Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-21 / 38. szám

333 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 latos alaptörvényének szövegéből a jogegyenlőséget elsikkasztatni nem engedjük. A viszonosság a kormánynak azon tényeit irányítja, melyek által az egyes vallásfelekezetek közti viszonyokat kell szabályoznia, a jogegyenlőség pedig a kormány azon intézkedéseit szabályozza, melyek által egyenlő és részrehajlatlan bánásmódban reszesít külön-külön valamennyi bevett vallásfelekezetet. Mindenesetre nemes a cél, s szándék erősíteni, fentartani ezen mi soknyelvű s sok felekezetű hazánkban a vallási békét; de ezt a nemes célt megközelíteni, elérni máskép nem lehet, hanem csak akkép, hogy a kormány, a törvény egyenlő mértékkel mér minden egyháznak, minden honpolgárnak. A vallás- és közokt. miniszter pedig leiratában a szóban levő kérdésre nézve ekkép nyilatkozik: „miután a kormánynak 1904 október 20-án 4972 M. E. szám alatt kelt leirata a bizottságot az emlékirat első részében felsorolt konkrét kérdésekre nézve elvi kijelentésével egyelőre megnyugtatta, az előző kormánynyal folyamatban volt tárgyalások fonalát az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása ügyében a hivatott t.-c. 3. §-ának rendelkezéseinél óhajtom újból fölvenni". A kérdés sarkpontja az, vájjon azonosítja-e magát a mostani ko.imány Tisza minisztériumának azon elvi kijelentésével, hogy az 1848. évi XX. t.-cikk 2. §-ának végrehajtásánál a törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti tökéletes egyenlőseg és viszonosság elvét akarja-e az egész vonalon érvényesíteni ? Kérdés továbbá az is, vájjon a közös bizottságnak azt a kérelmét, hogy a t.-c. ezen §-ának végrehajtása tárgyában előterjesztett kívánságait minél előbb teljesítse, a miniszter szintén magáévá teszi-e ? És ezekre a sarkalatos kérdésekre vonatkozólag a miniszter beszéde felvilágosítást nem ád! Igaz, hogy Tisza minisztériumának leirata elvi kijelentéseivel egyelőre megnyugtatta, de csak egyelőre nyugtatta meg és azon föltevésben nyugtatta meg a közös bizottságot, hogy a szép ígéret beváltását mielőbb kielégítő cselekedet fogja követni. És hogy ha a mostani kormány e kérdésben azonosítja magát az előbbi kormány elvi álláspontjával, hozzá még az elvi álláspontnak sürgős cselekedetekkel való végrehajtását is kilátásba helyezi, ez a prot. közvéleményt, mondhatni minden szabadelvű honpolgárt még fokozottabb mértékben nyugtatná meg, de a miniszter méltóságteljesen hallgat. Hallgatásából némelyek azt vélik kimagyarázhatni, hogy a miniszter azonosítja magát elődjének elvi kijelentéseivel és sürgősnek is tartja a 48-ik törvény végrehajtását, mert a tapasztalásból leszűrt igazságot foglal magában a közbeszéd: „qui tacet, consentire videtur!" Jaj! csak „videtur" mondják reá mások és a közbeszéddel egy másikat helyeznek szembe, hogy t. i. hallgató miniszternek sem a prot. egyház nem érti szavát, sem a hazának szabadelvűén gondolkodó polgárai! Csak sajnálni lehet, hogy a miniszter ebbe a homályba világosságot nem derített. Most immár felvehetem az 1848. évi XX. t.