorúan megtartja az 1608: III. s az ezt követő többi törvényeket.