Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-21 / 38. szám

335 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 eszközei s ugyanaz működésének tere, mint a gyámintézetnek : segíteni a szerencsétleneken, gyámolítani az erőtleneket s vigasztalni a szenvedőket. Sokan sokat vesztettek ő benne. Hogy ki vesztett legtöbbet? ki mondhatta el magáról: „Én reám fordultanak a rettegések, melyek mint a szél, úgy üldözik az én lelkemet és az én éltem mint a felhő, elmúlik". (Jób XXX. 15.) Mindegyikünk tudja, 0 az, kitől két héttel ezelőtt hallottam : Az én napom leáldozott, életem csak egy csillagtalan éjszaka. Esaiás prófétának ide vonatkozó szavait mi vigaszképen ő reá csak folytathatjuk: „Nem lészen többé néked a nap nappali világosságod és a holdnak fénye nem világosít meg téged, hanem az Úr leszen néked örökké való világosságod és a te Istened a te dicsőséged ... és a te keserűségednek napjainak vége szakad". Ésaiás LX. 19. A gyámintézet szűkebb körén túl esik, de a messze távol köréből átcsillámlik egy fénysugár, melynek rezgésének jegyzőkönyvünk lapjairól is visszatükröződni kell. Három század különösen első felének vérzivatara vonult el felettünk az időtől fogva, midőn Bocskay István a vallási és politikai szabadságáért fegyvert fogott s azt a bécsi békekötésben részünkre biztosította s. a. t. Az ő szelleme munkálkodjék mi bennünk is, mert Bocskay fellépéséből megtanulhatjuk, hogy a protestantismus nemcsak a felvilágosultságnak zászlóvivője, hanem az államok egyik leghatalmasabb fentartója. A protestantismus erejét a gyámintézetből is meríti, igyekezzünk ezt gyarapítani, erősíteni. „Az imádság a paradicsomnak csak fele útjára vezet, a hithűség már az ajtón kopogtat, de csak a szeretet művei tárják azt fel". (Ruckert) Arany szavak ezek, melyek bár mindegyikünk szeme előtt ragyognának. Ezen óhajtással nyitom meg jelen gy. gyűlésünket. {Tolnai.) A dunántúli egyházkerületi lelkészegylet értekezlete. A dunántúli egyházkerületi lelkészegylet f. évi értekezletét Bonyhádon, szept. 5-én cl. e. 8 órától közel d. u. 1 óráig tartotta Gyurátz Ferenc püspök egyesületi elnök és Ihász Lajos kerületi felügyelő tiszteletbeli elnök vezetése mellett. Méltó érdeklődést keltett az elnöknek a figyelmet mindvégig lekötő megnyitó beszéde, melyben a vallás jelentőségével s az emberi haladásra való hatásával foglalkozott. A vallás — úgy mond — lelki élet, mely által összeköttetésbe jövünk az örökkévalóval, a leghívebb útitárs a földi életen át. A művészetek, ennek emlőin nyerték legfőbb táplálékukat s hatása az élet összes viszonyaira kiterjed. A valláson alakult a család, mint Fustel de Coulanges „Ó kori község" című művében mondj a: „a család alapító elve a vallás. A hajlék közepén ótt áll az oltár, melyen a család feje főpapi tekintélylyel áldoz s ha a fiú családot alapít, az első tüzet a közös oltárról viszi az ő új oltárára. A városok összetartó kapcsa a közös vallásos érzés volt. A vallásos fogalom és társadalom egy időben indult fejlődésnek, áthatotta az a törvényhozást s az egész társadalmi s politikai életet. A hadvezér az oltár mellől indult ki véres csatáira s visszatérve az oltárnál rakta le áldozatát. Szóval a vallás mindenütt ott található, hol alakulás, fejlődés, haladás van. Igazság az, hogy a mely erő létre hoz valami intézményt, az marad annak fentartó szerve. A vallás hanyatlásával család s társadalom hanyatlik. Független morált a történeti s nemzeti élet nem mutat soha. Buddha az erkölcstanban kereste az embert boldogító utat. Azt tanítja, hogy az ember maga magának megváltója s Istenre nincs szüksége. S mi lett? Halála után követői őt magát istenítették. A francia forradalom elvetette a vallást, de igen hamar belátta annak szükségességét s egy tetszetős nő képében az észt istenítette. Maga Robespierre úgy nyilatkozott: „ha Isten nem volna, teremteni kellene." 