-cikk 3. §-ának rendelkezéseit és az ezekre vonatkozó nyilatkozatokat fejtegetésem tárgyául. E szakasz azt mondja, hogy minden bevett vallásfelekezetek egyházi s iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek. Betűszerinti értelemben nem kívánja a prot. egyház ezt a szakaszt végrehajtatni, mert ez az egyház önkormányzati jogát támadhatná meg, melyet semmiféle anyagi segélyért fel nem áldozhatunk. Elégnek tartjuk tehát azon szükségleteinknek állami fedeztetését, melyeket megerőltetésünk mellett sem bírnánk meg; a mi miatt aztán nem vagyunk képesek kulturális és valláserkölcsi hivatásunkat oly mértékben teljesíteni, a mily mértékben teljesítette azt egyházunk a múltban és szeretnők teljesíteni a jövőben is, egyházunknak és a hazának közérdekében. A prot. egyház ezen bokros szolgálatait méltányolja a miniszter is, valamint elismeri, hogy egyházunk tagjainak egyházi s iskolai megserkeltetésük nagy, sok helyen létérdeköket fenyegeti és szemben az állani gondoskodásából szerencsésebb anyagi viszonyok közt élő egyházak tagjaival, kik egyházi terhet alig ismernek és szemben a felekezetnélküliekkel, a kik csak ötpercentes iskolai adóról tudnak, hithüségöket teszi kemény próbára! A miniszter ugyanis azt mondja leiratában: „míg egyrészt ismeretesek előttem a magyarországi két prot. egyház híveinek vállaira súlyosan nehezedő egyházi adózás és egyéb egyházi költségterhek, másrészt méltányolnom kell azt a tagadhatatlanul kiváló tényt, hogy a magyarországi két prot. egyház a terhes egyházi adózási viszonyok közt, korlátoltabb anyagi helyzete dacára is, a nemzeti közművelődés minden tényezőjével egy vonalban és egy irányban halad." E pontnál különösen megemlítendőnek tartok két jog s igazságellenes tényt: a) a párbér és más hasonló szolgáltatásokat, melyekre egyházunk hívei, kik törvény szerint saját egyházi elöljáróik alatt állanak, mindenféle címeken a róm. kath. egyház céljaira a közigazgatási s bírósági hatóságok segédkezése mellett sok helyen szoríttatnak, a pápista egyház canonica visitatiojának megsárgult jegyzőkönyvei alapján és b) a kegyuiaságból terhelő szolgáltatásokat, melyekkel sok helyütt az evangélikusok kötelesek a pápista egyház személyi 's dologi kiadásaihoz hozzájárulni, sőt kizárólag sajátjukból fedezni. Kund Sámuel. (Vége köv.) A dunántúli kerület gyűléséről. A kerületi gyűlés egyházunkban meghonosodott régi jó szokás szerint gyámintézeti istentisztelettel kezdődött. Utána nyomban elfoglalták helyöket az asztalnál az elnökök és jegyzők. Ihász Lajos kerületi felügyelő beszéde eltért a sablonos megnyitóktól. Közérdekű kérdéssel foglalkozott: az egyház és socialismus viszonyát fejtegette nem a tudós boncoló és elemző, egyúttal fárasztó módszerével, általános elvekből való deductió útján, hanem a nyílt szemű, biztos látású, gyakorlati észjárású magyar ember megfigyelései alapján. Ihász, mint tipikus magyar gazda régóta tanulmányozza a lelkekben forró socialis kérdést, kutat az orvosszer után, a melynek nézete szerint bele kell illenie a magyar faj életrendjébe. Új kérdést is vetett fel, — mint a múlt éven a kivándorlók anyakönyvét, — az idén egy kerületi tűzkárbiztosító-intézet teremtésének gondolatát, a mely új anyagi forrásokat nyitna a kerület számára. A gyűlés ugyan egyelőre megmaradt az Első Magyar Általános Biztosító társasággal való szerződés mellett, azonban kétségtelen, hogy Ihász eszméje lassanként megérik. Ámbár mi megvalljuk, hogy ha már ily intézetet állítunk, célszerűbb volna mind a négy kerület számára, egyetemes alapon szervezni. A püspöki jelentés egy hónappal előbb megjelent már nyomtatásban, úgy hogy a tagok minden kérdésről tájékozódva jelennek meg a gyűléseken s a hozzászólások tanulmány alapján történtek. Rendkívüli időmegtakarítást is jelent. Oly reform ez, a mit minden kerület utánozhat, mint teljesen bevált újítást. Hasonló fontos újítás a gyülekezetek ingatlan vagyonáról szóló törzskönyv, mely szintén Gyurátz püspök gondolata. Önkéntes adakozásképen 863 K gyűlt be a kőszegi leányiskolára s ugyanannyi a soproni aluinneumra. Ez összeg