Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-21 / 38. szám

334 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 megközelíti a supplicatio egykori jövedelmét. Általában a kőszegi leányiskola egészen szívéhez nőtt a kerületnek. Érdekesek a népmozgalmi adatok is, ha az ember olvasni tud belőlük. Az áttéréseknél 90 nyereséggel szemben 91 veszteség áll, a vegyesházasok szerződéseinél 50 nyereséggel szemben 39 veszteség. Voltaképen a status quo fentartása, a határvonal megvédése csak, de ez is haladás a megelőző évekhez képest. Nyilván tartják az Amerikában élők számát, a mi 3000-re rúg. Annak bizonyságát látjuk benne, hogy az egyház keresi az élettel való szoros kapcsolatot. Beszámol a jelentés a házi és nyilvános istentiszteletek hatásáról, a belmissiói mozgalmakról, vallásoktatásról, iskola ügyről. A Bocskay-alapítványra 1600 kor. gyűlt be. A püspöki jelentés során a 48. XX. végrehajtására vonatkozó miniszteri nyilatkozatot vették tárgyalás alá. A gyűlés erre vonatkozólag Horváth Sámuel esperes indítványát fogadta el, a mely szerint a kerület köszönettel veszi ugyan a kilátásba helyezett 3 millió koronát, azzal azonban a prot. egyházak jogos igényeit kielégítve nem látja és teljes mértékben fentartja a két egyház közös bizottsága memorandumában a törvény végrehajtását, illetőleg lefektetett alapelveket. Bctncsó Antal a főiskolai ügyekről tett jelentést, s ezek során a közgyűlés a soproni theol. akadémián az írásmagyarázat és systematica theologiai tanszékére, 2400 korona törzsfizetéssel és 400 kor. lakáspénz-illetménynyel Pröhle Károly lajtaujfalui lelkészt választotta meg, rendkívüli tanári minőségben. A debreceni főiskolán szervezendő filozófiai fakultás költségeinek fedezéséhez a kerület nem járult hozzá. Majd a pénzügyi bizottság jelentése következett, Hering Zsigmond előterjesztésében. Ennek során AlsóLendvának 14,500 kor. segélyt folyósítottak. Hosszas vitára adott alkalmat a soproni tanítóképző ügye. A kerület nem igen képes az intézetet modern színvonalon tartani; tehát vagy újabb áldozatok meghozatalára van szükség, vagy pedig át kell engedni az iskolát az államnak. Az államosítás gondolata azonban, egészen helyesen, élénk visszatetszést szült. A kérdésben nem is történt döntés, hanem az elnökség bízatott meg annak tanulmányozásával és annak kipuhatolásával, hogy az állam minő feltételek alatt venné át az intézetet. Kimondta a gyűlés, hogy a keriilettörténetét megíratja. A mű szerkesztésével PeM/r Sándor theol. tanárt bízta meg. Az első napi ülés hátralevő részében általában pénzügyi dolgokat intéztek el. A számvevő fizetését 1000, az alszámvevőét 600, az ellenőrét 400 koronában állapították meg. A felemelt államsegélyből 10.700 koronát osztottak ki a lelkészek és a tanítók között, működési pótlék cimén ; az esperesi tiszteletdíjakra 6600, a soproni theologiának 6000, a bonyhádi gymnasiumnak 1200, a felső-lövői gymnasiumnak 700, az egyetemes theologiának 700

: a Luther-Társaságnak 600, a Hivatalos Lapnak 600, a kőszegi leányiskolának 9000 koronát szavaztak meg. A szept. 7-diki ülésben a népiskolai bizottság jelentését tárgyalták, s örömmel vették tudomásul az iskoláztatás kedvező viszonyait. Kimondották, hogy a jövő iskolai évtől kezdve az új állami tantervet léptetik életbe az elemi iskolákban, s ennek megfelelőleg új vallástanítási tantervet dolgoztatnak ki. Kimondották, hogy a felekezeti tanítók nyugdíjügyének méltányos rendezését és fizetésüknek az államiakéval egyenlővé tételét az egyetemesgyűlésenszorgalmaznifogják. Még a missiói és a gyániintézeti bizottság, a számvevőszék és a kerületi levéltáros tették meg a jelentéseiket s ezeknek és kisebb belkörü ügyeknek az elintézés után a gyűlés d. e. 11 órakor véget ért. Ugyancsak szept. 