1870-ben a commune mindent kigúnyult, de nyomán a pusztulás angyala jelent meg. Sokan azt tartják ma az önálló, művelt társadalom nélkülözheti a vallást. Ez nem talál igazolást sem a történetben, sem az emberi természetben. Az ember ma is ép oly gyarló s szüksége van a vallás vezető karjára. Schlosser szerint is: „semmi philosophia nem pótolja a nép életében a vallást." Az emberi ész szűk kört hódított még meg s ezen túl kezdődik a hit, a vallás. Az élethez sok oly csapás, csalódás tapad, hol az ész nem segít, nem kivánatos-e tehát a vallás, mely feltámasztja a csüggedő reményt? A vallás az Istenben való bizalomnak, lelki megnyugvásnak legerősebb alapja s áldás lesz mindaddig, míg a sejtelem látássá válik. A sok vallás közt a legtökéletesebb a keresztyén vallás, mely a testbe öltözött igét hirdeti. Megvalósulva látjuk benne a jóság eszményét. Az evangéliumok oly gyöngysorok, melyek el nem avulnak soha. A keresztyén vallás közel 2000 év óta érezteti áldó hatását. Nem ellensége a tudománynak, sőt támogatja azt, azt tanítván: „mindezeket megpróbáljátok, a mi jó azt megtartsátok s az igazság szabaddá teszen titeket." De a tudomány sem lehet ellensége, hisz abból nyer életet. Geibel szerint; „a philosophia végeredménye azon tudat megérlelése, hogy hinnünk kell." Ismeretes Bacon-nak is azon mondása, hogy a tudomány jól felfogva Istenhez vezet. A keresztyén vallás Jézushoz törekszik elvezetni, e célból küld ki hivatott munkásokat. Ezek a lelkészek. A lelkészi kar munkáját sokan hajlandók csekélybe venni, ha nem övezi fény, de ennek hiányában is komoly, magasztos munka az. A lelkész éleszti a harcot a bűn ellen, vigasztalással enyhíti a földi élet által vágott sebeket, azon munkát, hogy az evangeliom áthassa a család s a társadalom egész életét. Az eszményit szolgálja s ez által egyengeti az utat az Isten országához." A szószék nem köti le egészen a lelkész munkaerejét, utalva van arra is, hogy figyelemmel kisérje népe minden igazságos törekvését. Jézus is szerte járt, jót tett mindenekkel, orvosolta még a testi sebeket is. A lelkész is szép tisztet tölthet be ezzel, egyengeti az utat .boldogabb jövőhöz, éleszti a tiszteletet maga iránt s gátolhatja a rajongók tanácsának terjedését, kik a vallás, család s társadalom megbuktatására törekesznek. Ha valaha, úgy ma kell, hogy a lelkész a Krisztus jó vitézének mutassa magát. Az egyház apostoli munkát követel, ne csalatkozzék bennünk ; a munkákan meg ne lankadjunk s az áldás el nem marad. Üdvözli a megjelenteket, sajnálatát fejezvén ki, hogy sokakban még nem elég erős az összetartozás érzete, üdvözli elnöktársát s a megjelent világi urakat, áldást kérve a munkára a gyűlést megnyitja. A nagy tetszéssel kisért megnyitó elhangzása után az értekezlet mindenek előtt is arról a mélységes gyászról emlékezik meg, mely szeretett s tisztelt elnökét, felejthetlen nejének elvesztése által érte s hálát adva a jó Istennek azért, hogy elegendő lelki erőt adott neki a csapás hordozására, jkönyvében részvéte jeléül egy cypruslombot helyez el arra a sírra, melyhez a legszebb emléket szeretetével, jótékonyságával a megboldogult maga állította. Majd méltányolva azt a panaszt, hogy