Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-10-19 / 42. szám
II g V Budapest, 1906 . október 19 . 42. szám. EVANGELIKUS (FFIÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony,/Konvent-utca 11. szám. DÓHIVATAL : HORNinfisTSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatalaVBudapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. Tárca: A párbér. Dr. Mikler Károly. — TARTALOM: Én és az Atya egy vagyunk. — Templom a családban. Kapi Béla. Egyházi élet. — Szerkesztői üzenet. Én és az Atya egy vagyunk.* János ev. 10, 22—38. Urunk Jézus, add, hogy te benned Istent láthassuk és átadhassuk magunkat nyugodtan a te üdvözítő kezeidnek, úgy erősek és férfiasak leszünk. Ámen. Én és az Atya egy vagyunk. Az Atya én bennem van és én ő benne vagyok. Jézus megingatkatlan meggyőződése volt az, hogy ő egy volt az Istennel. Ez a meggyőződés vezette őt. Ez vezette őt az egész életen át. Emberi életet élt, sok tekintetben szegény és sanyarú emberi életet. De azt azon sohasem ingadozó meggyőződésben élte: Isten én bennem van és én ő benne. Biztos kézzel nyúlt az isteni erők műhelyébe és mindig azon erőt ragadta meg 1, melyre szüksége volt. Ez a meggyőződés vezette őt a halálon át. Gonosztevők halálát szenvedte. De átszenvedte azt szent szeretetben és isteni fenségben. Halottakból való feltámadása által húsvét reggelén Isten e meggyőződést megpecsételte, 0 erősen megbizonyosodott arról, hogy Isten fia, szentsége szerint, a halottakból való feltámadás által. Sokan vannak, kik ellenmondanak Jézus ezen meggyőződésének. A fődologban egyetértenek azokkal, kik azt mondták: jótettedért nem kövezünk meg, hanem istenkáromlásodért, mivel ember létedre mégis önmagadat Istenné akarod tenni. Van-e ennek valami jelentősége? Vájjon vesztenénk-e azzal, ha ama hitet kiküszöbölnénk: Jézus Isten egyszülött fia, egy az Atyával? Nem segíthetnénk-e magunkon azon hittel: Jézus nagy ember volt, vallásos lángész? * Mutatvány a Luther-Társaság legújabb kiadványából, Klaveness Th. Az evangélium a jelenkornak hirdetve c. művéből, melyet Szeberényi Lajos Zs. mesteri fordításának köszönhet egyházi irodalmunk. Megszerezhető lapunk útján is. Ára 1 K 20 fill. Templom a családban. (Észrevételek Paulik János „Postilla" tervvázlatára.) A Luther-Társaság folyó évi közgyűlése elé Paulik János nyíregyházi lelkész egy magyar „.Postillára a vonatkozó javaslatot terjesztett, mely az Evang. Őrálló 33. és 34. számaiban s a Luther-Társaság évi jelentésében szintén napvilágot látott. A közgyűlés nem mélyedt el a javaslat tárgyalásába, hanem kiadta azt egy külön bírálónak s az egész kérdés megvitatását az irodalmi szakbizottság elé utalta. Ezzel e javaslattal kívánok én e néhány sorban foglalkozni. Teljesen egyetértek a javaslattal a „Postilla" célját illetőleg. Célja: a házi istentiszteletet megerősíteni és lehetővé tenni. Szórványaink széles mezőin szétszórt csontoknak odanyújtani az istenige éltető szavát. Láthatatlan lelki kötelékkel az egyházhoz kapcsolni azokat, kik a nagy távolság folytán erről könnyen megfelejtkeznek. Éleszteni a vallásosság tüzét a családokban, öregekben és fiatalokban. Ez a cél. Komoly magasztosságát senki sem vonhatja kétségbe. Igazat kell adnunk a javaslat készítőjének abban, hogy egy ilyen könyvre nagy szükségünk van. Régóta érzett hiány szűnnék meg ez által. De a cél megjelölése sokkal könnyebb, mint a feleletadás a „ hogyan "-ra. Miképen valósítsuk meg a Postilla tervezetét — ez a kérdés. És itt be kell vallanom, hogy a javaslattevőt nem követhetem azon az úton, melyet, mint célhoz vezetőt, elfogadásra ajánl. Paulik János lelkész úr azt ajánlja, hogy a Postilla elkészítése egy külön szerkesztőre bizassék. Az majd a szellemi munkások soraiból állít össze egy olyan gárdát, mely a munkát elvégzi. Úgy gondolja: hogy a beküldött prédikációk vagy elmélkedések közül kiválasztja a legjobbakat és így több szerző munkáiból összeállítja azt a művet, melyre oly nagy szükségünk van. Az ő javaslata szerint a Postillát összeállítják, szerkesztik. És én ebben látom a fő tévedést. A Postillát nem szerkeszteni kell, hanem megírni. Az a munka, mely ennek a javaslatnak alapján keletkeznék, a legjobb esetben jeles prédikációk gyűjteménye lenne, de nagyon félek, sőt bizonyosra veszem, hogy nem lenne Postilla, nem lenne az, a minek lennie kellene: templom a családban. Azok az egyházi beszédek, melyek ebben a műben helyet foglalnának, bizonyára kimagaslanának evangeliumszerűségükkel és hiterősítő jellegükkel. De vájjon megfelelnének-e annak a
