Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-26 / 4. szám

28 1906 milyen felekezetű, rangú, tehetségű és — erszényű ember az illető. De a sok szín közül válogatva végre is lángoló pirosba szeretném mártani a tollat leginkább, hogy annál élénkebben, szembeötlőbben tárjam e sorok olvasói s első sorban a magyar protestáns egyházak lelkészei elé, hogy milyen eszközök azok, a melyeknek segítségével az angol papok fontos és üdvös szerepet tudnak biztosítani maguknak, s a mi ennél sokkal magasabb eredmény, szerepet és fontosságot a templomnak egy olyan korban, a melyről általában bizony nem mondhatnánk, hogy mindenütt a lángoló buzgalmú vallásosság jellemezné legjobban. Minden országból hallani itt-ott, hogy a templomlátogatás hanyatlóban van; — néhol főleg úgy modosul a panasz, hogy épen a gyülekezetek legkomolyabb elemei, a meglett férfiak maradnak el a templomból, arra a mentségre támaszkodva, hogy: nekik az élet való problémáival kell megküzden'ök, nem érnek rá elvont theologiát hallgatni. Más helyen az gyöngíti a templomokat, hogyha az életük delén lévő s már tisztán látó férfiak, asszonyok hű támogatói is az egyháznak, belátva, hogy vallási, belső élet nélkül nincs állandó boldogulás a külvilágban sem; — ott meg néhol azt veszi észre a lelkész, hogy gyülekezetének fiatalsága körül nem nő utána új nemzedék a réginek, mert a templom nem tudja magához csatolni az érdeklődésüket. A harmadik oldalról ismét az a panasz, hogy a nők árulnak el teljes közömbösséget a templom iránt, a mi pedig rendkívül súlyos következéseket von maga után, mert hisz a családokban az érzésvilágot a nő alapítja meg, és hogyan áramoz akkor családjára megnemesült, ethikailag átfinomult szellemet, ha benne magában sincs az meg? Persze azt, hogy Angliában a templomba járók átlagos száma oly hasonlíthatatlanul nagyobb, mint a kontinens bármely országában, azt jórészt a társadalmi szokások támogatásának is köszöni az egyház. Képzeljük el, hogy a minisztériumok, megyei, városi hivatalok, kereskedések, vendéglők, posta, bankok, takarékpénztárak ki sem nyílnak vasárnap egy órára sem; nem óriásival nagyobb-e a puszta lehetőség, hogy többet ne mondjunk, arra, hogy ezer és ezer hivatalnok, kereskedő stb. gondolja rá magát a templomba járásra? S Londonban így van. A hatmilliónyi lakosú városkolosszus vasárnapra leteszi a gyári pörölyt, a kalmár mérleget, irótollat, bankkönyveket és forgalmának süketítő zaja határtalan némasággá csitul. London imádkozik. A mi meg az asszonyok dolgát illeti, — nos, köznapi kis részletnek látszik első percre, a mit mondani kívánok, de következéseiben fontos, hogy bizony sok más országban az, a mi ezer meg ezer asszonyt távol tart a templomtól, az — a vasárnapi ebéd gondja. De nem mivel cselédet nem tartanak, hanem mivel még annak a munkája mellé az asszonyé is kell. Már pedig a mily tiszteletreméltó az, hogy egy háziasszony a család jólétéért szükséges házimunkát mindig fontosnak tartsa, épen olyan kár, ha pl. egy ebédnek túlságos gazdag vagy komplikált volta (a mi még senki jólétére nem volt szükséges) láncolja le egy intelligens asszonynak egyébre is képes lelkét. A vagyonos angol középosztály hasonlíthatatlanul egyszerűbben él, mint bármely más ország megfelelő néprétege, s míg a hét más napján délben villásreggelit esznek és ebédjük este 7 órakor van, addig vasárnap, tisztán azért, hogy a templombajárásnak ne legyen akadálya, a cselédnek pedig több legyen a nyugalma, 1—2 óra közt van az ebéd (mindig elég egyszerű arra, hogy a cseléd is megcsinálja) s azután este soha sincs vasárnap egyéb, mint