Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-21 / 38. szám

II. év. Budapest, 1906. szeptember 21. 38. szám. // EVANGELIKUS OEÁLLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Mi „neked" a Krisztus. Th. — Az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtása. Kund Sámuel. — A dunántúli kerület gyűléséről. Tolnai. — A dunántúli egyházkerületi lelkészegylet értekezlete. M. — Egyházi élet. — Pályázat. — Szerkesztői üzenetek. Mi „neked" a Krisztus? Nékem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus. Filippib. I. 21. Midőn a lelkipásztorok fejedelme, ki a lelkeknek Isten országához való nevelését véghetlen szeretetéből eredő bölcseséggel végezte, kérdi tanítványaitól : „Engemet embernek fiát, kinek mondanak lenni az emberek?" nemcsak a kortársak véleményét puhatolta, hanem mesteri katechétához méltóan, a nyert válasz nyomán új kérdést vet fel: „Ti pedig kinek mondotok lenni engemet?" s ezzel a tanítványokat önmagukba való mélyedésre kényszeríté, a Vele való közvetlen érintkezésből folyó tapasztalat kijelentésére vezeti. Ha manapság felelnünk kellene az Úrnak első kérdésére, aligha tehetnők azt azzal a néhány szóval, melylyel a tanítványok koruk felfogását megrajzolták. A Krisztusról szóló tantételek egész özöne, a felvetett christologikus problémák folyton folyó áradata a mellett, hogy kötetekre terjedő müveket íratna velünk, még oly nyugvó pontot sem enged, melyről a válaszok sokaságát és tarkaságát áttekinthetnők. De nem is az a lényeges: Mit mondanak az emberek? Hanem üdvöd attól függ: Mit mondasz te? Jobban: mi neked a Krisztus? Tárgyilag teljes Simon Péter válasza: Te vagy ama Krisztus, az élő Istennek fia s ez nemcsak az Üdvözítőt elégítette ki: „Boldog vagy Simon Jónának fia, mert a test és a vér ezeket nem jelentette néked, hanem az én mennyei Atyám", de minden igaz keresztyénnek életre és halálra szóló hitvallása ez. Igaz és teljes ez a hitvallás s neked még sem elég. Szemben állva, nem lelkedben bírva Jézusodat, te kérdjed magadtól: az ő lelkének megvilágosító fenségénél látod-e a te mennyei Atyádat ? Föltárult-e előtted az ő véghetlen kegyelmének gazdagsága? Érzed-e bűnöd tudatában s lelked alázatában, hogy a mint lelkedben feltűnik a Krisztus képe, kiengesztelődve mennyei ítélő bíráddal, elsimul lelked háborgó zajgása s te nyugodt lélekkel tekintesz az égre, bensődbe, magad körül s jövődbe? Erzed-e, hogy az 0 önmagát éretted feláldozó szerelmén, Atyád, atyádfiai iránt új szeretetre gyúlt lelked s az élet munkájába újabb erővel fogsz, abban a tudatban, hogy veled a te Uradnak biztos diadalra vezető segélye. Embertársaid bántanak, ellened törnek, sorsod kemény. Nézd meg nélküle lefolyt munkádat s benne gyökerező jelenedet. Mit váltott ki lelkedből az az újjászülő isteni erő? Nyújt-e nagyobb hűséget pályádon, nagyobb készséget az élet bajainak elviseléséhez mennyei teljes vigaszt szenvedéseidben, megnyugvást, ha életsajkádat az élet háborgó hullámai még oly keményen csapkodják is; de még a vigyorgó halállal is nyugodtan szembe nézesz a biztos győzelem tudatában, akkor menj, mondd Tamással: Én Uram és én Istenem. Ez-e neked a Krisztus ? Ha ez, mosolyogva hallgatod: kinek mondják őt az emberek. Te tudod, hogy ő neked mindened. Th. Az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtásáról. Midőn a koalíció, melyben a többség a negyvennyolcas párthoz tartozik, az általános választások alkalmával az ország ügyeinek intézésére a nemzettől megbízatást nyert, a protestánsok igazai iránt érdeklődő hazafiak élénkebben, mint annak előtte foglalkoztak a kérdéssel, vájjon mi fog történni az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásával az űj kormány által, melynek tagjai túlnyomóan negyvennyolcasok, melyben a vallás- és közoktatásügyi miniszter is negyvennyolcas és azon minisztertársával, a kire a negyvennyolcadiki nagy elvek kultusza híven őrzött apai örökségül szállott, oly eszmei, eszményi egyezményben van, hogy „csak az ásó és kapa választ_