5-én ülésezett az ének- és zenepártoló egyesület is, dr. Berzsenyi Jenő és Stettner Gyula esperes elnöklete alatt. A megnyitás után Bancsó Antal tett jelentést az egyesület működéserői és a pénztár kedvező helyzetéről. Az egyesület hat gyülekezetnek 60—60, két gyülekezetnek 40—40 korona, a tanítóegyleteknek 3—3 korona segélyt szavazott meg, s ezenkívül több gyülekezetnek chorál-könyveket és énekeskönyveket adományozott. Támogatásába vette a gyűlés a Sárospatakon megjelenő Protestáns Zeneközlönyt is s megrendelésre ajánlotta a tanítóegyleteknek, megigérvén, hogy az előfizetési összegeknek felét fizetni fogja. Miután az egyesület által kibocsátott „108 dallamos" énekfüzet elfogyott, a gyűlés elhatározta a füzetnek újból leendő kiadását. A gyámintézet működéséről való jelentést az Egyetemes Gyámintézet gyűlése idejére tartjuk fenn, közöljük azonban a világi elnök, dr. Berzsenyi Jenő megnyitó beszédét: Tisztelt közgyűlés! Ker. gyűléseink bizottságainak évről-évre nagyobbodó tárgyhalmaza gyűléseink tartamát folytonosan meghosszabbítja s ez által a türelem kimerül s azt eredményezi, hogy a bizottsági munkálatok összetorlódnak és a tárgyaknak gyors elintézése, mintegy kierőszakolása, keresztülhajtása következik be. Első esetben az egyik bizottság működésének megbénítása, a másodikban a felületes selejtes munka az eredmény. Ezért határoztam el, hogy a gyűlés ügymenetét ne hátráltassam, gyűlésünk egyszerű megnyitását minden bővebb bevezetés nélkül. De lehetetlenné vált elnökileg ezen év megrázó eseményeinek habár csak szűk keretben is halvány képét be nem mutatni, hogy érzelmeinkről tudomást vegyenek azok is, kik majd egykor jegyzőkönyvünk megsárgult lapjait forgatják. Mindegyikünk tudja, mindegyikünk érzi azt a veszteséget, melylyel a Mindenható kikutathatlan végzése br. Radványi Béla e. e. e világi gyániintézeti elnök május 2-án történt elhunytával e. gyámintézetünket sújtott. Mily odaadással, ragaszkodással, buzgósággal, szeretettel viseltetett ő gy. iránt, tanúsítja azon erős akarat, azon szilárd megdönthetetlen hithűség, melylyel gyámintézetünk gyenge hajójának kormányát 2 évtizeden keresztül minden szirten és zúgó elnyeléssel fenyegető hullámok között vezette. Most is hallom azon hazafias lelkesitő szavakat, mint sírból visszatérő visszhangot, melylyel sátoraljai e. gyűlésünket megnyitotta. Küzdött már akkor a testét emésztő kórral, de a lélek erős volt és szavai a hithű protestáns és erős magyar hazafias érzelmeknek nyilatkozatai voltak. Körünkben élete világának utolsó fellobbanása volt ez. Betegség tartotta őt ezentúl távol tőlünk, de mint világi elnöke, gyámintézetünknek megmaradt utolsó pillanatáig. Az e. e. e. gyűlés feladata lesz őt méltón ünnepelni és más lapra tartozik politikai és irodalmi működésének méltatása, de elmaradhatatlan és kötelességünk is, hogy jegyzőkönyvünk elévülhetetlen érdemeit lapjaira jegyezze, elhunyta feletti fájdalmának kifejezést adjon, s áldást rebegjen emlékére. A csapás ritkán jön egyedül. Mi dunántúliak érezzük leginkább, hogy az e e. e. gyámintézet bánata világi elnökének elvesztése után néhány hétre csak fokozódott, midőn egyházi elnökét is megrendítő pótolhatatlan veszteség érte áldott lelkű nejének elhunytában. Fel kell itt említenem nemcsak azért, mert kerületünk püspökének fájdalmában osztozunk, hanem azért, mert a megboldogultnak ugyanaz volt a célja, ugyanazok voltak