Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-26 / 4. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 29 vallási, bibliai alapon meg tudja tárgyalni, két irányban is nagy tanulmányokat kellett, hogy tegyen. Csak úgy találomra idézek néhány thémát híres hitszónokok beszédeiből: modern életünk veszélyei; nemzeti nagyságunk támaszai (lelki sajátságok) nemzeti nagyságunk ellenségei (saját hibáikat érti). Kötelességeink gyarmataink iránt; nevelésügyünk; a munkáskérdés; a házasság; irodalmunk felelőssége és hibái; leányaink; fiaink jövője ; gyermekvédelem ; a mindennapi kötelesség és a vallási kötelesség; Istentagadás; az emberiség testvéri viszonya; nagy emberek életének példaadása; a templom mint társadalmi tényező ; isteni törvények a természetben ; kötelességek; jogaink és hibáink az élvezetek keresésében: mire oktat más nemzetek sorsa stb. És mennyit lehetne még felsorolnom ! Három vasárnap pedig van az esztendőben, a mikor minden felekezetnek minden templomában meghatározott thémáról kell beszélni: s minthogy Angliában az állam, a társadalom is segíti a templomok céljait, viszont csak jogos, hogy a templomok is segítsék az állam és társadalom céljait azzal, hogy pl. a béke vasárnapon {Peace Sunday) a világbéke minden másnál nagyobb és áldásosabb eszméjét hirdessék. Gondoljuk el, hogy Angliában azon a vasárnapon 57,000-nél több templomban szárnyal a béke fehér galambja ! Egy másik vasárnap az ú. n. Citizen Sunday, mikor az állampolgári kötelességről kell szólni; a harmadik a Temperance Sunday, mikor a mértékletesség mellett emel szót a lelkész, hirdetve, hogy mindaz, a mit a legáldásosabb intézmények emelnek rajtunk, mind hiába való, ha mi saját magunk romboljuk szét barbár kézzel emberméltóságunk fenséges templomát a mértékletlenség lesülyesztő, durva bűne révén. Ha egy-egy kitűnő, fontos könyv jelenik meg, a mely pld. sok gondolatot kelt föl az emberek lelkében, de talán félreértésekre is visz, a papok ezt beszédjük thémájává teszik, — szóltak aztán pl. egy-egy nagy költő erkölcsi tanításáról, idegen vallások érdemeiről és tévedéseiről stb. Azt kérdezhetné valaki, igen, de hogyan leljen időt egy pap arra, hogy beszéde érdekében ilyen socialis irodalmi, tudományos kutatásokat tegyen? Erre először is azt felelem, hogy az ember rendesen sokkal több mindenről tud, mint maga is hiszi, csak ne röstelje a tudása tárházát egy kicsit átkutatni oly célból, hogy másoknak használjon vele. Könyveink, lapjaink révén voltakép nagyszámú fontos kérdéssel vagyunk folytonos érintkezésben. Az angol lelkészek rengeteget jegyeznek ki könyvekből, vágnak ki újságból egy olyan asztalfiók számára, a hol a prédikációknak való nyersanyag van. De tény aztán s ezt semmi esetre se hallgassuk el, hogy az angol papot nagyon segíti munkájában a szószék csere (changing of pulpits). Például az év ötvenkét vasárnapja közül mondjuk tizenkét vasárnapon cserélnek templomot a papok s kiki felhasználja az egyszer már elmondott beszédet máshol. Ez tizenkét beszéd készítésétől menti fel s a hallgatóság sem veszt vele, mert új eszméket nyer. Másik nagy dolog az, hogy Angliában (kivált a disszidens felekezetek között) egyáltalán nem kell, hogy mindig pap legyen az, a ki prédikál. A mint a gyülekezet egy emberről elismeri, hogy jelleme, tanultsága képesiti a vezérszerepre, már felkérhetik, hogy