hideg vacsora. Úgy érzem, mintha mentegetőznöm kellene, hogy míg címül az angol lelkészek szerepét használtam, ilyen köznapi részletekkel terhelem az olvasót, de szükséges tisztán látnunk, mi módon támogatja az annyira hatalmas angol társadalom a maga leszűrt, kipróbált bölcs szokásaival az egyházat. Az eddig felsoroltakban tehát a társadalomtól nyer a lelkész segítséget arra, hogy gyülekezete tagjait hivatalos és házi gondok ne vonják el a templomtól. De mit tesz maga a lelkész arra, hogy az érdeklődésnek a puszta kötelességérzetnél is erősebb szálaival •csatolja templomához a hallgatókat? Gondoljunk vissza egy pillanatig a régi időkre, például a reformáció korára. Mily végtelen sokkal egyszerűbb volt az élet, oly értelemben, hogy az emberek érdeklődése, tanulása mennyivel kevesebb irányban volt lefoglalva. Természetes, hogy akkor, a mikor az átlagtanulatlan tömegnek egyetlenegy lelki vezetője, oktatója a pap volt, az a nép nem is kaphatott a templomokban egyebet'elvont theologiánál, sokszor bizony száraz, áldatlan dogmatizálásnál. Miért? Részint mert a tanulásnak többi ága nem virágzott, részint mert a papok magok annyira beburkolóztak a maguk hitvitázó, hajszálhasogató eszméibe, hogy aztán se láttak, se hallottak arra nézve, mi történik a templomon kívül. S mégis magasan álltak az akkori tömeg fölött, mert hiszen azok közül sokan még olvasni sem tudtak. Mondott legyen tehát az a pap bármit, óriási tudásnak látszott a nép előtt s mivel eszméket (akár tévését, akár jót) csak a szószék révén nyert a nép, a pap befolyása meg volt állapítva. Csakhogy milyen óriásit nőtt azóta a világ. Legegyszerűbb gyármunkásainknak van munkásklubja ; — a pusztai íöldmíves is olvas hírlapot, könyvet; — nem is szólva a jó iskolák, felolvasások s ezer más dolog nevelő erejéről, a melynél fogva a nép oly sok felől kapja az eszméket, a tanítást; és érdeklődésére oly sok szép és nagy dolog tart számot, hogy az egyház már nem lehet többé az egyedüli vezető, sőt vigyáznia kell, éberen és lankadatlanul vigyáznia, hogy talajt ne veszítsen, háttérbe ne szoruljon az emberiség mai egyéb vezetői, a társadalmi philosophusok, a sajtó, a politikusok s más egyebek mögött. Az angol nép vallásos, de erősen praktikus is. Es e praktikus elmével az angol papok értették át azt hatalmasan, hogy ma már szembe kell nézni ezzel a ténynyel minden gyáva hazudozás nélkül: az életnek más, óriás érdekei is vannak, teljesen a templom falain kívül esők; az életnek tendenciája az, hogy egyre komplikáltabbá, összetettebbé váljék, azt vissza, a primitiv viszonyokra nem vezethetjük soha. (Csak úgy van ez, mint a gépekkel. A gőzgép, a fényképező stb. egyre fejlődik, azt többé, míg a világ él, a fejlettebb állapotból a fejletlenebbe visszavinni nem fogjuk.) És lám, ha azok a templomon kívül megalakult érdekek az embereket kiviszik a templomból egyre jobban, mert az egyház maga süket és vak azokkal a nagy érdekekkel szemben, — nos akkor teljesen el is veszti befolyását fölöttük; — tárjon tehát az egyház is kaput az olyan nagy érdekeknek, nagy kérdéseknek, melyek ma az emberlelkeket foglalkoztatják és ha azok beléphetnek a templom kapuján, majd visszatér velük együtt sok hallgató is. Ez az első, a mi az angol templomba járót meglepi, hogy mi mindent megtárgyal az angol hitszónok, a mit más országban szószéken érinteni se szoktak. Persze, ne feledjük, azért minden ily jellegű szónokkal erősen bibliai alapon áll s már maga az is tiszteletet érdemlő munkává avat minden ilyen szónoklatot, mert tudjuk, hogy egy hitszónok, a ki például a napnak egy nagy kérdését