istentiszteleteiket vezesse. Ezek a kitűnő szolgálatokat tévő lay preacher-ek világi szónokok. Például Woolwich városában évekig a polgármester vezette az egyik templomban az istentiszteletet; a londoni egyetemen az egyik kiváló tanár, Dawse Hicks, meg a vizsgáló bizottság egyik ismert tagja, Mellone szintén évekig minden egyházi dolgot végeztek egy-egy (unitárius) templomban. Cadbury, a nagy emberbarát, a ki munkásainak kertvárost varázsolt a csokolád gyára szomszédságába, ismeretes szónoka a kvekker szószékeknek. Szóval, az egyház nem fél munkásai közé fogadni bárkit, a ki a Krisztus szellemében jön s viszont nem fél a maga embereit kibocsátani az emberiség nagy érdekeinek porondjára. A közös célra vivő úton mind egymásra lelnek, mintegy inegdicsőitésekép annak a szónak: „Arról ismerik meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek." És vájjon a mások lélekbeli emelésének, fölvilágosításának munkája másért történik-e, mint az emberszeretet céljaiért? Az angol pap belátta, hogy a mai világban a lelkész szerepe zsugorodhatik nagyon kicsivé és nőhet igen nagygyá, a szerint, hogy ö maga mivé teszi. Beéri-e azzal a parányi működési körrel, melyet a világ mármár elavultnak kezd nevezni; csupán egy elvont theologiai beszédre szorítva embertársai javára szánt szereplését, engedve azokat kisiklani a maga befolyása alól; — vagy e helyett arra tör-e, hogy ereje, tudása, folytonos önművelése révén igazi vezére legyen a népnek, részt kérve annak minden érdekében, minden gondolatában s így szerezve tekintélyt, méltóságot a maga állása és az egyház számára. (London) Gineverné Györy Ilona. TÁRCA. Hitünk alapja. ii. Térjünk vissza Kantra! Ő lerontotta a régi istenbizonyítékokat, kimutatván, hogy tiszta észből Isten létezését le nem vezethetjük. De kimutatta azt is, hogy Istent felvenni mégis csak kénytelenek vagyunk. Ugyanis szellemi életünk egy legfontosabb jelensége az, hogy az erkölcsi törvényt reánk nézve kötelezőnek elismerjük. Lelkiismeretünk ennek bizonyítéka. De mivel azon élet, mely ezen erkölcsi törvény szerint igazodik, sokszor nem leli a földön jutalmát, kell, hogy legyen Isten és halhatatlanság, a ki itt a földön elmaradt jutalmat pótolja. Szóval Kant az erkölcsre alapítja a vallást. S így hitünk alapja itt az erkölcs volna. A XIX. században sok theologus követte Kantot ezen a téren, hogy a vallás alapját az erkölcsben keressék. Bitschl s egész iskolája, leginkább Herrmann, Kant nyomában járnak. De bizonyos, hogy a keresztyén hit a viszonyt épen megfordítja. Nem az erkölcs a hitnek, hanem az evangeliom szerint a hit az erkölcsnek alapja. A hitből fakadnak a szeretet cselekedetei. így tehát azt sem oszthatjuk, hogy az ú. n. erkölcsi bizonyítékkal többre mennénk az Isten létének bizonyításában. Az erkölcs sem lehet a mi hitünk alapja. III. Ha az első bizonyítékok az észben vagy értelemben keresik a hit alapját, úgy az erkölcsi bizonyíték az akaratra helyezkedik. E kettőn kívül hátra van még lelki életünkben az érzelem, melyre hitünket alapítani lehetne. A mint tudjuk, ezen az úton haladt Schleiermacher híres beszédjeiben és később hittanában is. Lehet, hogy közülünk is sokan ezt a nézetet helyeslik. De lássuk csak közelebbről. Mi az érzelem a mi lelki életünkben? Olyan gerjedelem, melylyel lelkünk úgy az érzetekre és képzetekre, mint az akarat nyilvá-